Az első balneoterápiás klinikai vizsgálat
Kettős vak balneoterápiás klinikai vizsgálatot először Magyarországon végeztek Bálint Géza professzor vezetésével, emlékszik vissza az Origo.
Az 1970-es években Kiskunhalason termálvizet találtak és fürdőt építettek a kórház mellé. Bálint Géza professzor ekkor javasolta, hogy végezzenek el egy kettős vak klinikai vizsgálatot abból a célból, hogy megtudják, van-e, és milyen egészségügyi hatása a termálvíznek, idézi fel az Origo.
Akkoriban, az 1970-es évek derekán a kiskunhalasi termálvíznek még nem volt hírneve, nem ezért utaztak oda az emberek. A kísérletet helyi, Kiskunhalasról és környékéről származó betegeken végezték el. Heti öt alkalommal a reumás és ízületi gyulladásban szenvedő betegek fele a termálvízben fürdött, a másik fele pedig sima felmelegített csapvízben.
Csak a termálvizes csoportnál jelentkezett a fürdőreakció. Ez akár beteg valaki, akár nem, 7-8 alkalom után jelentkezik először fokozódó fájdalom, majd bágyadtság formájában, növekszik a fehérvérsejt szám, a vérnyomás, és romlik a közérzet. A termálvizes csoportban a fürdőreakció után jelentősen csökkentek az ízületi fájdalmak, ami nem csak a kezelés idején, hanem még néhány hétig, hónapig eltartott.
Miután sorozatban még számos további ugyanilyen eredményt mutató kísérletet elvégeztek, a termálvizes terápia elkezdett elterjedni külföldön is, elsősorban Izraelben és Törökországban, de a németek, olaszok, franciák is átvették.
Ma már klinikailag is általánosan elfogadott, hogy minden termálfürdő – bármilyen összetételű is, és legyen akár hol-tengeri, olasz, vagy török a termálvíz –, fájdalomcsillapító hatású, és ez az eredmény néhány hónapig, félévig, de akár egy évig is eltarthat. Ezzel a módszerrel jelentősen mérsékelni lehet a mellékhatásokkal járó gyógyszeres terápiát.
