Hogyan dolgozhatunk, tanulhatunk hajnalig kimerülés nélkül?

A plasztikai sebészet mintájára cosmetic neurology-nak, plasztikai idegsebészetnek nevezte el Anjan Chatterjee, a Pennsylvaniai Egyetem idegorvosa a huszonegyedik század új gyógyszerszedési gyakorlatát: a gyógyszereket diákok és professzorok nem éppen neurológiai rendellenességek kezelésére, Parkinson- vagy Alzheimer-kórra, netán ADHD-re, kóros hiperaktivitásra szedik, hanem azért, hogy szellemi teljesítményüket fokozzák. Öt éve írt cikkében Chatterjee úgy vélte, elfogadott jelenséggé válhat a szellemi dopping, ami akár oda is vezethet, hogy egyes idegorvosok gyakorlatilag legális doppingtanácsadókká képezhetik át magukat. A fokozódó iskolai és munkahelyi versenyhelyzetekben bármilyen segítség előnyt jelenthet, az irodakultúra dolgozói hatékonyak akarnak lenni, a tehetős, ugyanakkor feszült emberek legalább ennyire akarják magukat stimulálni – mindezekre segítséget jelenthetnek olyan legális szerek, amelyek gyorsabbá, fókuszáltabbá, sokkal produktívabbá tehetnek minket.

A kutató pontosan látta a trendet: a plasztikai idegsebészet alapját adó gyógyszerek, a nootropikumok a köztudatban egyébként is régóta – az interneten gyakorlatilag a technokultúra beindulása óta – jelen vannak, legutoljára tavaly áprilisban váltott ki nagy vitát a Nature magazin szellemi teljesítményfokozókkal kapcsolatos online kérdőívének eredményhirdetése. A  Nature 1400 válaszadójának egyötöde állította azt, hogy használ koncentrációt, fókuszt vagy memóriát fejlesztő gyógyszereket, nagy többségük szerint pedig az egészséges (azaz idegi problémákkal nem diagnosztizált) felnőttek nyugodtan szedhetnének ilyen szereket. 69 százalékuk azt mondta, a szellemi teljesítmény fokozása mellett megengedhetőek az enyhébb mellékhatások, egyharmaduk pedig hangsúlyozta: adnának hasonló szereket gyermekeiknek is, ha biztosan tudnák, hogy más szülők is megengedik a gyógyszerszedés ilyen formáját. A Nature már korábban is érintette a témát: Barbara Sahakian és Sharon Morein-Zamir neuropszichológusok szerint legalább annyira erős fejlesztési vágy kapcsolódik a kognitív képességekhez, mint a szépséghez vagy a szexuális teljesítőképességhez. Sahakian szerint mindezt bonyolítja az, hogy ritkán működünk optimálisan, az esetlegesen felmerülő problémákra vagy állapotokra pedig gyors megoldást keresünk - amire pedig ideális megoldás egy tabletta bedobása.
 
Az ilyen megoldásokat (amit az angol off-label, azaz nem előírásszerű használatnak nevez) értelemszerűen sem a gyógyszergyártók, sem az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatal, az FDA nem támogatja. A nootropikumok használata Amerikában igazán jelentős. A könnyen beszerezhető ADHD-gyógyszerek például, részletezi egy megkérdezett egyetemista a New Yorker cikkében, a megfelelő folyamatos koffeinellátással támogatva biztos koncentrációt ad, keményebb vizsgaidőszak közben is biztosít annyi szellemi többletet, hogy meg lehessen írni beadandó esszéket. Ám ennek hátulütői is vannak: utólag elolvasva az esszék sokkal kevésbé lényegretörőek, s a gyógyszerszedők sokkal több időt szentelnek a kutatómunkának, mint magára az írásra. A készítmények csak akkor használhatóak szellemi teljesítményfokozóként, ha célratörően állunk neki feladatunknak és tudjuk, mit akarunk tenni, ellenkező esetben „eltévedhetünk” és mást kezdünk el csinálni kényszeresen olyan lelkesedéssel, amilyennel a szellemi munkát akartuk.

A nootropikumok off-label hatásairól és mellékhatásairól kevés tanulmány van, és néha még azok is ellentmondanak egymásnak. A témával foglalkozó irodalom nem zárkózik el attól, hogy olyan fórumokhoz nyúljon forrásanyagként, mint a különböző drogok hatásait részletező Erowid,  vagy az ImmInst, amelynek tagjai részletes beszámolókat publikálnak gyógyszerszedési élményeikről. A hatásmechanizmusok azonban emberenként gyakran különböznek. Martha Farah, a Center for Cognitive Neuroscience intézet igazgatója szerint a teljesítményfokozó gyógyszerek jobban hatnak a gyengébb szellemi képességűekre, ezt pedig az magyarázhatja, hogy egyes emberekben található olyan gén, amely gyorsabban bontja le a dopamint. A szervezet dopaminszintje kényes dolog: ha túl kevés van belőle, akkor nemcsak fáradtabbak vagy kevésbé motiváltak vagyunk, hanem bizonyos kognitív feladatoknál rosszabban is teljesítünk. Ha viszont túl magas a dopaminszint, túlstimuláljuk magunkat, egyúttal ugyanazon szellemi feladatokban jobban tudunk teljesíteni. Akiknek tehát természetükből adódóan alacsonyabb a dopaminszintjük, a nootropikum hatására jobban tudnak majd teljesíteni. Érdemes észben tartani Zack Lynch, a The Neuro Revolution című könyv szerzőjének figyelmeztetését is. Lynch szerint a nootropikumokkal kapcsolatban elterjedt közkeletű kifejezés, a cognitive enhancement (kognitív erősödés) megtévesztő, ugyanis nem szuperembereket csinálunk magunkból, hanem csak időleges szellemi előnyt nyerünk. Mindezt  számszerűsíti is: szerinte 40–50 százalékból a gyógyszerek hatására 80 százalékos hatásfokot érhetünk el.