Hozzáférés a lélek különleges régióihoz

Az Alzheimer-kór az idős korosztályt érintő, demenciát okozó neurodegeneratív betegség, amelynek jelenleg megfelelően hatásos etiológiai gyógyszere nincs, a folyamatosan előrehaladó kórlefolyás legfeljebb csak valamennyire lassítható. Ennek következtében a különböző palliatív eljárásoknak alapvető szerepe van abban, hogy az érintett személy a betegség adott fázisában még lehetséges életminőséget elérje vagy megközelítse. Ebben szociológiai, pszichológiai módszerek is szóba jönnek. A témával foglalkozó szakemberek részletesen megfigyelték, monitorozták olyan művészek művészetének alakulását, akik Alzheimer-kórosak lettek. Több esetben észlelték, hogy a művészi motiváció és tevékenység a kór még előrehaladottabb fázisában is megmaradt, azonban gyakran annak jellegében változások következtek be. Ez adott indíttatást különböző művészetek felhasználására palliatív céllal. Bár csaknem minden művészet alkalmas lehet erre, a következőkben – rövid általános bevezetés után – három terület, a festészet, a zene/ének, valamint a költészet kedvező hatását és terápiás alkalmazásának lehetőségét ismertetem.

 Alapvető emberi szükséglet 

Az ember a művészetek élvezetekor a közvetlen érzékelésen alapuló, de azt az agyi feldolgozás során meghaladó, több agyterületet egyszerre stimuláló folyamaton megy át. A művészi alkotás során a tevékenységi zónák is kapcsolódnak, vagy éppen azoknál van a kiinduló pont (neuroesztétika). Stern fejlődéstani koncepciója értelmében a személyiség kifejlődésében és folytonossága fenntartásában az esztétikai hatásoknak kiemelkedő szerepük van. Az esztétikai igény (kellemes érzéklet utáni vágy) az alapvető igények közé tartozik. Maslow továbbfejlesztett emberiszükséglet-hierarchiájában már ez is szerepel. Kérdésként felvetődött, hogy vajon az átlagembernél az agyi leépülés folyamata mennyire érinti ezt a területet. A művészet pozitív hatásainak bebizonyításával a művészetterápia az európai Manifesto 2011 ajánlásaiba is bekerült és ennek társadalmi szerepe van a kezdeti tünetekkel élők „depatologizálásában”, ami fontos lehet abban, hogy stigmák nélkül élhessenek.

Művészetterápia 

A művészetterápiák a következő meggondolások és pozitív hatások alapján jönnek számításba:

1. A képességek (látás, hallás, mozgás, bizonyos kognitív funkciók) sokáig megmaradhatnak, amellyel élményszerűen érzékelni tud az érintett, vagy akár még produkálni is. Ha megváltozott formában is, de a megmaradtra kell összpontosítani, azt kell mozgósítani. Ehhez a memória, a beszédkészség nem feltétlenül szükséges.

2. Demenciában az érzelmiszféra tovább megmarad, mint a mentális, bár a folyamat bilaterális. Ez a jobb féltekéhez kötött érzelmi intelligencia intenzívebb érvényesülését látszik igazolni. A művészet jobban hat az érzelmekre, ezáltal akár a mentálisan lezárt személyiségbe is „ablakot” lehet nyitni.

3. A szépség, az érzéki behatás élménye betölti a személyiséget, belső testi-lelkiegyensúlyt, nyugalmat válthat ki (akár flow-élményszerű állapotot). Ha mindez tevékenységgel párosul (rajz, ének, zenélés), funkcióöröm keletkezik, ami nem feltétlenül igényel kognitív magyarázatot. Az a cél, hogy az érintett a belső világában jól érezze magát.

4. A művészi élmény javítja az emlékezést. Alzheimer-kórban a procedurális emlékezet lassabban romlik. A művészi produktum maga, vagy amit ábrázol, felidéz emlékeket, régi eseményeket, ezáltal az epizodikus memória is javul, sőt az egész gondolkodás is aktivizálódhat.

5. A művészeti hatások − főleg aktív részvétel esetén − javítják az öntudatot, az önismeret fokát („ismét én vagyok”), ezáltal javítják az önkifejezés képességét is.

6. A társasfoglalkozásban alkalmazott művészetterápia csökkenti a magányosság érzését, segíti az emberi kapcsolatok kiépítését, lehetőséget ad a kommunikációra. 

Esetismertetések és művészetterápiás módszerek 

Az egyes művészeti ágak kedvező hatásának bemutatása és néhány neves személy esetének ismertetése:

Festészet

Willem de Kooning az Alzheimer-kór diagnózisának felállítása után, átmeneti passzivitást követően, 7 év alatt 254 absztrakt festményt készített. Alkotásai azt tükrözik, mintha valamilyen gáttól szabadult volna meg (deliberáció). Ezt a jelenséget „kreativitás a demencia közepén” szindróma néven közölték.

Carolus Horn német illusztrátor évente ugyanarról készült képein a térviszonyok, színek sajátos változása volt követhető.

A passzív festményterápia metodikáját a legrészletesebben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában dolgozták ki. A módszer csoportos múzeumlátogatáson alapul. Jellemzői a következők: 8−10 résztvevő, plusz kb. ugyanennyi kísérő; 4-5 műalkotás mindig egy témához válogatva (pl. erdő, tenger, hajó, városi utca); részleteiben képelemzés; előadó: kettős felkészültségű szakember; 9 hónapig tartó alapprogram: havonta 90 perc. A program pozitív és hetekig fennmaradó hatását (közérzet-, aktivitásjavulás) felmérésekkel igazolták. Hasonló hazai kezdeményezések is léteznek. E terápiát bárhol lehet alkalmazni, idősek otthonában, idősek napközi otthonában vagy akár otthon a családban is. De az aktív módszer is hatásos, lehet egyszerű rajzot, vízfestékkel készített festményt kérni egyszerű környezetbeli tárgyakról, virágról, fáról. A memóriát javíthatja, ha régi tárgyról kérünk rajzot emlékezetből, például a gyerekkori konyha emlékbeli képét. Spontán absztrakt formák festése is megfelelő. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy az érintettek hamar kimerülnek, 30 percen túl nem tanácsos fárasztani őket.

Múzeumgerontagógia

Hasonló módszerrel, de nem festményeket hív segítségül − külföldi példák alapján (Erasmus program) − a szentendrei Skanzenben alkalmazott múzeumgerontagógiai foglalkozás. Az egyik házikót 60−70 évvel ezelőtti (az idősek gyermekkorának megfelelő) berendezéssel látják el minden részletében, itt vendégelnek meg 8−10 enyhe demenciában szenvedő időst. A terítés, edények is abból a korból valók, közben régi fényképeket nézegetnek. Mindez a fiatalkori emlékek előhívását próbálja elősegíteni, mellyel az emlékezés agyi mechanizmusa is aktiválódik.   

Zene/éneklés

Aaron Copland ismert amerikai zeneszerző volt. Aktív tevékenységet élete utolsó 7 évében már nem végzett. Glen Campbell popénekes viszont még a kórfolyamat középső fázisában is fellépett koncerteken.

A zene az a művészet, amelynek alkalmazásánál az agyi funkciókra gyakorolt kedvező hatások a legkifejezettebbek. Kodály vallotta, hogy a léleknek vannak olyan régiói, ahová csak a zene világít be. Az ének-/zeneterápiára is érvényesnek tartható ez a megállapítás. Alkalmazott formáinak skálája igen széles: az egyszerű zenehallgatástól az aktív (korábbi tudáson alapuló) zenélésen, az egyszerű vibrációs-taktilis eszközök ütemes alkalmazásán keresztül a közös éneklésig, a tánccal kombinálásig, a szakszerű zeneterápiáig, tehát minden érintett megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Korábban kiválogattak optimálisnak vélt zenedarabokat, némelyiknek specifikus hatást is tulajdonítottak. Eszerint például Mozart D-dúr szonáta két zongorára című műve javítja a térbeli tájékozódást, az elvont gondolkodást (Mozart-effektus). Ma az az általánosan elfogadott alapelv, hogy az adott személy premorbid preferenciájának megfelelően kell kiválasztani a zenedarabokat. Természetesen az is irányadó, hogy aktivizáló vagy nyugtató effektust kívánunk-e elérni. A zene, éneklés pozitív hatásai szakszerű vizsgálatokkal igazolhatóak (pl. 5 hétig hetente 2×50 perc zenei program után az aktivitás, a közérzet javul). Az idősek által kedvelt műfajok tekintetében Vértes László hazai idősek otthonában végzett vizsgálata a következő sorrendet igazolta: romantikus, bécsi barokk zene, műdalok, operett, népdalok. Bár a zenei emlékezés helye másutt van az agyban, mint az epizodikus emlékezésé, az ismert dalok felidézik az azokhoz kötött eseményeket is (pl. katona-, esküvői dalok). A zene hatása a legáltalánosabb, ezért kombinálják sikeresen a legkülönbözőbb mozgásintervencióval.

Irodalom, költészet

Agatha Christie személyesen érintett volt e betegségben. Utolsó műveinek vizsgálata kimutatta, hogy szűkülő szókészlete ellenére meglehetős szóbőséggel írta e műveit is. Terry Pratchett angol író a diagnózis megállapítása után is tovább írt, némelyik könyvét társszerzővel. Tisztában volt betegségével és harcolt a stigmatizáció ellen. Már érintettként ütötte lovaggá az angol királynő.

Az irodalom területéről a költészetterápia látszik hatásosnak, s ezt amerikai példák bizonyítják. Gary Glazner dolgozott ki egy teljes költészetterápia programot, amelyet országos programnak is elfogadtak (Poetry Project). A poétika több mint intellektuális közeg, benne a racionalitás és az affektus nem válik szét (Aadlandsvik). A legtöbb emlékünk 10 és 30 éves korunk között gyűlik össze, sok szöveg, vers (pl. iskolai) a memória mélyében van tárolva, érzéssel is párosulva ilyen módon azonban előhívható. A Glazner által vezetett foglalkozások jellemzői a következők: 10−15 beteg van együtt (közös tér és idő), verset javasolnak a résztvevők vagy a vezető, soronként mondják, először gyors utánamondással (visszhangmemória felhasználása: 4 másodpercig tart), majd ismétlés, együtt szavalás következik. A kimondás, a ritmus, a rím, a hangosság, az intonáció, a hangrezgés, a tartalom kísérése gesztusokkal mind a hatás kiváltásának része. A tartalmat és esetleg a felidézett emlékeket is megbeszélik. Ezt követi egy közös versimprovizálás, mely során egy megadott témára mindenki mondhat egy sort, s az így születő verset, melyet a vezető leír, végül együtt elszavalják. Glazner ismert angol nyelvű költeményekből összeállított egy antológiát, amelyben különböző hatást kiváltó műveket szedett csokorba. Ezekből ki lehet keresni az aktuális célnak megfelelő írásművet, mely egyéni terápia során is felhasználható. Ennek példájára magyar versekből is össze lehet állítani hasonló gyűjteményt, figyelembe véve az iskolában tanult verseket. Példák: serkentő: Petőfi: Nemzeti dal, nyugtató: Arany: Családi kör, szerelmes: Petőfi: Reszket a bokor, mert…, történelmi: Vörösmarty: Zalán futása stb.

Összefoglalás

A művészetek Alzheimer-kórban a kognitívtól eltérő utakon is hatnak, így elősegítik az érintettek kapcsolatát, kommunikációját a külvilággal.

IRODALOM

Chancellor B, Duncan A, Chatterjee A. Art therapy for Alzheimer’s disease and other dementias. Alzheimers Dis. 2014;39(1):1−11.

Espinel CH. Memory and the creation of art: the syndrome, as in de Kooning, of ”creating in the midst of dementia.” Front Neurol Neurosc. 2007;22(1):150−168.

Glazner G, Kaplan DB. The Alzheimer’s Poetry Project. JAMA. 2018;320(22):2294−2295.

Guess H. Alzheimer’s disease and the impact of music therapy: A systematic literature review. JMURJ. 2018;5(1):11−20. http://commons.lib.jmu.edu/jmurj/vol5/

Kollár J. Zeneterápia az Alzheimer-kóros betegek kezelésében. LAM. 2006;16(2):186−190.

Nagy Z. A csodálatos agy. Semmelweis Kiadó, Budapest. 2019

Stern DN. Forms of vitality: Exploring dynamic experience in psychology and the arts. Oxford Univ Press, Oxford. 2010

Swinnen AMC. Healing words: A study of poetry interventions in dementia care. Dementia. 2016;15(6):1377−1404.