Altatószedés, nagyobb halálozás?
Egy amerikai vizsgálatban az altatót szedők körében mintegy négy és félszeres halálozási arányt mutattak ki az altatót nem szedőkhöz képest, bár az abszolút kockázat még így is kicsi volt.
A BMJ Open-ben közölt amerikai vizsgálatban több mint 10.000 temazepamot vagy hasonló altatót szedő személyt hasonlítottak össze 23.000 másik személlyel, akik azonban nem alkalmaztak ilyen szereket.
A szakértők szerint, bár ez az eredmény egy potenciális veszélyforrásra hívja fel a figyelmet, az altatók károsító hatása egyelőre nem bizonyított. Óvják a betegeket attól, hogy megrémüljenek vagy abbahagyják a gyógyszerszedést – azt tanácsolják, hogy ha a beteg aggódik, beszélje meg a kérdést orvosával vagy gyógyszerészével.
Az Egyesült Királyságban érvényben levő irányelvek szerint az altatókat csak rövid ideig ajánlott használni, mivel tolerancia alakulhat ki és fennáll a dependencia veszélye is. Az irányelvek azonban a megnövekedett halálozási kockázatról nem tesznek említést, noha korábban már más vizsgálatok is rámutattak erre a veszélyre. A Gyógyszereket és Egészségügyi Termékeket Szabályozó Hatóság úgy nyilatkozott, meg fogja fontolni a legutóbbi vizsgálat eredményeit és azt, hogy ennek alapján kell-e változtatni az irányelveken.
Az altatók szedése igen elterjedt Angliában: 2010-ben 2,8 millió doboz temazepamot, és majdnem 5,3 millió doboz zopiclone-t írtak fel, s kisebb, de nem elhanyagolható mennyiségű zolpidemet és zaleplont.
A legutóbbi vizsgálatban valamennyi, az Egyesült Királyságban is használt altatót vizsgálták: a benzodiazepineket (temazepam, diazepam), a nem-benzodiazepineket (zolpidem, zopiclone, zaleplon), a barbiturátokat és a szedatív antihisztaminokat.
Az USA-beli wyomingi és kaliforniai kutatók eredményei szerint két és fél év alatt 4,6-szor nagyobb volt a halálozási arány azokban, akik ilyen gyógyszereket szedtek, mint az altatókat nem használókban. Az altatós csoportban minden 16. személy meghalt a követési idő alatt, míg a nem altatós csoportban csak minden 80. A megnövekedett kockázat nem függött össze más egészségügyi tényezőkkel, például a szív- vagy tüdőbetegségekkel, a dohányzással, az alkoholfogyasztással – mindezeket a kutatók a lehető legalaposabban megpróbálták kizárni. Jelenleg nincs válasz arra a kérdésre, hogy az altatók szedése miért jár együtt a halálozás növekedésével.
Felmerülhet, hogy az altatók éberségcsökkentő hatása miatt gyakrabban esnek el az emberek és nagyobb a balesetek valószínűsége; hogy az altatók megváltoztatják alvás közben a légzés mintázatát; és korábban már kimutatták azt, hogy az altatót szedőkben nagyobb az öngyilkosság kockázata. A mostani vizsgálatban úgy látszott, hogy a legnagyobb adag altatót fogyasztókban nagyobb a rák kockázata is.
A kutatók szerint még rövid ideig sem lenne szabad szedni az altatókat, mert azok csekély jó hatása nem indokolja, hogy szedőik komoly kockázatoknak legyenek kitéve.
A többi szakértő azonban visszafogottabb. Malcolm Lader professzor, a londoni King's College munkatársa szerint meg kell ismételni a vizsgálatot egy másik nagy mintán, s addig várni kell az ítéletalkotással. Semmiképpen sem tartaná jónak, ha az emberek abbahagynák az altatók szedését és hosszú ideig álmatlanságban szenvednének emiatt. Nina Barnett, a Királyi Farmakológiai Társaság tagja pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az altatószedés és a nagyobb halálozás együttjárása nem jelenti azt, hogy az altatók felelősek a halálozásért.
