Életmód, gyógynövények, gyógyszerek
A prosztatamegnagyobbodás megelőzési és terápiás lehetőségei
Az életkor előrehaladtával a benignus prosztatahiperplázia (BPH) gyakorisága megnő, idézi a Pharma Tribune cikikét a PharmaOnline. A BPH jelentette problémák, amik becslések szerint jelenleg Magyarországon körülbelül 300 ezer férfit érintenek, a jövőben, a társadalom öregedésével párhuzamosan egyre gyakoribbak lesznek.
A BPH-ra elsőként általában a vizeletürítéssel kapcsolatos panaszok hívják fel a figyelmet. A vizelés, főként reggelente nehezen indul meg. A vizeletsugár gyenge, a vizelet ürítése akadozó, a húgyhólyag nem ürül ki teljes mértékben, utócsepegés jelentkezik. A húgyhólyagban visszamaradt vizelet uropatogéneknek szolgálhat táptalajul, a húgyhólyag falának elgyengüléséhez, kiboltosulásához vezethet, és gyakoribbá teheti a húgyhólyagkövességet és a vesekárosodást (1).
Miként csökkenthető a BPH kialakulásának a kockázata?
Már kialakult panaszok esetén milyen terápiás eszköztár áll rendelkezésre?
Kockázati tényezők
A BPH genetikai determináltsága vitathatatlan. Az öröklődés menete autoszomális domináns. Megfigyelték, hogy azoknál, akiknél a prosztatamegnagyobbodás miatt 64 éves kort megelőzően műtétre volt szükség, a családban 4−6-szor gyakrabban fordult elő korábban műtéti beavatkozást indokló BPH, mint az átlagpopulációban.
Életmódfaktorok is felelőssé tehetők a BPH kialakulásáért. A metabolikus szindróma, azaz az elhízás, a zsíranyagcsere-zavar, a magas vérnyomás és a cukorbetegség közül több tényező együttes jelenléte szignifikánsan emeli a BPH kockázatát. Ha az előbb felsoroltak közül legalább 3 tényező fennáll, akkor 80 százalékkal emelkedik a kockázata annak, hogy a BPH-s panaszok megjelennek az adott férfinél.
Megfigyelték, hogy a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknél akár duplájára is nő a BPH rizikója. A szedett gyógyszerek vonatkozásában kiemelhetők a béta-blokkolók, amik majdnem kétszeresére emelik a BPH kialakulásának a valószínűségét.
A táplálkozás, illetve a mikrotápanyagok bevitele tekintetében protektív hatás köthető a zöldségek és a gyümölcsök fogyasztásához, a telítetlen zsírsavak, a linolsav, az A-, D-, E-vitaminok beviteléhez, illetve a szelénhez, a likopinhoz és a karnitinhoz. Továbbá, a rendszeres fizikai aktivitás is hozzájárulhat a BPH kockázatának csökkentéséhez.
A tüneteket nem okozó jóindulatú prosztatamegnagyobbodás nem igényel kezelést. Azonban amint a beteg életminőségét rontó panaszok jelentkeznek, azok súlyosságától függően különféle terápiás módszerek alkalmazására van szükség. A lehetőségek skálája a viselkedésterápiától − a fitoterápiás megoldásokon és a gyógyszereken át − a sebészi beavatkozásokig ível (1, 2).
Viselkedésterápia
Javasolható a betegeknek a folyadékbevitel korlátozása az esti időszakban. Érdemes kerülni a vizeletelválasztást fokozó (koffeintartalmú) italok (pl. kávé, tea) fogyasztását. Hólyagrelaxációs és hólyagtréning technikák megtanulásával és alkalmazásával a BPH jelentette kellemetlenségek enyhíthetők (1).
Fitoterápiás lehetőségek
A BPH kezelésében, különösen annak a kezdeti stádiumaiban a fitoterápiás készítmények fontos szerepet kapnak − elsősorban a szabalpálma, a közönséges tök, az afrikai szilvafa, a kisvirágú füzike, a csalán és a rozspollen.
A BPH oka pontosan nem tisztázott, de valószínűsíthető, hogy abban a férfi nemi hormonok által irányított folyamatok játsszák a kulcsszerepet (1, 2). A hormonális rendszerre kifejtett hatáson nyugszik néhány növényi alapú készítmény hatása is. A közönséges tök (Cucurbita pepo) és a szabalpálma (más néven törpepálma vagy fűrészpálma − Serenoa repens) összetevői egyaránt gátolják a tesztoszteront aktívabb formává, dihidro-tesztoszteronná alakító 5-alfa-reduktáz enzimet − csakúgy, mint egyes szintetikus hatóanyagok is.
A közönséges tök hidegen préselt olaja éppen úgy gyógyászati jelentőségű, mint a növény magjainak a fogyasztása. Míg a közönséges tök – Kolumbusz Kristófnak köszönhetően – Közép- és Dél-Európában is elterjedt, és például Stájerországban nagy hagyományai vannak a termesztésének, addig a törpepálma az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban, elsősorban Floridában honos. A 3 méternél magasabbra nem növő, a pálmák között kicsinek számító törpepálma olívabogyóra emlékeztető, fekete bogyós termése szolgáltatja a BPH kezelésére használt lipofil kivonatot. A hatás érdekében legalább napi 320 mg lipofil extraktum bevitele szükséges. Megjegyzendő, hogy az elmúlt évben az extrém mértékű floridai esőzések miatt a törpepálmabogyókból jóval kevesebbet tudtak „leszüretelni”, mint a korábbi években, így azok világpiaci ára is a korábbi háromszorosára ugrott.
Az 5-alfa-reduktáz enzimet gátló hatáson túl egyéb hatásmechanizmusokat is igazoltak a növényi eredetű szereknél. A tökmagolajnál – többek között – a hólyagizomra kifejtett relaxáns hatást írták le, valamint az olaj magas szeléntartalmára visszavezethetően annak gyulladáscsökkentő hatásáról számoltak be. A törpepálma kivonataihoz pedig immunstimuláns, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatást kötnek a farmakológiai vizsgálatok.
Kevésbé ismert, ugyanakkor a prosztatapanaszok kezelésében ígéretes lehetőséget kínál az afrikai szilvafa (Prunus africana) kérgéből nyert kivonat. Az extraktum elsősorban béta-szitoszterin-tartalmára visszavezethetően mérsékli a kórképpel járó obstruktív panaszokat.
Régóta ismert, és a tradicionális gyógyászatban is nagy múltra tekint vissza a kisvirágú füzike (Epilobum parviflorum) és a nagy csalán (Urtica dioica) prosztatapanaszok kezelésében való használata.
A rozspollen néven ismert – azonban a rozspollenen kívül a réti komócsin és a kukoricapollenekből is nyert – pollenkivonat komplex hatásmechanizmusa révén (5-alfa-reduktáz gátló, alfa-adrenerg receptor blokkoló, illetve gyulladáscsökkentő) javasolható a betegeknek – napi 80–120 mg-os dózisokban.
A prosztataproblémák kezelésében alkalmazható növényi eredetű patikaszerek kiemelendő pozitívuma, hogy nem okoznak súlyos mellékhatásokat, a fogyasztásuk biztonságosnak tekinthető.
Fel kell hívni a betegek figyelmét arra, hogy a gyógynövényalapú készítmények hatása nem azonnali, jellemzően egy-két hónapos szedést követően lehet a kedvező hatások kiépülésére és fellépésére számítani.
Gyógyszeres terápia
Az enyhe és közepes súlyosságú BPH-s panaszok esetén szintetikus hatóanyagok rendelésére is sor kerülhet:
1.) 40 ml alatti prosztatatérfogat esetén általában α-adrenoreceptor blokkolókat (pl. alfuzozin, tamszulozin, terazozin) alkalmaznak, amik a hólyagnyak és a prosztata simaizomzatának ellazítása révén csökkentik a kiáramlási ellenállást (1, 2). A gyógyszerek szedése jelentős vérnyomáseséssel – mint mellékhatással – járhat, erre figyelmeztetni kell a betegeket.
2.) 40 ml fölötti prosztatatérfogatnál általában tesztoszteron-5-α-reduktáz gátlókat (pl. finaszterid, dutaszterid) rendelnek az orvosok, amik a dihidro-tesztoszteron képződését gátolva a prosztataállomány csökkenéséhez vezetnek (1, 2). Az 5-alfa-reduktáz enzimet gátló gyógyszerek szedése szexuális zavarokat, libidócsökkenést okozhat, aminek tudatában kell lenniük a betegeknek a gyógyszerszedés megkezdésekor.
3.) Az előbb írt két hatóanyagcsoport hatóanyagai egymással kombinálhatók, hazánkban is vannak forgalomban kombinációs gyógyszerek (2).
4.) Amennyiben a vizelettárolás is a vezető panaszok között van, akkor a húgyhólyag falában található muszkarinos receptorok blokkolása vezethet a kívánt terápiás eredményre, például szolifenacin, oxibutinin hatóanyagokkal. A muszkarinreceptor-gátlók szedése számos kellemetlen mellékhatással járhat együtt, így például szájszárazság, székrekedés fellépésére is számítani kell.
