Az elhízás mint népbetegség – Magyarországi felmérések eredményei

Az elhízás gyakorisága világszerte növekvő tendenciát mutat. Az elhízás-világszövetség (WOF) előrejelzése szerint az elhízottak száma a 2020-ban becsült 810 millióról 2035-re 1,53 milliárdra, míg a túlsúlyosaké 1,39 milliárdról 1,77 milliárdra nő. Ennél érdekesebb adat a túlsúly és az elhízás gyakoriságának éves növekedése, amely 2010–2016 között Laoszban és Vietnámban 3,8%, a Maldív-szigeteken 3,7%, míg Thaiföldön 3,5% volt (1). Ezek az adatok azt mutatják, hogy az életszínvonal növekedése gyors ütemben növeli a túlsúllyal élők arányát és számát. Az EUROSTAT legfrissebb adatai szerint Európában a túlsúllyal (BMI≥25 kg/m^2/*/) élők aránya 53%. Ebben az összehasonlításban Horvátország vezet 63%-kal, amelyet hazánk és Csehország követ 60-60%-kal. Az elhízást (BMI≥30 kg/m^2/*/) tekintve férfiaknál 25,8%-kal a második, nőknél 23,3%-kal az ötödik helyen áll hazánk (2).

Felmérések hazánkban

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon számos felmérést végeztek a túlsúly és az elhízás gyakoriságának megállapítására. Az 1985 és 1988 közötti első nagy elemszámú vizsgálat eredményei szerint a férfiak átlagos testtömegindexe 25,8 kg/m^2/*/, míg a nőké 26,1 kg/m^2/*/ volt (3).Ezt a felmérést több is követte (4, 5), 2009-ben, 2014-ben és 2019-ben az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálatok (OTÁP 2009, OTÁP 2014, OTÁP 2019) (6, 7). Az utóbbi három reprezentatív vizsgálat a felnőtt lakosság tápláltsági állapotát jellemző mutatók mérésén, célzott mintavételen alapult. A mintavétel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) első Európai Lakossági Egészségfelmérésének (ELEF) egy kisebb almintáján valósult meg.

OTÁP 2009

Az OTÁP 2009 vizsgálat során antropometriai méréseket (testtömeg, testmagasság, haskörfogat) végeztek kalibrált mérőeszközökkel, miközben önkitöltős módszerrel háromnapos táplálkozási naplót vezettek a résztvevők. A felnőtt lakosság reprezentatív vizsgálatára, mely a tápláltsági állapotot jellemző mutatók mérésén, célzott lakossági mintavételen alapult, 2014-ben és 2019-ben került ismét sor. A felmérés módszertanában követte a 2009-es OTÁP vizsgálatot, és ekkor is a KSH Európai Lakossági Egészségfelméréséhez kapcsolódott, célpopulációja a 18 éves és idősebb, nem intézményben élő, felnőtt lakosság volt. Tekintettel arra, hogy e két vizsgálatot hasonló módszertannal végezték, az adatok összehasonlítására is jó lehetőség nyílt (lásd később).

OTÁP 2014

Az OTÁP 2014-es felmérésben a BMI átlagértékei (férfiak 27,5 kg/m2/*/; nők 27,4 kg/ m2/*/) – a 2009-es felmérés eredményeihez hasonlóan – az mutatták, hogy a 18 év feletti férfiak és nők egyaránt a túlsúlyos kategóriába tartoztak. Csak a 18–34 éves korcsoportban volt a BMI átlaga a normál tartományban mindkét nemben. Az életkor növekedésével párhuzamosan emelkedett a BMI, és mindkét nemben megfigyelhető volt, hogy a legfiatalabb korcsoporthoz képest a következő korcsoportban a BMI átlaga szignifikánsan magasabbnak bizonyult. A haskörfogat átlaga alapján a felnőtt nők 55%-a, míg a férfiak 38%-a volt hasi típusú elhízott. Az életkor előrehaladtával mindkét nemben növekedett a haskörfogat. E felmérésben a túlsúly (BMI = 25–29,9 kg/m2/*/) és elhízás (BMI ≥ 30 kg/m2/*/) a férfiak 65%-át, míg a nők 60%-át érintette. A legfiatalabb korcsoportban észlelték a legkisebb arányt (férfiaknál 32%, nőknél 33%). Kiemelendő, hogy a 65 év feletti férfiak 87%-a volt túlsúlyos vagy elhízott.

OTÁP 2019

A 2019-es OTÁP vizsgálat során a férfiak 40%-a, míg a nők 29%-a bizonyult túlsúlyosnak, míg a férfiak 36%-a, a nők 31%-a volt elhízott. Mindez azt jelentette, hogy a férfiak 77%-a, a nők 60%-a bizonyult túlsúlyosnak vagy elhízottnak, azaz a felnőtt lakosságban a normál súllyal élők voltak jelentős kisebbségben (férfiaknál 23%, nőknél 40%) (8).

Az OTÁP vizsgálatok következtetései

Az Első Magyar Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (1985–1988), az OTÁP 2009, a OTÁP 2014 és az OTÁP 2019-es vizsgálat eredményeinek tanulmányozásával számos következtetés vonható le. A BMI átlaga alapján mindegyik vizsgálatban túlsúlyosnak bizonyult a felnőtt lakosság. Az 1980-as évekhez képest ugyanakkor a BMI átlaga emelkedett. A BMI növekedése a férfiaknál 1,6 kg/m2/*/, a nőknél 1,2 kg/m2/*/ több mint 20 év alatt, ugyanakkor az erőteljes növekedés megtorpant (9). A felmérések során a túlsúly és az elhízás gyakoriságának rohamos növekedését tükrözte, hogy míg az 1980-as években ez a felnőtt lakosság felét (55%), addig a 2000-es évek első évtizedére a 63%-át, míg 2019-re több mint a kétharmadát (68%) érintette. Míg e periódus alatt a normál súlyúak aránya 45%-ról 32%-ra csökkent, a túlsúly előfordulása 5 százalékponttal mérséklődött, addig az elhízásé több mint kétszeresére (16%-ról 34%-ra), 18 százalékponttal emelkedett. Korábban minden hatodik, majd később már minden harmadik magyar felnőtt élt elhízással. A férfiaknál 2,5-szeres, míg a nőknél 1,5-szeres növekedés mutatkozott. Az 1985–1988-as vizsgálat idején lényegesen kevesebb volt az elhízottak aránya a túlsúlyosakhoz képest: a férfiak negyede, a nők valamivel több, mint fele. A 2000-es évek vizsgálataiban az elhízottak aránya már megközelítette a túlsúlyosak arányát, sőt a nőknél 2014-ben már valamivel felül is múlta. A férfiakat az elhízás még kisebb arányban érintette, mint a túlsúly. A legutóbbi vizsgálat ezekben a paraméterekben lényeges változást nem hozott.

Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Programja

A Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Programja keretében elvégzett mérések alapján a nők 59%-ának, a férfiak 46%-ának volt kóros haskörfogata. A bioimpedancia-vizsgálatok mindkét nemben kórosan magas testzsírösszetételt találtak (62%). Az iskolai végzettség is befolyásolhatja az elhízás arányát. Hazai felmérés szerint a legkevésbé iskolázottak között lényegesen nagyobb arányú volt a túlsúlyosak és az elhízottak aránya. A felsőfokú végzettségűek között a férfiak legnagyobb része túlsúlyos, míg a nők körében az elhízás aránya a legalacsonyabb. A BMI és a haskörfogat szerinti (hasi) elhízás a falvakban volt a legnagyobb arányú, különösen nőknél. A metabolikus betegségek jelenléte erősen korrelált a BMI-vel, és inverz módon az urbanizáció mértékével (10).

A 2014-es reprezentatív vizsgálatban a magyar férfiak átlagos energiabevitele 2718 kilokalória (kcal)/nap, míg a nőké 2034 kcal/nap volt. Megfigyelhető volt, hogy mindkét nemnél a legfiatalabb korcsoport energiabevitele volt a legnagyobb. Ez azt jelentette, hogy a 18–34 éves korcsoportban az energiabevitel férfiaknál 2972,2 kcal/nap, míg a nőknél 2130,5 kcal/nap volt. Ez az adat különös aggodalomra ad okot, mivel előre jelzi, hogy a fiatalabb korosztály esetében a túlsúly és az elhízás további térhódításával kell majd számolnunk.

Étrendünkben a kalóriabevitel szempontjából három elsődleges makrotápanyagot különböztethetünk meg: a szénhidrátok grammonként 4 kcal-t, a fehérjék 4 kcal-t, a zsírok pedig 9 kcal-t biztosítanak (7).

Összefoglalás

Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, amely világszerte egyre nagyobb arányban érinti a népességet, ezért járványszerű terjedéséről lehet beszélni. Az elhízás világszerte egyre nagyobb terhet jelent az egészségügyi ellátórendszerekre, a teher főbb eleme a súlyos kardiometabolikus kísérőbetegségek ellátása. Mindezek miatt legjobb lenne a megelőzés, amennyiben pedig már kialakult az elhízás, a progresszió megelőzése és az orvosilag indokolt célsúly elérése. Az életmód-terápia mellett számos gyógyszeres lehetőség is rendelkezésünkre áll, amelyek fontos elemei lehetnek az elhízás visszaszorításának.

IRODALOM

1. World ObesityFederation. World Obesity Atlas 2024. London. World ObesityFederation 2024.
2. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Overweight_and_obesity_-_BMI_statistics (hozzáférés: 2024. 06. 25.)
3. Bíró Gy (ed.). Az első magyarországi reprezentatív táplálkozási vizsgálat (1985–1988) eredményei I. és II. kötet. Budapest, OÉTI 1992.
4. Bíró Gy, Antal M, Zajkás G. A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási vizsgálata 1992–1994 között. Népegészségügy 1996;4:3–13.       
5. Országos Lakossági Egészségfelmérés 2000. http://www.oefi.hu/olef/olef.html (Hozzáférés: 2024. 06. 25.)
6. Martos É, Kovács VA, Bakacs M,etal. Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009. I. A magyar lakosság tápláltsági állapota. Orv Hetil 2012;153:1023–1030.           
7. Erdei G, Kovács VA, Bakacs M,etal. Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2014. I. A magyar felnőtt lakosság tápláltsági állapota. Orv Hetil 2017;158:533–540.
8. https://ogyei.gov.hu/dynamic/otap_2019_kutatasi_jelentes_v3.pdf (hozzáférés: 2024. 06. 25.)
9. Martos É, Bakacs M. Az elhízás epidemiológiája. In: Bedros JR (ed.). Klinikai obezitológia. Semmelweis Kiadó, Budapest 2017;3–19.
10. Barna IDT, Kékes E,etal. Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010–2020–2030 (MÁESZ) eredményei 2010–2018, az első kilenc év. Lege ArtisMed 2019;29:111–119.