2021. május. 16., vasárnap - Mózes, Botond.
hirdetés
hirdetés

A radiojód-terápia jelentette rákkockázat

A legújabb eredmények alapján a radiojód-terápia hosszú távon emeli a mellrák és egyéb szolid tumorok előfordulási gyakoriságát.

A Basedow-kór és egyéb hipertireózisok kezelésére az 1940-es évek óta alkalmazzák a radiojód-terápiát. A terápia részeként a beteg per os 131I izotópot kap. A felszívódást követően a jódizotóp a pajzsmirigybe jut, ahol a nátrium-jodid szimporter működése következtében bejut a pajzsmirigy sejtjeibe. Az izotóp által kibocsájtott béta- és gamma-sugárzás rövid időn belül „megzavarja” a pajzsmirigy funkcióját. A radiojódos kezeléssel elkerülhető a pajzsmirigy gyógyszerek szedése, és esetleg egy sebészeti beavatkozás is.

Korábban úgy vélték, hogy a kezelés mellékhatásokban szegény, mivel a pajzsmirigy sejtjein kívül egyéb típusú sejtekben nincsenek jelen a nátrium-jodid szimporterek, így azokba nem jut be a radioaktív izotóp.

Nem növeli a daganatok kockázatát a radiojód-terápia?

Forrás: 123rf.com
Forrás: 123rf.com

Mielőtt a jódizotópok elérik a pajzsmirigyet és abban feldúsulnak, a vérkeringés révén az egész szervezetben jelen vannak, és olyan sugárhatásra érzékeny szervek és szövetek közelébe kerülhetnek, mint a csontvelő. Ez a gondolat már az 1960-as években a „Thyrotoxicosis Therapy Follow-Up Study”- (TTFUS-) hoz vezetett. A TTFUS részeként 23 020 betegnél, akik 1956 és 1964 között 26 különböző klinikán radiojód-kezelésben részesültek, vizsgálták azt, hogy milyen gyakorisággal alakul ki náluk leukémia.

A TTFUS résztvevőinél 50 százalékkal magasabb leukémia-rizikót állapítottak meg, mint az átlagpopulációban, ugyanakkor a leukémia-kockázat nem mutatkozott a TTFUS-csoportban sem magasabbnak, mint az operált betegeknél.

Három évtizeddel később egy későbbi vizsgálat ugyanerre a következtetésre jutott, azaz nem talált emelkedett rákkockázatra utaló jelet a radiojód-terápiával összefüggésben.

A legnagyobb dózist a pajzsmirigy kapja

Nemrégiben USA-beli kutatók újra górcső alá vették a TTFUS adatbázisát. Ezúttal nem az elhalálozás okát vették alapul a kiértékelésnél, hanem a különböző szerveket ért ionizáló sugárzás dózisokat hozták kapcsolatba a különféle daganatos megbetegedések számával. Egy 197 beteggel folytatott vizsgálatból kiderült, hogy a legnagyobb dózist (120 Gy) – a várakozásoknak megfelelően – a pajzsmirigy kapta. A többi szerv jelentősen kisebb dózisú sugárzásnak volt kitéve: a nyelőcső például 1,6 Gy, a nyálmirigyek 0,65 Gy dózist kaptak.

Magasabb expozíció, több elhalálozás

A vizsgálatból kiderült, hogy összesen 1984 beteg halt meg gyomorrákban. A gyomorrákban való elhalálozás rizikója minden 100 mGy-es dózisemelkedéssel párhuzamosan 6 százalékkal nőtt.

Melldaganatban 291-en haltak meg, és a mellrák-kockázatnövekedés 12 százalékosnak bizonyult minden plusz 100 mGy dózisra vonatkoztatva.

Érdekes módon leukémiára vonatkozóan ez esetben sem mutattak ki kockázatnövekedést.

1000 főre plusz 19-32 elhalálozás jut

Mivel epidemiológiai vizsgálatról van szó, az ok-okozati kapcsolat egyértelműen nem bizonyítható, mégis a dózis-hatás összefüggés igazolása kapcsolatot valószínűsít. Úgy tűnik tehát, hogy 1000 betegre vonatkozóan, akik 40 éves koruk fölött részesültek radiojód-terápiában, 19–32 plusz haláleset jut az izotópos kezelésre visszavezethetően.

 

Forrás:

JAMA Internal Medicine

Dr. Budai Marianna
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Csak Kásler Miklós Facebook-posztjából lehet tudni, hogy önköltséges PCR-tesztre kötelezik azokat a tervezhető műtétre váró betegeket, akik nem tudnak felmutatni védettségi igazolványt, noha egy ilyen feltételt csak jogszabályban szabadna előírni.

Változó, hogy egy adott életciklusban biológiailag mennyi testmozgásra van szükségünk ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradhassunk. Az ausztrál egészségügyi minisztérium külön útmutatóban teszi közzé javaslatait az idősebb, 65 év feletti korosztály számára.