Dizájnerdrogok: mint Hidra a mitológiában

– Mennyiben nehezebb a pszichiátriai szakemberek dolga a dizájnerdrogokkal szembeni küzdelemben, mint a már jól ismert, hagyományos szerek esetében? Tényleg vakon tapogatóznak még önök is?

– Ez olyan, mint a számítógépes kártevők és az IT-szakemberek esete. A bűnözőké az első lépés. A vírusirtó szoftverek egy idő után képesek az új kártevőket is előre beazonosítani, adott mintázatok alapján. A drogok analógok ezzel. Nemcsak küzdenünk kell, hanem megelőzni is. A régi szerekkel kapcsolatban jó ismeretekkel rendelkezünk. A tiszta kokain az tiszta kokain. Az új szerek olyanok, mint Hidra a mitológiában. Egy fejét levágod, kettő támad helyette. Vagy kétszáz. Új és új vegyületek érkeznek. Nincs díler, a cuccot megrendeled a neten, akciósan, és tuti a hatás. Hogy éppen minek nevezik és kémiai szinten mi, az más kérdés. A tényleges összetétel követhetetlen. A hatások, a mellékhatások, a kimenetel kiszámíthatatlanok.

– A már ismert szerek kémiai összetételének manipulálásával létrehozott anyagok hatása nem hasonlít valamelyest a módosított verziókéra? Milyen mértékben tudnak az eddigi tapasztalataikra hagyatkozni az új szerek esetében?

– Körülbelül úgy, ahogy egy modern sportcipő hasonlít a munkásőr- gumicsizmára. Mindkettő lábbeli, de az utóbbiban csak akkor fogsz futni, ha kergetnek. A dizájnerdrog egy gumicsizma, egy menő amerikai márka logójával. A szerkezet kissé eltér a régi szerektől, de pont annyira, hogy sokkal durvábbak legyenek a következmények. Nagyot üssön, de költséghatékonyan. Új szer, kis kémiai módosítással, pöckölgetéssel. És mivel új, addig legális, amíg nem kerül fel a listára. Amíg nem kerül ellenőrzés alá, a terjesztésnek nincs jogi következménye. Ha felkerül, nem gond, mert már jön az újabb szűz molekula. Ez irgalmatlanul gyorsabb, mint a jogi, tudományos, egészségügyi folyamatok. A használat pedig orosz rulett.

– Jellemzően milyen hatást váltanak ki ezek a kábítószerek?

– Bármit. A fő molekulacsoportok ismertek. Annyira azért nincs új a nap alatt. A hatásirányok sokfélék lehetnek: stimuláns, szociálisan lazító vagy hallucinogén. Ezek valamilyen kombinációja figyelhető meg, az elemek a hatás során is változhatnak. De más dolog a hatás és más a megnyilvánulás. A felpörgés, az érzékcsalódások, az indulatkontroll zavarai, az agresszivitás, később a félelem, a rettegés, a paranoia – vagy a totális tudatvesztés.

– Ezek a hatások inkább negatívnak, mintsem pozitívnak tűnnek.

– Olyan ez, mint az akkuk két pólusa, köztük meg az elektrokémiai folyamatok. Senki nem akar célzottan paranoid lenni vagy hallucinálva a Dunába fulladni. Más a motiváció, a bizsergő drog- és élményvárás, más a szubjektív hatás, más az észlelt következmény. A droghatás két fő megerősítő irányban jelentkezik. Vagy új és kellemes érzéseket okoz egy ideig, ami pozitív megerősítés; vagy már meglévő kellemetlen állapotokat, például szorongást, illetve megvonási tüneteket szüntet meg, ez pedig a negatív megerősítés. A sötétben viszont ott ólálkodik az averzív, rossz, kellemetlen hatás, azaz vége a nászéjszakának és a mézesheteknek is, és a drog egyre kellemetlenebb lehet. De akkor miért használják újra? Mert a megerősítésre lassabban jelentkezik a tolerancia: növelni kell az adagot ugyanolyan hatás eléréséhez. Ha viszont az averzív hatás gyors, a tolerancia rögtön kialakul. Ez a dizájnerhulladékok csapdája: túl rövid az idő, hamar jelenhet meg a tolerancia. És jön a gyors, ismételt használat. Nagyon erős a lefelé futó spirál.

A teljes interjút a Magyar Nemzet közli.