Fotoakusztikus tomográfiával korábban fedezhető fel a petefészekrák
A módszer különösen hatásos lehet a nagy kockázatú betegek szűrésénél, valamint a felesleges sebészeti beavatkozások elkerülésében.
Amerikai kutatók fotoakusztikus tomográfiával sikeresen diagnosztizáltak petefészekrákot olyan korai, lokalizált stádiumában (1 vagy 2), amelynél a sebészeti beavatkozást és kemoterápiás kezelést követően az ötéves túlélési arány 70-90% közötti, míg a 3-4. stádiumban diagnosztizált esetben már csak 20% alatti.
A St. Louis székhelyű Washington University School of Medicine kutatói a Radiology folyóiratban jelentették meg cikküket, melyben arról számolnak be, hogy ultrahang és fotoakusztikus tomográfia együttes alkalmazásával igen korai stádiumban sikerült petefészektumorokat diagnosztizálniuk.
A 16 betegen végzett in vivo képalkotó vizsgálatok során a kutatók egy sztenderd transzvaginális ultrahangszonda köré optikai szálakkal ellátott köpenyt szereltek, és az optikai szálakat egy lézerhez csatlakoztatták. A szonda hüvelybe helyezését követően a lézer átvilágít a vagina izmos falán, és a lézer által kibocsátott, tumorok által abszorbeált fény hanghullámokat generál, melyek segítségével a tumor erezettségét és oxigénszaturációját lehet tanulmányozni. Az egészséges petefészek sok kollagént tartalmaz, ám az invazív tumorok dúsabb erezettséget és alacsonyabb oxigénszaturációt mutatnak.
A kutatók két biológiai markert használtak a petefészkek jellemzésére: a relatív teljes hemoglobinkoncentrációt (rHbT), mely közvetlen kapcsolatot mutat a tumorok angiogenezisével, valamint az átlagos oxigénszaturációt (sO2). Az eredmények szerint az rHbT értékek 1,9-szer magasabbak voltak az invazív epithelialis tumorok megjelenése esetén (ezek teszik ki a petefészekdaganatok 90%-át), mint az egészséges petefészkeknél mért értékek. Az invazív epithelialis tumorok esetében az átlagos oxigénszaturáció (sO2) 9,1%-kal alacsonyabb volt, mint a jóindulatú daganatot tartalmazó vagy egészséges petefészkek esetében.
