Egyre többen küzdenek itthon gyulladásos bélbetegséggel

Jelenleg fogalmunk sincs, mi okozza, és hogyan lehetne véglegesen meggyógyítani ezeket az autoimmun IBD-betegségeket. A probléma rendkívül összetett, már csak azért is, mert a kezelési módszerek nem mindig hatnak, és a kiváltó ok ismerete nélkül pedig még abban sem biztosak a szakértők, hogy milyen életmódbeli változtatások enyhíthetik a tüneteket.

Az IBS egy olyan betegség, amikor semmilyen objektív eltérést nem találunk a szervezetben, tehát a laboratóriumi eredmények, a képalkotók, az endoszkópia és esetleg a szövettani vizsgálat eredményei is normális képet mutatnak – a betegnek mégis panaszai vannak. Ez esetben valószínűleg valamilyen finom szabályozási zavarról lehet szó, amit a diagnosztikus eszközeink még nem tudnak kimutatni – mondta Miheller Pál, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának docense. – A gyulladásos bélbetegség esetében az endoszkópos, szövettani, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok alapján határozottan eltéréseket lehet kimutatni, és van egy elfogadott diagnosztikus követelményrendszer, melynek alapján igazoljuk a betegség fennállását.

Az IBD két különálló betegséget takar: a páciensek kicsit kevesebb mint fele a bélrendszer krónikus gyulladásával járó Crohn-betegségben szenved, többségük pedig fekélyes vastagbélgyulladással, úgynevezett colitis ulcerosával küzd. Mintegy 60 ezer magyar beteggel számolhatunk, az újonnan diagnosztizált esetek 15-20 százaléka 18 év alatti, és ritkán ugyan, de előfordul a betegség nagyon korai válfaja 6 éven aluli gyerekeknél is, ezt VEO-IBD-nek nevezzük.

A két betegség közül nem lehet egyértelműen megmondani, hogy az egyik súlyosabb, a másik kevésbé súlyos lenne. A colitis ulcerosa kifejezetten a vastagbelet érinti, mindig ott kezdődik, és onnan terjed felfelé. Az egész vastagbél is begyulladhat, de csak ezt az egy szervet érinti a probléma. A Crohn viszont úgynevezett foltos betegség, ami azt jelenti, hogy az emésztőtraktus több részén megjelenik. Ott a leggyakoribb, ahol a vastagbél és a végbél találkozik, de a vastagbél egyéb részeiben, esetleg a vékonybélben, ritkán a gyomorban és a nyelőcsőben is előfordul.

Néha nem is lehet a kettő között különbséget tenni, az esetek 10-15 százalékában keverednek a tünetek, illetve a diagnosztikában alkalmazott metodikák eredményei – mondta Miheller Pál. – Mind a kettőből van enyhe lefolyású, de olyan is, amelynél gyógyszeres kezelés mellett akár műtétre is sor kell hogy kerüljön.

Mivel bélbetegségekről van szó, felmerülhet a kérdés, hogy mekkora szerepe van a táplálkozásnak a kialakulásukban. A tudomány azonban nem tud eleget sem a genetikai, sem az élettani hajlamosító tényezők kapcsán.

Azt szoktuk mondani, hogy a genetikailag fogékony szervezetben valamiféle kiváltó ágens hatására alakul ki a betegség, de erről az ágensről egyelőre nem tudjuk, hogy környezeti faktor, vagy esetleg a saját bélflóránk olyan tagja, amely a nem fogékony emberekben nem okoz betegséget. Utóbbi a bennünk élő baktériumközösség egy vagy több olyan tagja lehet, ami kóros immunológiai választ vált ki, ez pedig a gyulladásos folyamat elindulásához vezet – mondta Miheller Pál.

A tudományos kutatások próbálnak olyan genetikai és egyéb tényezőket keresni, amivel meg lehetne mondani előre, melyik beteg számíthat rosszabb betegséglefutásra. Van néhány olyan genetikai eltérés, amit már ismernek, de egyrészt ezek olyan egyénekben is előfordulnak, akikből soha nem lesz gyulladásos bélbetegségben szenvedő páciens, másrészt olyan kicsi százalékban van jelen, ami szűrésben nem teszi alkalmassá a prognózisbecslésre. A klinikumban jelen pillanatban a genetika nem játszik szerepet, a mindennapi gyakorlatban ezt nem veszik figyelembe. Ugyanez a helyzet a táplálkozással és a pszichológiai összefüggésekkel is.

Nagyon nehéz megmondani, hogy az immunrendszer változása egy ilyen rendszerben az ok, vagy a következmény. A környezeti faktorok közül számos olyan kapcsolatot próbáltak már igazolni, ami felvetődött, és van is néhány olyan faktor, aminek a szerepe gyanús a betegségek kialakulásában. Ilyen például a gyerekkori gyakori antibiotikumhasználat, a szoptatás elmaradása – sőt, ezzel kapcsolatban inkább azt sikerült kimutatni, hogy az anyatejnek van némi védelmi szerepe – mondta a Semmelweis Egyetem docense.

A környezeti faktoroknak azért mégis csak óriási szerepük lehet, mondja a szakértő, mert azt látni, hogy míg korábban az IBD elsősorban Észak- és Nyugat-Európában volt gyakori, addig most egyre inkább terjed nálunk is, azzal párhuzamosan, hogy átvettük ezeknek a területeknek az életmódját, a táplálkozási szokásait, az összes többi szociális faktorát. Ma már itthon és Nyugat-Európában a betegségek előfordulási gyakorisága hasonló.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a fiatalok között is egyre többen küzdenek IBD-vel, akkor lehet-e a gyerekek egészségtelen táplálkozása a tendencia oka. A rendelkezésre álló kutatási adatok erről azonban még nem tudtak egyértelmű kapcsolatot kimutatni.

Máshogy kezelik a szakemberek a fiatal betegeket, mint azokat, akiknél középkorúként, vagy esetleg később jelenik meg a kóros állapot.

Ha egy gyerekben alakul ki ez a betegség, arra számíthat, hogy több időt fog eltölteni vele élete során. A gyerekeknek agresszívabb kezelésre van szükségük már a kezdetektől, mivel az első egy-két év az a terápiás időablak, amikor a megfelelő erősségű kezelést kell alkalmaznunk ahhoz, hogy a gyulladás kezdeti fázisát visszaszorítsuk, és a beteget a későbbi szövődményektől megkíméljük – mondta a szakértő a Telexnek.