35 éves a debreceni veseátültetési program
1991. június 27-én Asztalos László sebész főorvos vezetésével végezték el az első veseátültetést Debrecenben. Az eltelt harmincöt évben az intézményben több mint 1300 átültetés történt, a transzplantációs centrum az ország meghatározó központjává vált. A következő időszak egyik kiemelten fontos célja az élődonoros vesetranszplantációk számának növelése.
35 éve az első, nem élődonoros átültetéssel indult el a Debreceni Egyetem vesetranszplantációs programja. Az első élődonoros transzplantációt pedig 2010-ben végezték el az intézményben. A vesetranszplantációs osztályt Asztalos László nyugdíjba vonulását követően 2013-ban Nemes Balázs egyetemi docens vette át, akit ugyanebben az évben az újonnan megalakult Szervtranszplantációs Tanszék vezetőjének is kineveztek.
2013 mérföldkő volt a hazai szervátültetés történetében: Magyarország teljes jogú tagként csatlakozott az Eurotransplanthoz, így a donorszervek eltávolítása és beültetése már egy nemzetközi keretrendszerben, transzparens és adatalapú elosztással, szigorú minőségi indikátorok, teljesítménymérés mellett történik. A debreceni centrum ebben a rendszerben is eredményesen és magas szakmai színvonalon teljesített.
A központban a 35 év alatt 1335 veseátültetés történt, és a napokban elvégezték a 35. élődonoros operációt. A szakmai tapasztalatok szerint az átültetések száma jóval magasabb is lehetne, a veseelégtelenséggel küzdő betegek száma ugyanis jelentősen meghaladhatja azokét, akik végül eljutnak a transzplantációig. Ennek egyik oka, hogy a vesebetegek egy része már olyan állapotban kerül a szakmai gondozásba, hogy az előrehaladott társbetegségeik miatt nem alkalmasak átültetésre. Ugyancsak megfigyelhető némi idegenkedés, akár félelem is a szervátültetéssel kapcsolatban. Éppen ezért a tanszék megalapítását követően a prevenció és a szemléletformálás is hangsúlyossá vált: a régióban számos ismeretterjesztő fórumot szerveztek, hogy a betegek és az egészségügyi szakemberek körében népszerűsítsék a veseátültetés életminőséget javító lehetőségét, és betegegyesület is alakult.
A transzplantáció társadalmi és gazdasági szempontból is fontos. A hosszú évekig tartó, rendkívül költséges dialízis helyett a betegek teljes értékű életet élhetnek, visszailleszkedhetnek a munkaerőpiacra és közösségük hasznos tagjaivá válhatnak, ami már önmagában is rendkívül komoly eredmény. Nagyon fontos lenne, hogy a potenciális recipiensek már a gondozás korai fázisában látókörünkbe kerüljenek, ezért a jövőben elengedhetetlen a nefrológusokkal való még szorosabb szakmai együttműködés. Emellett szükséges a várólistára kerülés folyamatának reformja. Többek között olyan változást szorgalmazunk, ami lehetővé teszi, hogy a páciensek kivizsgálása ne a járóbeteg-ellátás keretében történjen, hiszen ez nagyon időigényes és ezért nem hatékony. Jó lenne önálló és kiemelt finanszírozási keretet elérni, hogy néhány napos osztályos elhelyezés során a teljes kivizsgálást gyorsan, hatékonyan elvégezhessék a nefrológus kollégák – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Nemes Balázs, a DE ÁOK Szervtranszplantációs Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinika Vesetranszplantációs Osztályának vezetője.
Debrecenben a betegek alkalmasságát szigorú kritériumok alapján vizsgálják ki. Az elsődleges cél, hogy a beültetett vese sokáig működjön, a transzplantáció után a páciens minőségi életet élhessen. A debreceni centrumban beültetett vesék hosszú távú túlélése az országos hetven százalékos átlaghoz képest kiemelkedő, eléri a nyolcvan százalékot.
Nemes Balázs rámutatott: az élődonoros átültetések számát növelheti a már Magyarországon is elérhető élődonoros vesecsere program (keresztdonáció) hatékonyabb kihasználása. Az eljárás megoldást kínálhat azoknak, akik például házastársuknak, gyermeküknek (de a jogszabály szerint akár ismerősnek, barátnak) szeretnének vesét adni, ugyanakkor a szervátültetés a vércsoport-összeférhetetlenség miatt meghiúsulna. A rendszer lehetővé teszi, hogy a párok egy országos láncolat – akár hármas-négyes cserék – révén mégis szervhez juthassanak.
A debreceni transzplantációs szakma teljes elkötelezettséggel és szakértelemmel a kezdeményezés mögé állt. Mindezt jól példázza, hogy Debrecenben dolgozták ki azt a betegtájékoztatót, melynek szövege – nagyrészt a tanszék munkájának köszönhetően – a saját páciensek kérdéseit figyelembe véve készült el. Ma már országosan is elfogadott, valamennyi hazai transzplantációs központban hasonló tartalmú információs anyaggal tájékoztatják a bejelentkező betegeket.
A Debreceni Egyetemen – a nemzetközi elvárásokat követve és az elmúlt évtized országos, illetve helyi tapasztalatait is összegezve – elkészült a veseátültetési protokoll, amely a szakmai minőségbiztosítás mellett azt a célt is szolgálja, hogy a más szakmában dolgozók is megismerkedhessenek ezzel a területtel. A következő időszak egyik legfontosabb célja, hogy Debrecen – a többi vidéki egyetemi központtal együtt – nagyobb szerepet kapjon a szervkivételi tevékenységben.
A vidéki centrumokban elhunyt donorokból eddig kizárólag vesét vehettek ki a helyi szakemberek, a máj eltávolításához minden esetben budapesti sebészcsapatnak kellett a helyszínre utaznia, ami jelentős időveszteséggel és komoly – elkerülhető – költségekkel jár. Az egyetemi és a szakmai vezetés támogatásával egy olyan hazai innováció előtt nyílik meg az út, amely megszünteti a centralizált, gazdaságtalan struktúrát. Hamarosan elindulhat egy képzési program, amely lehetővé teszi, hogy a debreceni, pécsi és szegedi sebészek a jövőben önállóan végezzenek elhunyt donorokból májkivételeket is – ismertette Nemes Balázs.
