Gyógyítás
A cukorbaj gyógyszere csökkenti a hasnyálmirigyrák veszélyét
A diabétesz ellen leggyakrabban felírt gyógyszer, a metformin 62 százalékkal csökkenti a hasnyálmirigyrák kockázatát – közölték a Texasi Egyetem kutatói a Gastroenterology legújabb számában.
„A hasnyálmirigyrákosok körében ez volt az első, metforminnal végzett epidemiológiai vizsgálat, és egészen új lehetőségeket tárt fel a kemoprevencióval kapcsolatban, nem mellékesen egy olyan betegség esetében, amelynek alig valósítható meg akár a megelőzése, akár a kezelése” – mondta Donghui Li, vezető kutató a NewsWise internetes portálnak.
A 2-es típusú diabéteszben a metformin a leggyakrabban alkalmazott gyógyszer. Li szerint az Egyesült Államokban több mint 35 millió dobozt váltanak ki évente, és leginkább az elhízott és/vagy inzulinrezisztens betegeknek írják fel.
„A metformin növeli a sejtek inzulinérzékenységét és csökkenti a vér inzulinszintjét. Jelen tudásunk szerint az inzulin fokozza a rák növekedésének kockázatát. A metformin aktiválja az AMP-kinázt, ami tulajdonképpen a sejt energiaszintjének szenzora. Az újabb tanulmányok szerint az AMP-kináznak fontos szerepe van a rák fejlődésének gátlásában is, mivel lassítja a sejtosztódást és a sejtek növekedését” – magyarázta Li.
Li idézett egy korábbi állatkísérletet is, amelyben kimutatták, hogy a metformin gátolta a hasnyálmirigyrák növekedését, és számos olyan epidemiológiai közleményt, amelyek szerint a metformin szedése cukorbetegekben általában véve is csökkentette a rák kockázatát.
Li és munkatársai vizsgálatát részben a fenti adatok, részben pedig az az ismeret motiválta, hogy a diabétesz közismerten kockázati tényezője a hasnyálmirigyráknak. A hasnyálmirigyrákok egytizedéért a cukorbetegséget teszik felelőssé.
Az esetkontrollos vizsgálatnak 1838 résztvevője volt, közülük 973 személynek hasnyálmirigyrákja volt, amelyet 2004 és 2008 között az egyetem rákcentrumában kezeltek, 863-uknak pedig nem volt rákja. A betegek csoportjában 259, a kontroll személyekében 109 személy volt cukorbeteg. A két csoportban nem különbözött az életkor, a rasszok és a nemek aránya.
A cukorbetegeket négy csoportba sorolták aszerint, hogy milyen kezelést kaptak: inzulint vagy inzulinelválasztást fokozó szert, metformint (önmagában vagy mással kombinálva), tiazolidinediont, illetve egyéb gyógyszert.
A metformint szedő betegekben 62 százalékkal kisebb volt a hasnyálmirigyrák kialakulásának kockázata azokhoz képest, akik soha nem kaptak metformint. Más ismert, a diabétesszel gyakran együtt járó kockázati tényezők – dohányzás a kórtörténetben, túlsúly vagy elhízás, nem megfelelő glikémiás kontroll – nem befolyásolták ezt azt összefüggést.
Ezzel szemben az inzulinnal vagy inzulinelválasztást fokozó szerrel kezelt betegek körében 4,99-szeres, illetve 2,52-szeres volt a hasnyálmirigyrák előfordulása. A többi gyógyszer esetében nem születtek értékelhető eredmények a betegek kis száma miatt.
Li megjegyezte, hogy a viszonylag kis diabéteszes esetszámok miatt nem tekinthető egyértelműen bizonyító erejűnek a vizsgálat, azonban reméli, hogy később több betegen is elvégezhető lesz.. Mindenesetre, már az eddigiek alapján is javasolható a metformin kemopreventív szerként való alkalmazása.
Weisz Júlia
