Geneva model of hands

Az infekciókontroll jelenéről és jövőjéről beszélgetünk, de hadd kezdjem a múlttal, az ön történetével: hogyan „fertőződött” meg az infekciókontroll-ötletekkel?

Nos, hogy megfertőződtem-e, azt nem tudom, de a tanulmányaimat a belső medicinában kezdtem, melyet a fertőző betegségek követtek, majd egy laboratóriumi tudományos kutatást végeztem a mikrobiológia területén.  Mivel én klinikus vagyok, és nagyon-nagyon szeretek a betegekkel foglalkozni, egyre jobban érdekelt az infekciók alakulása a kritikus betegosztályokon, ezért kifejlesztettem néhány felmérést, így még inkább elköteleződtem a betegápolás mellett. Összegezve, nemcsak a kritikus betegosztályokon előforduló infekciók érdekeltek a leginkább, hanem tanulni akartam a fertőzések megelőzéséről is, ezért innen már egyenes út vezetett az infekciókontroll területére.

Mi az ön legnagyobb problémája most a kórházban, természetesen az infekciókontroll szemszögéből?

Hm, a változásokkal szembeni ellenállás. De ez nemcsak a kórházakra jellemző, hanem az egész világra, igazam van? A változásokkal szembeni ellenállás egy olyan összetett dolog, amely rendkívüli hangsúllyal bír. Összekapcsolódik a viselkedéssel, a rendszerrel, az intézményi biztonságos légkörrel és így tovább. Az újdonságokra való nyitottság általános probléma, amivel az infekciókontroll területén is szembesülünk.

Mint ahogyan azt ön is tudja, a legnagyobb gond pl. az orvosok esetében az, amikor azt mondják, hogy „általában nincs időnk arra, hogy ezt helyesen csináljuk”, ugyanez az üzenet a nővérek részéről is: „olyan sok mindent kell elvégeznünk, hogy nem jut idő a kezünk helyes fertőtlenítésére”. Mit gondol ön erről?

Egyértelműen világossá kell, hogy tegyük. A kézmosás idejében, szappannal és vízzel, valóban nem volt időnk erre. Ez tényleg igaz. A kórházi részlegek többségén nincs lehetőség a megfelelő időben történő szappanos vizes kézmosásra. Napjainkban az alkoholbázisú kézfertőtlenítők más távlatokat nyitnak, mert a kézhigiéné azonnal elvégezhető a betegellátás helyén. Csak néhány másodpercre van mindösszesen szükség, nem percekre, hogy elvégezzék, és tudja, ez hatalmas különbséget jelent, valamint sokkal jobban tolerálja a kéz bőre is. Nyilvánvaló, hogy a változás, ez a rendszerbeli változás tette ezt lehetővé, hogy a régmúlt szokásain változtassunk a siker érdekében. Ezt mindenkinek meg kell értenie. A modelleket ennek megfelelően alakítottuk ki; tudományos modelljeinkben igazolt, hogy a hozzáállást a rendszer megváltoztatásával lehet módosítani. Világos, hogy nem elegendő, ha a betegágy mellett adott a kézfertőtlenítőszer, de nem használjuk.

Nem ismerik fel a lehetőségeket, nem emlékeztetik magukat, hogy kezet kell fertőtleníteni, mert a visszajelzések alakulása az intézet részéről nem eléggé hatékony. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egészségügyi dolgozók nem felelősek többé, mert azok, de az intézet szintén felelős, és ez a kulcsa mindennek.

Mi a véleménye a technikai különbségekről? Például, hogy hivatalosan is publikálni kellene a kézhigiénés compliance felmérés eredményeit, avagy sem? Csak az egészségügyi személyzetnek kellene tudnia róla?

Ez egy remek kérdéskör. A kérdés a teljesítmény ellenőrzéséről, visszajelzés annak alakulásáról és végül az eredmények összehasonlításáról szól. Ez rendkívül fontos, és véleményem szerint a teljesítmény monitorizálásának elkezdése, az információk átadása az ápolási tevékenységet végzők számára az intézet által az osztályokon belső benchmarking elvégzéséhez vezet. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a belső benchmarking minden egyéb típusú benchmarking felett áll. Hogy miért? Azért, mert először is magunkat kell magunkhoz hasonlítani, és látni a fejlődést időről időre, ez mindennek a nyitja. Ezt követően természetesen, ha már eléggé biztosak vagyunk az ellenőrzés módjában, a megállapítások rendszerezésében; esetek keverése, helyzetek, melyik osztály, részleg stb., ekkor nézhetünk szembe a külső benchmarkinggal, amely során az egyik kórházat a másikhoz hasonlíthatjuk. Azonban az esetek többségében sokatmondóak az eltérések a rendszer szintjén, mint a valóság szintjén a betegágy mellett. Tehát mielőtt a külső benchmarkingban gondolkodnánk, először a belső összehasonlítást kell rendbe tennünk. Hosszútávon véleményem szerint igen, az eljárás monitorizálása és a külső benchmarking az abszolút kulcsfaktor. Ezt be kell vezetni.

Ha jól értem, a nap végére a betegeknek is tudniuk kellene, hogy mi is az a kézhigiénés compliance?

Hogyne. A betegek mindezek részei. Ők állnak a stratégia középpontjában. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a betegek biztonságban legyenek a kórházban. Persze ez az egészségügyi személyzetnek is segít, én úgy gondolom, hogy mindennek a fókuszában a beteg áll. Tudja, a betegek a mi partnereink is lehetnek. A betegeknek igenis részt kell venniük a taktikában, hiszen ők tudnak a leginkább hatni az egészségügyi szakemberekre, hogy változtassanak a szokásaikon.

Vannak-e tapasztalatai Genfben ezen a téren, amikor a betegek együtt dolgoznak a kézhigiénén a kórházi személyzettel?

Igen, e tekintetben már tíz éve dolgozunk rajta. Az ötlet alapján a betegeket bevontuk a kézhigiénés kampányba azáltal, hogy emlékeztetniük kellett az egészségügyi dolgozókat a kézfertőtlenítésre. Meg kell mondjam, nagyon jól működik: növeli a compliance-t, pedig Genfben enélkül is 70-75%-os az arány, ami kimagasló, de míg néhány embernek 95%-os, sajnos néhánynak azonban még mindig 60% körüli. Bár ez nem könnyű, hiszen a kórházi személyzet nincs arra felkészülve, hogy épp a saját betege emlékeztesse mindezekre. Napi munkánk része, hogy együttműködővé tegyük őket a betegek bevonását és biztonságát illetően, de hosszú távon ez a jövő útja.

Tudna abban segíteni, hogy melyik terméket válassza a kórház a kézfertőtlenítésre?

Ez nagyon egyszerű. A WHO kézhigiénés útmutatójában annak idején egyértelműen meghatároztuk a főbb szempontokat. Európában az Európai Normák, az USA-ban az ASTM normák szabályozzák, igaz, az Európai Normák szigorúbbak, mint az ASTM normák. Ennek megfelelően Európában azokat a termékeket kell választani, amelyek megfelelnek az Európai Normáknak. Aztán persze vannak olyan termékek, amelyeket szeretnek használni az emberek, és vannak olyanok, amelyeket nem a kezeiken, így van lehetőség új terméket választaniuk. Tudja, előfordul, hogy egy új termék bevezetésekor mindenkinek elnyeri a tetszését, de ugyanezen termék máshol való bevezetése nem lesz sikeres. Hogyan lehet ezt kezelni? Ennek megoldására a WHO-nál több stratégiát is kidolgoztunk, protokollokat készítettünk, melyek segítenek két, három vagy akár még több termék összehasonlításában, hiszen a termékekkel szembeni tolerancia és elfogadhatóság más és más, és ez rendben is van így.

Tudna bizonyítékkal szolgálni arra a hipotézisre, mely szerint, ha a kórházakban jó a kézhigiéné és a környezeti higiéné is, akkor ezáltal csökkenthető az antibiotikum-felhasználás és a multirezisztens kórokozók előfordulása?

Nyilvánvaló probléma, hogy vannak olyan kórházak, ahol mindkettő adott: a legjobb infekciókontroll-eljárások alkalmazása és a legjobb antimikrobiális stewardship, érthető módon ezekben az intézetekben ez sokkal-sokkal jobban működik, és vannak ugyanakkor kórházak, ahol hatalmas gondot jelent az antimikrobiális rezisztencia. Ezt csak az egészségügyi dolgozók hozzáállásának megváltoztatásával lehet fejleszteni, gondolok itt a kézhigiénés tevékenységekre, és ezt követően természetesen az antimikrobiális stewardship megfelelő alkalmazása jelenthet megoldást. Összefoglalva, mindkét elemre nagy szükség van, és ahol ezeket bevezették, ott sikerült csökkenteni és kontroll alatt tartani az antimikrobiális rezisztenciát.