Határértékmódosítás a cukorbetegség pontosabb diagnózisáért

Az október 2-6. között Hamburgban megrendezett Annual Meeting of the European Association for the Study of Diabetes (EASD) konferencián mutatták be először azokat a kutatási eredményeket, amelyeket később a Diabetes Therapy folyóirat is megjelentetett. A dr. Adrian Heald (Salford Royal Hospital, Egyesült Királyság) és munkatársai által készített vizsgálat fő ajánlása, hogy az 50 év alatti nők esetében csökkenteni kellene a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) diagnózisának HbA1c küszöbértékét, mivel a menstruáció okozta természetes vérveszteség befolyásolhatja a vércukorszint-szabályozást.

Az országos kiterjedésű diabétesz szűrések eredményeinek elemzése azt mutatta, hogy a fiatalabb, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő nőknél a jelek szerint magasabb a halálozási arány, mint a férfiaknál. A háttérben meghúzódó mechanizmusok továbbra is tisztázatlanok. Az azonban ismert, hogy a nőknél átlagosan később diagnosztizálják a T2D-t, mint a férfiaknál. A mostani új tanulmányban a szerzők azt vizsgálták, hogy ehhez a megkésett diagnózishoz hozzájárulhat-e a menstruációs vérveszteséggel összefüggő hemoglobincserélődés miatti nemek közötti különbség a glikált hemoglobin (HbA1c) szintjében. Ennek hátterében a rövidebb eritrocita (vörösvértest) túlélési idő állhat, ami azt eredményezi, hogy a hemoglobin rövidebb ideig van kitéve a glükóznak, mint a férfiaknál vagy a valamilyen okból nem menstruáló nőknél. Tekintettel arra, hogy a T2D diagnózisának arany standardja a HbA1c értékén alapul, és az életkortól és nemtől függetlenül azonos referenciatartomány van érvényben, miközben valószínűleg a premenopauzában lévő nők esetében a T2D-re vonatkozó, kissé alacsonyabb érték lenne megfelelő. Ennek hiánya potenciálisan a T2D aluldiagnosztizálásához vezethet a nőknél, és sok esetben elszalasztott korai beavatkozási lehetőségeket eredményezhet például kardiovaszkuláris szövődmények esetében.

Részletek