A tájékozatlanság a konfliktusok forrása az SBO-n
Az egészségügyi dolgozók nagy része egy nagyon fontos dolgot elfelejt a munkája során, mégpedig a betegtájékoztatást, hangzott el a KlubRádióban.
Baji Anikó sürgősségi triázsként, azaz osztályozó nővérként dolgozik, a hétköznapokban pedig az AKUT Szakasz - C vágány blog alapítója és szerzője. Blogján elsősorban a sürgősségi osztályok titokzatos világát próbálja meg közelebb hozni az olvasókhoz, témáit a mindennapi helyzetekből, a betegek igényeiből meríti, figyelembe véve a kollégáiban megfogalmazódott gondolatokat, érzéseket. Havonta átlagban 2 millió embert ér el és több mint 800 ezer reakciót kap, ezáltal nagyon sok helyre eljutnak tapasztalatai.
Az emberek, amikor bemennek a sürgősségire, csak a rohanást látják és azt, hogy bizony rengeteget kell várni. Baji Anikó – Ancsa, ahogy a betegei is szólítják – azt mondja, a konfliktusok nem a várakozásból származnak, hanem hogy fogalmuk sincs, mire várnak. A “miért kell várni” és a “mi történik a back stage-ben” kérdésekre igyekszik választ adni a bejegyzéseiben.
Ancsa elmondta, hogy amikor az akut betegellátás megérkezett Magyarországra a kétezres évek elején, akkor szakmán belül egy nagyon fontos dolgot elfelejtettek, mégpedig a betegtájékoztatást. Sőt ,még talán a szakemberek edukációja is elmaradottabb volt, ezen pedig most próbálnak valamennyit segíteni. Ő például triázsként először mindig bemutkozik, tájékoztatja a betegeket a munkájáról, a falon lévő infografikákról, elmondja, mi fog történni a vizsgálóban és utána, ettől pedig megnyugszanak, hiszen tudják, hogy tudnak róluk, hogy mire várnak, és hogy történni fog velük valami.
Baji Anikó szerint a sürgősségin zsúfoltság akkor alakul ki, amikor ez az egyetlen elérhető megoldás az egészségügyi ellátórendszerben, így hétvégén és ünnepekkor. Minden esetben vért kell venni, ha szükséges, képalkotó vizsgálatokra kell küldeni a beteget, majd konzílium, szakorvosi vizsgálat következik – így ha van 40-50 beteg a rendszerben, akkor várakozni kell, hiszen nem csaphatják össze a munkát.
A kritikus állapotú beteg ugyan egy percet sem várakozhat, de sok olyan esettel is találkoznak , ami nem sürgősségire való. Ennek okáról Ancsa azt mondja, sokan nem feltétlenül akarnak elmenni betegállományba, luxus nekik kivenni hétközben egy szabadnapot, hogy aztán hosszú hónapokat várva végre eljussanak a szakrendelőbe, így hétvégén, vagy ünnepnapokon bemennek a sürgősségire. Másrészt az emberek attól is félnek, hogy olyan diagnózist kapnak, amitől később kell betegállományba menniük – tette hozzá Ancsa, aki szerint meg kell őket érteni, de a prevenció pont itt jönne képbe.
Prevenció tekintetében érződik egy generációs szakadék. A fiatalabbak tanultak az idősebbek hibáiból, szüleik példáját látva – akik szüntelenül dolgoznak, nem mennek betegállományba, egészségtelenül élnek – féltik a jövőjüket, és megpróbálják elkerülni ezeket a problémákat, így akár egy egyszerű náthával is képesek gyorsan bemenni a sürgősségire. Velük ellentétben, az idősebb korosztály tagjai közül sokan hetekig, hónapokig cipeli ka problémát, mire orvoshoz mennek.
