„Freud nagyon jófej volt”
Belső Nóra pszichiáterrel közöl hosszabb interjút a hvg.hu – abból idézünk egy részletet, onnan: bánja-e, hogy megszűnt egykori munkahelye, a Lipótmezei Elmegyógyintézet?
B. N.: Amikor ezeket a nagyintézményeket létrehozták – a XVIII–XIX. században – egészen más volt még a pszichiátriai betegek ellátásának a lehetősége – nem tudták mik a betegségek okai, és hogyan lehet ezeket gyógyítani. Egyetlen lehetőség volt, hogy kivonják őket a társadalomból, és egy olyan helyre vigyék őket, ahol nem tehetnek kárt másokban. Azóta sokat változott a helyzet: a betegségek többségét gyógyszerrel jól lehet kezelni, úgy, hogy a páciens maradhat a családjában, a munkájában, és éli tovább az életét. A régi formájában tehát ezekre a gyűjtőintézményekre már nincsen igény, így bezárták őket. Ugyanakkor éppen arra a szanatóriumi jellegre szükség lenne, amikor egy lelkileg kimerült ember szeretne egy-két hétre elvonulni a külvilágtól, családjától, vagy, hogy a terápiát nyugodt légkörben tudja elkezdeni. Lipót ugyan nem működött gazdaságosan, azonban rengeteg pozitív feladatot ellátott – annak idején uszoda, sertéshizlalda volt, a betegek maguk termelték a káposztát. A saját pácienseim is elmondják, hogy egy-két hétre bemennének egy olyan helyre, ahol virágot metszhetnek vagy ültetgethetnek.
hvg.hu: Ön szerint mit szólna Freud a mostani kezelésmódokhoz, a gyógyszerekhez?
B. N.: Szerintem tetszene neki, Freud nagyon jófej volt. Az más kérdés, hogy később a követői és a pszichiátriai irányzatok képviselői jelentős része félreértette a tanításait. Ugyanis ő neurológusként megmondta, hogy az a módszer, amivel most munkálkodik, azt egyszer egy tabletta fogja megoldani.
hvg.hu: Sokat hallani, hogy a pszichiáterek feleslegesen is gyógyszereket írnak fel. Ön erről mit gondol?
B. N.: Sajnos, van ilyen gyakorlat is. Ugyanis, amikor naponta hatvan beteg van egy zsúfolt ideggondozóban, akkor nagyon sok lehetőségük nincsen a kollégáknak. Azt látom, hogy valóban hatékony módszerek állnak az orvosok rendelkezésére, és néha könnyebb út felírni gyógyszert, és bízni abban, hogy a páciens beleesik abba a 70 százalékba, akiknél használ. Azonban nyilván ez nem jó módszer, mivel szerintem minden egyes páciensnél végig kell venni, hogy mi a leghatékonyabb vagy éppen a legelfogadhatóbb megoldás. Van olyan, hogy lenne egy gyors megoldás, mégis a beteg a lassabb mellett dönt, és így fog tudni jobban együttműködni. Bizonyos betegségeknél azonban – a nemzetközi közmegállapodás szerint is – műhibának számít, ha a pszichiáter nem ír fel gyógyszert – ezt ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor egy szülésnél minden a császármetszés mellett szól, de az orvos mégsem amellett dönt – olvasható a hvg.hu-n.
