Ahol az alkoholista nők gyógyulnak...
Dunaharasztiban, az ország egyetlen, kifejezetten női szenvedélybetegeket gyógyító bentlakásos intézményében járt a 24.hu.
Az alkohol- vagy drogfüggő nőket a társadalom sokkal mélyebben elítéli, mint a hasonló kelepcébe esett férfiakat. A helyzetük azért is különleges, mert többségük bántalmazó kapcsolatban élt.
Meg kell térni a rehabilitáció során?
– Meg lehet térni – mondja Végh Anikó mentálhigiénés szakember. – Aki bejön, elfogadja, hogy ez egyházi intézmény, és vállalja, hogy részt vesz minden programon, tehát bibliaórákon, istentiszteleteken is. Azt valljuk, hogy a gyógyulásnak vannak szintjei, és a teljes gyógyulás a megtérés. Persze, lehet tartósan, akár egy életen át józannak maradni Istenbe vetett hit nélkül is. Akik pedig hívőkké válnak, azoknál vigyázunk, hogy ne alakuljon ki vallási függőség: lehet ugyanis szenvedélybeteg módon viszonyulni a hithez, rácsavarodni rituálékra, és pánikba esni, ha valaki lekésik a bibliaóráról. Az már nem jó, ilyenkor lényegében nem gyógyulás történt, hanem szerváltás.
Miben különbözik egy női és egy férfi szenvedélybeteg helyzete?
– A női függőket a társadalom sokkal mélyebben elítéli – mondja Végh Anikó. – Ha egy férfi nagyivó, azzal még dicsekedhet is, de egy nőtől azt várják, hogy „adjon magára”. Ezért a szenvedélybeteg nők többsége zugban iszik vagy drogozik, próbálja titkolni, míg lehet. A nők közt több a gyógyszerfüggő, mint a férfiak között, pont azért, mert a gyógyszerszedés nem olyan látványos. A lányok helyzetét speciálissá teszi az anyaságélményük is, többnyire a mélypontot az jelenti, hogy hatóságilag kiemelik vagy védelembe veszik a gyermeket, és tudja, hogy ez miatta van. Kilencven százalékuk átesett már abortuszon, és ez a trauma is feldolgozatlan. Jellemző még a szenvedélybeteg nőkre, hogy többnyire társfüggők, például olyan bántalmazó kapcsolatban éltek, amiből nem tudtak kilépni.
Talán mert gyermekkorukban is bántották őket?
– Néha igen, mindenesetre sokat beszélünk itt az egészséges és a kóros szeretetről. A kóros szeretet az, amikor a csomagban benne van, hogy megvernek vagy megaláznak olykor. Sokan erre szocializálódtak, eleve ilyen kapcsolatokba mennek bele, és amikor már szenvednek tőle, sem tudnak kiszállni. És itt jön a hit kérdése: mi azt valljuk, Isten úgy szeret, hogy közben nem bánt. Úgy szeret, ahogy vagyunk, de jobban szeret annál, mint hogy úgy is hagyjon.
És sosem büntet?
– Vannak határok, van felelősség, tehát vannak következményei a határok átlépésének. De ez nem jelenti azt, hogy Isten bántalmazna bárkit, vagy jóváhagyja a bántalmazást. A Biblia egyébként jó felépülési modelleket tartalmaz, amiket lehet használni a rehabilitációban. Például az asszertivitást is tanítjuk a lányoknak, vagyis azt, hogy merd képviselni magadat, az érzéseidet, de ne úgy, hogy agyoncsapod a másikat. A Biblia azt mondja, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Tehát nem mondja, hogy szeresd a másikat, és legyél a lábtörlője.
„Alkoholista vagyok, és segítségre van szükségem.” Milyen ezt először kimondani?
– Irgalmatlan nehéz tud lenni, de ez az első és legfontosabb lépés – mondja Kupai Szilvia szociális munkás.
– Elengedhetetlen az alázat, annak belátása, hogy nem tudom már irányítani az életemet, uralkodik rajtam a függőség – teszi hozzá Anikó. – Amíg valaki azzal áltatja magát, hogy meg tudja oldani egyedül, míg csak egyetlen reménysugarat is táplál, hogy saját erőből talpra tud állni, nincs kész a terápiára. És ezt tisztázzuk az első interjún. Meg tudod oldani? Menj, oldd meg! Sok sikert, ne raboljuk egymás idejét és energiáját.
– Idebent pedig „gyökérkezelésre” van szükség – teszi hozzá Szilvia. – A szenvedélybetegeknek van egy, vagy több ún. gyökérproblémájuk, a függőség ezekből fakadó tünet: azt kell megtalálni, mi a hiány, amit valaki tudatmódosító szerek használatával próbál kitölteni.
Az egyik művészetterápiás foglalkozáson a köcsögök voltak terítéken. Mindenkinek szembe kellett néznie a saját köcsögével, azzal a valakivel vagy valamivel, ami a legnagyobb problémát jelenti az életében. Rokon, férj, bántalmazó társ, szülő vagy nevelő; de lehet ilyen köcsög a sikertelenség, valami sorscsapás, veszteség, betegség vagy fogyatékosság is. Vagy akár az isten, hogy hagyta idáig fajulni a dolgokat.
– Nagy lépés, amikor eljut valaki oda, hogy kimondja: én vagyok a legnagyobb köcsög – mondja Szilvia. – Igen, valóban lehetek áldozat, és kell gyógyulni a sebeknek. De nem maradhatok örökké az önsajnálgatásban. Nem egy papírdarab vagyok, amit ide-oda fújhat a szél. Teljes értékű ember vagyok, aki hozhat felelős döntéseket. Egy rossz kapcsolatból ki lehet lépni. A veszteségeket, legyenek bármilyen nehezek, fel lehet dolgozni. A tartozásokat meg lehet adni, a bűnöket meg lehet bocsátani, a saját vétkeinkért bocsánatot lehet kérni. Fel lehet hagyni a rejtőzködéssel, belenézni a tükörbe, belenézni az emberek szemébe.
