A góckutatástól a képalkotó vizsgálatokig

Az urticariás betegek kivizsgálásának első lépése a nagyon részletes anamnézis, amely kitér a tünetek fennállásának idejére (akut vagy krónikus [6 hétnél tovább fennálló], percekig tartó [fizikális urticaria], órákig-napokig tartó [urticaria vasculitis]), más tényezőkkel (étkezés, gyógyszerszedés) való összefüggésre, egyéb betegség, oedema egyidejű fennállására.

Akut urticaria esetében gyakrabban figyelhetünk meg a háttérben valódi allergiás reakciót (élelmiszerre, gyógyszerre, darázscsípésre, méhszúrásra stb.), amelyet később prick-teszt vagy vérből végezhető specifikus IgE-meghatározással, néha epicutan teszttel igazolhatunk. Gyakori azonban, hogy úgynevezett pszeudoallergiás reakció vált ki akut csalánkiütést, amely klinikai képében teljesen megfelel az allergiás reakciónak, az allergén azonban később semmilyen teszttel nem azonosítható.

A krónikus urticaria okai rendkívül összetettek, és csak ritkán áll a háttérben valódi IgE-mediált allergiás reakció; jóval gyakoribb az úgynevezett fizikális urticaria vagy autoimmun urticaria. Előbbi esetben a bőrt érő fizikai ingerek (vakarás, nyomás, testhőmérséklet- emelkedés, meleg, hideg stb.) váltanak ki 10–30 percig tartó, nagyon gyorsan elmúló csalánkiütéseket, utóbbi formánál pedig autoantitestek jelenlétében aktiválódnak a bőrben lévő hízósejtek, ami naponta (gyakran éjszaka) jelentkező, kínzó, órákig tartó tüneteket okoz. Előidézheti még bakteriális gócfertőzés, élelmiszer-adalék, egyéb belgyógyászati kórkép. Amennyiben nem sikerül azonosítanunk a kiváltó tényezőt, idiopátiás krónikus urticariát diagnosztizálunk. A fizikális urticaria diagnosztikájában elmaradhatatlanok a fizikális tesztek; az autoimmun formánál saját szérumtesztet és vérből egy megerősítő in vitro tesztet végzünk (bazofil CD63 aktiváció teszt), szükség szerint pajzsmirigyvizsgálatokkal együtt. A többi formánál góckutatás, diéta, egyéb laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok válhatnak szükségessé, illetve a ritka urticaria vasculitis esetében szövettani vizsgálatra is sor kerül.

Az ekzema-csoport betegségei nagyon sokszínű és eltérő okú kórképek, kettőt azonban ki kell emelnünk közülük. Az allergiás kontakt ekzema diagnosztikájában ma is az epicutan teszt az etalon, de eredményét feltétlenül össze kell vetni a klinikai eltérésekkel, hiszen nem minden pozitívum releváns a tünetek fényében. Az atopiás dermatitis diagnosztikájában a már régóta alkalmazott prick-teszt és a specifikus IgE-meghatározások mellett az egyetemi klinikák bőrgyógyászati-allergológiai rendelésein bevezették az atopiás patch tesztet, amely – az epicutan teszt által vizsgált vegyi allergénektől eltérően – elsősorban az inhalatív allergének bőrtüneteket kiváltó valós hatását mutatja ki. A lelet akkor pozitív, ha a beteg az adott allergénnel szemben I-es és IV-es típusú allergiás reakciót is mutat; ez az együttes reaktivitás igen ritka, és kifejezetten erre az ekcématípusra jellemző. Természetesen vegyi anyagok okozta érzékenység esetén itt is szóba jön az epicutan teszt, élelmiszer-allergia gyanúja esetén az eliminációs diéta vagy az élelmiszerprovokációs teszt. Ebben a betegségben különösen fontos a diagnosztikus tesztek helyes értékelése és értelmezése, mert sok az álpozitív vagy éppen álnegatív reakció. Az élelmiszer-allergiák elkülönítő diagnosztikájában felmerülő számos kórkép miatt rendszerint laborvizsgálatokra, széklettenyésztésre és endoszkópos vizsgálatra is szükség van. Az allergológiai vizsgálatokhoz tartozik a prick-teszt, a specifikus IgE meghatározása, az élelmiszer-színezékekkel és tartósítószerekkel végzett epicutan teszt, esetleg a lymphoblast-transzformációs teszt (LTT). A végleges diagnózishoz azonban ma is hozzátartozik az élelmiszerekkel végzett kettős vak provokáció, de kivitelezése nehézkes. Az eliminációs diéta nem tudja teljes mértékben helyettesíteni a provokációt.