Gyógyítás
Valcerrel a felejtés ellen
2009. november 01. 11:34
Német szakértők szerint a tánc segíthet az emlékezés visszanyerésében. Az Alzheimer-kórban szenvedőknek épp ezért a felejtés ellen a többi között valcert ajánlanak.
Berlinben egyre több az olyan szervezet, amely ezt tűzte zászlajára. A német fővárosban több olyan kávéházat hoztak létre, ahol havi vagy éppen heti rendszerességgel ápoló és szociális otthonok demenciában szenvedő betegeit – és természetesen kísérőiket – fogadják, és ahol különlegesen képzett zeneterapeuták a kávé és a sütemény mellett mindenekelőtt tánccal igyekeznek gyógyítani, illetve emlékezni tanítani őket.
A Valcerrel a felejtés ellen elnevezésű mozgalom vezetője Susanne Hausmann berlini zeneterapeuta egy interjúban arról beszélt: vendégeik többsége már hosszú idő óta Alzheimer-kórban szenved. A legtöbben közülük már képtelenek tájékozódni, képtelenek emlékezni, nem tudják, hogy reggel van-e vagy este, tavasz-e vagy tél, és hogy ettek-e már vagy még nem. Hausmann ennek az állapotnak üzent hadat táncos kávéházaival, ahol a személyiségtudat feltartóztathatatlan széthullását igyekeznek legalább fékezni. Tudja, hogy óriási vesződséggel járó birkózásról van szó, amelyet igazán nem nyerhet meg. De ennek ellenére nem is olyan apró győzelmeket érhet el azzal, hogy az emlékezést – még ha rövid időre is – felébreszti, elfelejtett élményeket újra elővarázsol, és a beteg emberek számára egy időre visszaadja az önértékelést és a méltóságot.
Ebben a törekvésében azokra a képességekre támaszkodik, amelyek az agyban még jelen vannak. Így egyebek között a zenei tapasztalatokat, amelyeket az adott páciens fiatal korában szerzett, és amelyek hosszú időn keresztül „lehívhatók'” maradnak. Szakértők szerint ennek az a magyarázata, hogy miközben az intellektuális emlékezés a betegség során egyre inkább megszűnik, az úgynevezett emocionális emlékezés sértetlen marad.
A 49 éves Susanne Hausmann előbb Kölnben egyházi zenét, majd a berlini művészettudományi egyetemen zeneterápiát tanult. 2003 óta egy idősek otthonában dolgozik, az egyik legnagyobb ilyen jellegű otthonban a német fővárosban. Munkája során támadt az ötlet, és mivel maga zongorán játszik, ismeretségi köréből még néhány zenészt toborzott, hogy összeálljon a különleges szalonzenekar. A műsorban mindenekelőtt népszerű slágerek és operettrészletek szerepelnek.
A hatás Hausmann szerint óriási. A betegek többsége néhány perc után táncolni kezd, sokan dúdolnak vagy énekelnek, nevetnek és a régi időkre, a régi táncokra emlékeznek.
A berlini pszichiátriai és pszichoterápiai intézet igazgatója, Hans Gutzmann megerősítette, hogy a tánc képes a demencia miatt szétzúzott tudás, illetve az emlékezés reaktiválására. Azaz – mint utalt rá – valóban alkalmas az Alzheimer-kór terjedésének fékezésére. Szavai szerint minderre az a magyarázat, hogy a tánc esetében olyan dologról van szó, amely egyszerre két irányban is optimálisan hat. Egyrészt erősíti a fizikai aktivitást, másrészt pedig javítja a hangulatot.
„A betegek mozogni kezdenek, emelgetik a lábukat, és ezzel párhuzamosan emelkedik hangulatuk is” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy mindez újra ébreszt olyan agyi tevékenységeket, amelyek az elmúlt időszakban már „szunyókáltak”. És amennyiben az ilyen jellegű aktivitás – és az általa gyakorolt hatás – rendszeressé válik, növekszik annak az esélye, hogy idegsejtek ismét működni kezdenek és az agy nagyobb teljesítményre lesz képes. Azaz a tánc rendkívül fontos terápiás eszköz – hangoztatta Gutzmann, hozzátéve, hogy ráadásul még segíti az agy azon idegsejtjeinek aktivitását, amelyek általánosságban felelősek az emlékezésért, a gondolkodásért és a beszédért is.
Pietsch Lajos, MTI
A Valcerrel a felejtés ellen elnevezésű mozgalom vezetője Susanne Hausmann berlini zeneterapeuta egy interjúban arról beszélt: vendégeik többsége már hosszú idő óta Alzheimer-kórban szenved. A legtöbben közülük már képtelenek tájékozódni, képtelenek emlékezni, nem tudják, hogy reggel van-e vagy este, tavasz-e vagy tél, és hogy ettek-e már vagy még nem. Hausmann ennek az állapotnak üzent hadat táncos kávéházaival, ahol a személyiségtudat feltartóztathatatlan széthullását igyekeznek legalább fékezni. Tudja, hogy óriási vesződséggel járó birkózásról van szó, amelyet igazán nem nyerhet meg. De ennek ellenére nem is olyan apró győzelmeket érhet el azzal, hogy az emlékezést – még ha rövid időre is – felébreszti, elfelejtett élményeket újra elővarázsol, és a beteg emberek számára egy időre visszaadja az önértékelést és a méltóságot.
Ebben a törekvésében azokra a képességekre támaszkodik, amelyek az agyban még jelen vannak. Így egyebek között a zenei tapasztalatokat, amelyeket az adott páciens fiatal korában szerzett, és amelyek hosszú időn keresztül „lehívhatók'” maradnak. Szakértők szerint ennek az a magyarázata, hogy miközben az intellektuális emlékezés a betegség során egyre inkább megszűnik, az úgynevezett emocionális emlékezés sértetlen marad.
A 49 éves Susanne Hausmann előbb Kölnben egyházi zenét, majd a berlini művészettudományi egyetemen zeneterápiát tanult. 2003 óta egy idősek otthonában dolgozik, az egyik legnagyobb ilyen jellegű otthonban a német fővárosban. Munkája során támadt az ötlet, és mivel maga zongorán játszik, ismeretségi köréből még néhány zenészt toborzott, hogy összeálljon a különleges szalonzenekar. A műsorban mindenekelőtt népszerű slágerek és operettrészletek szerepelnek.
A hatás Hausmann szerint óriási. A betegek többsége néhány perc után táncolni kezd, sokan dúdolnak vagy énekelnek, nevetnek és a régi időkre, a régi táncokra emlékeznek.
A berlini pszichiátriai és pszichoterápiai intézet igazgatója, Hans Gutzmann megerősítette, hogy a tánc képes a demencia miatt szétzúzott tudás, illetve az emlékezés reaktiválására. Azaz – mint utalt rá – valóban alkalmas az Alzheimer-kór terjedésének fékezésére. Szavai szerint minderre az a magyarázat, hogy a tánc esetében olyan dologról van szó, amely egyszerre két irányban is optimálisan hat. Egyrészt erősíti a fizikai aktivitást, másrészt pedig javítja a hangulatot.
„A betegek mozogni kezdenek, emelgetik a lábukat, és ezzel párhuzamosan emelkedik hangulatuk is” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy mindez újra ébreszt olyan agyi tevékenységeket, amelyek az elmúlt időszakban már „szunyókáltak”. És amennyiben az ilyen jellegű aktivitás – és az általa gyakorolt hatás – rendszeressé válik, növekszik annak az esélye, hogy idegsejtek ismét működni kezdenek és az agy nagyobb teljesítményre lesz képes. Azaz a tánc rendkívül fontos terápiás eszköz – hangoztatta Gutzmann, hozzátéve, hogy ráadásul még segíti az agy azon idegsejtjeinek aktivitását, amelyek általánosságban felelősek az emlékezésért, a gondolkodásért és a beszédért is.
Pietsch Lajos, MTI
