A divatipar elvárásai okozta mentális zavarok

A divatmodellek a túlzottan karcsú testméretek elérésére irányuló fokozott nyomás következtében jelentős egészségügyi kockázatnak vannak kitéve. A mentális kockázatok között szerepel az alacsony önértékelés, a fokozott stressz által kiváltott szorongás, hangulatzavarok, insomnia vagy akár szerabúzus. Mindezeken felül a modellek leginkább az evészavarok és a testképzavarok szempontjából magas rizikójú csoport. Prevenciós stratégiák kidolgozása kulcsfontosságú ezen zavarok gyakoriságának csökkentése érdekében. A túlzott karcsúságideál normalizálása kiemelkedő népegészségügyi vonzattal bír, hiszen az általános népesség a modellkövetés során internalizálhatja az extrém alacsony testméretek fontosságát.

A divatipar állandó pszichoszociális nyomást helyez a különböző médiatartalmakat fogyasztó közönségre. Bizonyított, hogy a vékony modelleket bemutató divatanyagoknak történő kitettség fokozza a testi elégedetlenséget, és csökkenti az önbizalmat (1). Habár a divat iránt érdeklődő fiatal nőkre is nagy szociokulturális elvárások nehezednek, ez a hatás még fokozottabb azon egyének körében, akiknek valóban meg kell testesíteniük ezeket az ideálokat – a divatmodelleknél.

A követelmények hatása a serdülő lányokra 

A legtöbb modell tizenéves korában kezdi karrierjét, a tizenévesekre pedig különösen veszélyes hatással vannak a fokozott testkontrollelvárások. A szomatikus vagy pszichés következmények maradandó egészségügyi károsodásokhoz vezethetnek. A minimum 175 cm magas manökenek régóta idealizált méretei a high fashion szcénában a 90-60-90 cm, ám a modern gyakorlat azt mutatja, hogy a legnagyobb divatfővárosokban, New Yorkban, Párizsban, Milánóban akár ennél alacsonyabb méretkövetelményeknek is meg kell felelniük a közel 180 cm magas serdülő lányoknak (2). Természetes módszerekkel ezek a követelmények szinte alig teljesíthetők azok számára, akik genetikailag nem ilyen, ritkaságnak számító testalkatúak. A serdülőkor előrehaladtával, a kora húszas évek kezdetén a legtöbb problémát a csípő és annak szélessége, körmérete jelenti.

A testmagasságon és a mell-derék-csípő méreteken kívül a modellek arcbőrének állapota, fogazatuk formája, hajuk szerkezete vagy öltözködési stílusuk is kritikák célpontja lehet. A modelleket ezen fokmérők alapján bírálják, s akár napi rendszerességű minősítés, sok esetben akár ellenséges megjegyzés vagy verbális abúzus érheti őket. Ez hat az önértékelésükre, és jelentős mentális stresszt okozhat, ami rizikófaktort jelent számos mentális betegség kialakulása tekintetében. A szigorú követelményeknek való megfelelni akarás, a nemzetközi siker reménye, a rendszeres kritikák és elutasítások, valamint a sorozatos összehasonlítás fokozhatja a testi elégedetlenséget, és egyéb bio-pszicho-szocio kulturális faktorokkal együtt növelheti az evészavarok kialakulásának kockázatát. A magány, az idegen kulturális környezet, a kiszámíthatatlan rendszerességű munkák fokozhatják az életminőséggel való elégedetlenséget, a boldogtalanságot, a kontrollra való igényt és a perfekcionizmust. A külső stresszorokra mutatott reakciók egyénenként változnak, de a személyiségfejlődésük tekintetében még érzékeny szakaszban lévő fiatal modellek gyakran nem tudnak adaptív megküzdési stratégiákat alkalmazni.

A modellek tehát foglalkozás-egészségügyi szempontból számos mentális betegség tekintetében fokozott rizikójú csoportnak számítanak. 

Evészavarok

A divatmodellek körében a mentális egészségügyi kockázatot leginkább az evészavartünetek jelentik, amelyek rövid és hosszú távon is veszélyesek lehetnek.

A divatmodellek az evészavarok szempontjából fokozott kockázatnak kitett populációnak számítanak. A sokszor irreális elvárások, melyek a divatszakma egyéb szereplőitől (modellügynökök, divattervezők, stylistok stb.) érkeznek, túlzott nyomást helyeznek az amúgy is meglehetősen karcsú modellekre, és ezért sokszor egészségkárosító módszereket alkalmaznak a megfelelő méretkövetelmények elérése érdekében. A kezdeti kalóriamegvonás, diétázás, fokozott testedzés előkapuja lehet a szubklinikai vagy klinikai súlyosságú evészavaroknak (3).

Saját bevallásuk szerint még azok a modellek is szigorúbban ügyelnek evési és sportolási szokásaikra egy-egy jelentősebb munka vagy divatesemény előtt, akiknek genetikailag vékony testalkatuk van (2). Ezek a külső környezeti hatások az arra érzékeny egyének esetében könnyen előidézhetik valamilyen evészavar kialakulását.

Anorexia nervosa

A divatmodellek körében a szubklinikai súlyosságú anorexia nervosa előfordulási aránya 14,6%, míg a klinikai súlyosságú anorexia a modellek 3,9%-át érinti (4). Az előírt méretkövetelményeknek való megfelelés érdekében a modellek saját testükkel szállnak szembe, biológiai igényeiket háttérbe szorítva. Koplalás, napi néhány száz kalória fogyasztása, vagy akár csak egy alma váltja ki a fő étkezéseket. Az anorexia nervosa nem csupán testképzavarral, az elhízástól való kóros félelemmel és kórosan alacsony testsúllyal járó kórkép. Amellett, hogy a legnagyobb halálozási rátával járó pszichiátriai betegség (a mortalitás 10 évvel a betegségkezdet után 8% körüli, ami részben öngyilkosság következménye) (3), szomatikus kockázatai is kiemelendők: például amenorrhoea, osteoporosis, kardiális szövődmények.

Bulimia nervosa

Akár a klinikai, akár a szubklinikai súlyosságú bulimia nervosa előfordulási gyakorisága statisztikailag nem szignifikánsan, ám figyelemre méltóan magasabb az átlagpopulációhoz képest (4). A külső nyomással, stresszel való maladaptív megküzdési módszerek között szerepelhet a falási-hányási (binge-purge) epizódok váltakozása. Az extrém mértékű kalóriamegvonás könnyen átcsaphat falásrohamba, melyet követően a hízás elkerülése érdekében kompenzatórikus viselkedésformák használatosak. Ezek között szerepelhet túlzott testedzés, önhánytatás, diuretikum vagy laxatívum abúzus.

Orthorexia nervosa

Habár a legújabb pszichiátriai betegségosztályozási rendszerekben nem szerepel önálló kórként az orthorexia nervosa, a pszichiátriai gyakorlatban egyre többször előforduló evészavartípusról van szó, melyet „egészségesétel-függőség”-ként is említenek. Az egészséges életmód, beleértve a táplálkozást is, különösen fontos lehet azok számára, akik megélhetése a külalakjukon múlik, ám az orthorexia nervosa meghaladja a valóban egészséges kereteket, és a kényszeresség jegyei mutatkoznak meg. Nehéz lehet észrevenni az orthorexiás magatartásra utaló jeleket, ugyanis sokszor maguk a divatügynökök sarkallják arra a fiatal modelleket, hogy minél „tisztábban”, egészségesebben egyenek (5), ezzel akár sok értékes tápanyagforrást is kizárva az étrendjükből. Az anorexia nervosával ellentétben, ahol elsősorban az ételek mennyiségi korlátozása, az orthorexia nervosában a bevitt ételek minőségi megszorítása okozhat jelentős testsúlyveszteséget és alultápláltságot.

Az evészavarok detektálása nem megoldott

A divatiparban a különböző evészavarok detektálása nem megoldott. Bár vannak próbálkozások a modellek egészségének védelmére, ezeket a szabályokat könnyű átlépni. Elsőként 2007-ben Madridban hoztak egy rendeletet, amely szerint 18-as testtömegindex alatt nem léphetnek fel a kifutóra a modellek. A rendelkezés betartása helyett azonban a modellek különböző trükkökkel, például vízivással próbálták emelni a testsúlyukat az orvosi vizsgálat alkalmával (2).

Testképzavar

A test külalakjával kapcsolatos elégedetlenség igen gyakori a nők körében. A karcsúságideálnak történő túlzott megfelelési kényszer miatt nemcsak a különböző evészavartípusok, hanem a testképzavar is jellemző a divatmodellek körében. A külső megjelenésre vonatkozó rendszeres kritika, a munkákra vonatkozó visszautasítás, a többi modellel való folyamatos versengés jelentős stresszt és testi elégedetlenséget okozhat (2). Sokszor a modellhivatás abbahagyása után is fennállnak a testképzavarra utaló tünetek. Fiatalkoruk miatt a modellek érzékeny személyiségfejlődési szakaszban vannak, melynek során a negatív kritikák fokozott testi elégedetlenséget, s így testképzavart okozhatnak.

Testedzésfüggőség

A karcsúság elérésének külső, a divatszakmából eredő nyomása, valamint az anorexia nervosa tüneteként is megjelenő hiperaktivitás akár testedzésfüggőséggel járhat. Ennek kényszeres volta a test kontrollálására irányul, nem a sport okozta öröm vagy a sportbéli teljesítmény fokozása a cél. Egy felmérés szerint a Miss America címért versenyzők átlag heti 14 óra testedzést folytattak (6).

Szerhasználat

A divatszakmát űzők körében addiktív zavarok is előfordulhatnak. A divatmodellek között gyakoribb a kémiai szerek abúzusa, mint az általános népességben, s ennek hátterében a jutalmazórendszer biokémiai transzmittereinek az egyensúlyzavara állhat (7). Mindemellett említést érdemel az egyre növekvő gyakoriságú, fogyási célzatú drogabúzus. Egyes illegális stimuláns szereknek, ilyen például az amfetamin, a kokain, az ecstasy vagy a metamfetamin, jelentős étvágycsökkentő hatásuk van. Kutatási adatok bizonyítják, hogy a karcsúság iránti vágy, a testi elégedetlenség, a restriktív étkezési szokások és a droghasználat között szignifikáns összefüggés mutatható ki (8).

Egyéb pszichés zavarok

Egy korábban végzett kvalitatív felmérés rávilágított arra, hogy a modellek az anorexiás betegekhez hasonló pszichopatológiai tünetekről számolnak be (2). Ilyen például a perfekcionizmus, az erős kontrollkésztetés, az örömtelenség (anhedonia). Ennek hátterében a karcsúság elérését célzó erős környezeti nyomás állhat. Emellett fontos megemlíteni az evészavarok társbetegségeit: a depressziót, a szorongásos zavarokat, a kényszerbetegséget, valamint az addikciókat. A bulimiás egyéneknél a depressziós komorbiditás aránya elérheti a 80%-ot is. Kritikus esetben szuicid gondolatok is megfogalmazódhatnak (8). A depresszió hátterében az önértékelési zavarok is szerepet játszhatnak.

Insomnia, alvási-ébrenléti ciklus zavarai

A divatmodellek akár heti több alkalommal is ingázhatnak a világ nagy divatfővárosai között, ami negatív hatással lehet a cirkadián ritmusukra, illetve krónikus jetlaghez vezethet. Ennek következtében kialakulhatnak különböző típusú alvászavarok, insomnia, koncentrációs nehézségek, hangulatingadozás és csökkent munkavégző képesség. Mindezen hatások együtt vagy akár külön-külön is felboríthatják az érzékeny hormonális egyensúlyt, és rendszertelen menstruációs ciklushoz vezethetnek, vagy a melatonintermelődés zavarát okozhatják (9). A divatmodellek hivatása gyakran igényel éjszakába nyúló munkavégzést, nagyon korai munkakezdést, s az így lerövidült alvásidő károsan befolyásolja mind a szellemi, mind a testi jólétet.

Összefoglalás

A tárgyalt szempontokon alapulva elengedhetetlen lenne a modellhivatás nemzetközi szabályozása, melynek hatására előtérbe kerülhetne a testi és mentális egészség értéke a divattervezők kreativitása és a divatipar profitszerzése mellett. A divatszakma több szektora sokkal humánusabb keretek között lenne működtethető, ha a modellek felé nem volna szakmai elvárás a saját (és akár közvetett módon másoké) egészségük kockáztatása. Lényeges a divatipar szereplőinek a felelőssége, ami bioetikai kérdéseket vet fel. Mindezeken felül komoly népegészségügyi kockázatot jelent az evészavarok gyakoriságának növekedése a laikus populációban a modellkövetésen keresztül, a modellszakma által közvetített túlzott karcsúságideál miatt (2). Szükségszerű volna a jelenlegi divatipari rendelkezések revideálása, valamint szigorúbb irányelvek megalkotása, melyek mind a divatiparban dolgozók, mind az azt fogyasztók egészségének védelmét célozzák.

Forrás: Medical Tribune

IRODALOM

1.         Harrison K, Taylor LD, Marske AL. Women’s and men’s eating behavior following exposure to ideal body images and text. Communication Res 2006;33(6):507. doi.org/10.1177/0093650206293247

2.         Bogár N, Túry F. A divatipar és az evészavarok. A kifutók veszélyei. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2019.

3.         Túry F, Szabó P. A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Budapest, Medicina, 2000.

4.         Bogár N, Dukay-Szabó S, et al. Frequency of disordered eating habits among fashion models. Eur Eat Disord Rev 2022;30:823–829. 

5.         Rodgers RF, Ziff S, Lowy AS, et al. Results of a strategic science study to inform policies targeting extreme thinness standards in the fashion industry. International Journal of Eating Disorders 2017;50(3):284–292. 

6.         Wilfley DE, Rodin J. Cultural influences on eating disorders. In: Brownell KD, Fairburn CG (editors). Eating disorders and obesity. New York, Guilford 1995;78–82.

7.         Santonastaso P, Mondini S, Favaro A. Are fashion models a group at risk for eating disorders and substance abuse? Psychother Psychosom 2002;71:168–72.

8.         Bruening AB, Perez M, Ohrt TK. Exploring weight control as motivation for illicit stimulant use. Eat Behav 2018;30:72–75.

9.         Sauers J. Suicidal models are fashion’s worst trend. Jezebel, A Supposedly Feminist Website. https://jezebel.com/suicidal-models-are-fashions-worst-trend-5537856; 2010.05.13.

10.      Stocker LJ, Macklon NS, Cheong YC, et al. Influence of shift work on early reproductive outcomes. A systematic review and meta-analysis. Obstet Gynecol 2014;124:99–110.