A háziorvos is rendelhesse!

2017. május 4. és 6. között, a budapesti Margitszigeten zajlott „A vizelettartási zavarok kivizsgálása és ellátása interdiszciplináris kongresszus és továbbképző tanfolyam”. A rendezvényen tartották a „Prevenció és hatékonyság az inkontinencia ellátásban” című kerekasztal megbeszélést is, ahol a Nemzeti Betegfórum meghívására a szakmai megbeszélésen az Egészségügyi Szakmai Kollégium négy különböző tagozatának tagjai, a Magyar Kontinencia Társaság vezetősége, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a szociális szféra képviselői, valamint az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárság több képviselője is részt vett.

Az érintett szakmák együttműködésében már elkészült és kihirdették a felnőttkorban előforduló, nem neurogén eredetű vizeletinkontinenciáról szóló egészségügyi szakmai irányelvet. Az irányelv megalkotásában részt vevő szakmák és szakértők egyetértenek abban is, hogy a tapasztalatok szerint a jelenlegi gyakorlatban a „megfelelő beavatkozás a megfelelő betegnek” elve egyelőre nem valósul meg hiánytalanul.

Bár az irányelv világosan fogalmaz – „Az alapellátásban történjen meg az első vonalbeli alapvető vizsgálatok elvégzése és a beteg tünetmentesítése, valamint az egyszerű, tiszta, enyhe súlyossági fokozatú esetek primer ellátása. A szakellátás biztosítsa a komplikált, súlyos, recidív esetek kivizsgálását, ellátását, progressziójuk követését” – a megfelelő betegutak kialakítása, és a progresszivitás szerint egymásra épülő kontinencia ellátás megvalósulása még várat magára.

A háziorvosi praxisok szerepének kapcsán a résztvevők felhívták a figyelmet arra, hogy bár sokszor hajlamosak vagyunk szakorvos vs. háziorvos relációban beszélni, a háziorvos is szakorvos (szakvizsgát tesz!), így igenis megfelelő kompetenciákkal és felhatalmazással kell rendelkeznie. Az irányelvben lefektetett kétlépcsős ellátás megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő segédeszközök háziorvosok általi rendelhetősége is! 

A háziorvosi praxisok nagyobb szerepvállalásának szükségességét nagyon szemléletesen érzékeltette például a Szociális Klaszter képviselője, bemutatva azt a nem csekély anyagi és humán ráfordítást, ami ahhoz szükséges, hogy egy szociális otthon, gyakran már önállóan mozgásképtelen lakóját eljuttassák a sokszor több 10 km-re lévő szakrendelésre, csak azért, hogy ismét felírhassák neki a szükséges inkontinencia segédeszközöket. A NEAK kasszában esetleges generálódó többlet-ráfordítás kérdése kapcsán a szakemberek megjegyezték, ha az elvi kiindulás az, hogy minden rászoruló megkapja a megfelelő ellátást, ez esetben csak attól, hogy a háziorvosi praxisok is rendelési jogot kapnak, még nem fog növekedni a költés. Mindazonáltal abban is egyetértés volt, hogy fejlesztésre szorul a háziorvosi praxisok azon képessége, hogy az érintetteket felismerjék, kiszűrjék, illetve az inkontinenciában releváns ellátások jobb megismerése, alkalmazásuk elterjesztése is további támogatásra, oktatásra szorul körükben.

A MESZK képviselői utaltak rá, hogy az orvosi szakmák között is van számos olyan, ami megfelelő licencvizsgával szerezhető meg, így a javasolt szakasszisztensi képzetség is egy szakdolgozói licencvizsgával lenne leginkább megvalósítható. Az is elhangzott továbbá, hogy a közeljövőben olyan egyetemi/főiskolai képzések indulnak, amik hosszabb távon biztosítják a hátteret az egyre növekvő igényekhez.

Az egyik legsürgetőbb feladat tehát olyan képzési rendszerek és tananyagok összeállítása, amelyek segítségével a háziorvosi praxisok (háziorvos és szakdolgozó egyaránt!) megszerezhetik a szükséges tudást, és azok sikeres teljesítése esetén a praxis speciális szakmai jogosultságot, azaz inkontinencia segédeszköz rendelési jogosítványt is szerezhet.