Az MRSA-fertőzés szülészeti-nőgyógyászati jelentősége

Methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) okozta fertőzésről a múlt század hatvanas éveiben, nem sokkal a methicillin bevezetését követően számoltak be először. A több mint negyven éve jól ismert nozokomiális vagy kórházban szerzett MRSA-fertőzés kórházban ápolt betegek között és túlzsúfolt helyen fordul elő. A betegek, az egészségügyi dolgozók és az élettelen környezet egyaránt a kórházban szerzett MRSA tünetmentes hordozójának bizonyult. Az MRSA területen szerzett fertőzések kórokozójaként is ismertté vált a közelmúltban.
A kórházban és a területen szerzett MRSA-fertőzés klinikai képe eltér egymástól. Az előbbi általában idősebb (70 év körüli) betegek körében, többnyire égési sérüléseket, illetve hasi vagy érsebészeti beavatkozást követően fordul elő. Nőgyógyászati műtétek esetén észlelt MRSA-infekcióról nem született még összefoglaló közlemény, egy esettanulmányban azonban laparoszkópos úton végzett supracervicalis méheltávolítás kapcsán számoltak be kórházban szerzett MRSA-fertőzésről.
A területen szerzett MRSA-fertőzés gyakrabban társul súlyos bőr- és lágyrészfertőzésekkel, és fiatalabb betegeknél fordul elő. A területen szerzett MRSA-fertőzés egyébként egészséges személyekben súlyos, nekrotizáló tüdőgyulladást, lágyrészfertőzést, cellulitist vagy bőrtályogot okozhat.
Ritkán számolnak be MRSA-fertőzésről nőgyógyászati betegek körében, a terhesség alatt jelentkező infekcióról azonban vannak adataink. Egy közleményben a területen szerzett MRSA-fertőzés klinikai megjelenéséről számoltak be 57 terhes esete kapcsán. Ebből kiderül, hogy az infekció leggyakrabban a végtagokat, a farpofákat, az emlőket, a vulvát vagy a lágyékhajlatot, illetve a hasfalat érintette. Területen szerzett MRSA-fertőzés talaján kialakult szeméremtesti tályogról csecsemők, kisgyermekek és serdülő lányok esetében is beszámoltak.
Az MRSA-fertőzés egyénre szabott, rezisztenciavizsgálaton alapuló kezelést igényel. A fertőzés helyét és súlyosságát kell figyelembe venni annak eldöntéséhez, hogy a beteg igényel-e kórházi kezelést és intravénás antibiotikum-terápiát. Az MRSA-fertőzött nőgyógyászati betegek megfelelő ellátásának kulcsa a tenyésztési eredmények gondos elemzése és a helyi antibiotikumrezisztencia-viszonyok figyelembe vétele.

Medical Tribune

(A cikk teljes terjedelmében a Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle 2008. januári számában olvasható.)