Bakterémiát okozhatnak a probiotikumok
A probiotikumok adása súlyos „mellékhatásokkal” járhat. Intenzív osztályon ápolt gyermekeknél az LGG adagolása az esetek körülbelül 1 százalékában bakterémiához vezethet, írja a PharmaOnline.
Azoknál az intenzív osztályokon ápolt betegeknél, akik antibiotikum-kezelésben is részesülnek, sor kerül probiotikumok adására is. Nem ritka, hogy az antibiotikumok „mellékhatásainak” kivédésére/tompítására adott probiotikumok alkalmazása bakterémiát okozhat – derül ki a PharmaOnline szerint egy, a Nature Medicine folyóiratban megjelent közleményből.
A bostoni gyermekosztály példája
A Boston Children’s Hospitalban az intenzív osztályon egyre nagyobb arányban alkalmaznak probiotikumokat, elsősorban tejsavbaktériumokat (Lactobacillus rhamnosus GG (LGG)) tartalmazó készítményeket. Az utóbbi időben azonban többször figyeltek fel erre visszavezethető súlyos esetekre: az 522 LGG probiotikummal kezelt gyermek közül 6 (1,1 százalék) gyermeknél bakterémia alakult ki, az érintett gyerekek vérmintáiban az LGG jelenléte és növekedése kimutatható volt. Megjegyzendő, hogy az LGG meglehetősen szokatlan és ritka kiváltónak számít a bakterémiát illetően. Tény azonban, hogy az LGG jelenlétét a vérben csak azoknál a betegeknél lehetett igazolni, akik korábban LGG-s probiotikum-kezelésben részesültek.
Biztos, hogy LGG okozta a bakterémiát
Izraeli kutatók elvégezték a fertőzött gyermekek vérében található bakteriális genom szekvenálását, és a kapott eredményeket összevetették a probiotikumból származó LGG-minták szekvenálása során kapott eredményekkel. Az eredmények rámutattak az azonosságra, utalva arra, hogy a bakterémiát a probiotikus baktériumok váltották ki.
Hogy jut az LGG a vérbe?
Nem teljesen egyértelmű, miként lehetséges az LGG véráramba való bekerülése. Egyetlen lehetséges útként a bélfal kínálkozik. Emellett a bekerülési út mellett szól az is, hogy a kutatók azonosították a vérbe került baktériumoknál a rifampicinnel szembeni rezisztenciát. Ez a rezisztencia minden bizonnyal az intenzív osztályon alakult ki. Az egyetlen hely, ahol az orálisan adagolt rifampicin és az LGG találkozhattak, az pedig nem más, mint a betegek gasztrointesztinális traktusa.
(Forrás: Nature Medicine)
