Orrdugulással küzd a gyermek
Nazális obstrukciótól a rhinosinusitisig
A nazális obstrukció szoros összefüggésben áll a rhinosinusitissel, hiszen valamennyi tényező, amely a nasalis és paranasalis nyálkahártyák duzzanatát eredményezi, infekcióra hajlamosít.
Orrdugulás, orrfolyás, arctáji fájdalom és egyéb tünetek – minek nevezzük?
A hétköznapokban is alkalmazott sinusitis elnevezésnél pontosabb a rhinosinusitis (RS) megnevezés, amely a paranasalis és nasalis sinusok nyálkahártyájának gyulladására utal. A gyulladásos állapot fennállása alapján akut, szubakut és krónikus RS különíthető el, 1 hónapnál rövidebb ideig tartó, 1-3 hónapon át, illetve 3 hónapon túl fennálló tünetekkel jellemezhetően.
Miért alakul ki a rhinosinusitis?
A RS kialakulásához számos lokális és szisztémás tényező járulhat hozzá. Valamennyi helyi hatás, ami a sinus átjárhatóságát és ürülését gátolja, az fertőzés kialakulására hajlamosít. A nyálkahártya duzzanata (pl. vírusos infekció vagy allergiás rhinitis miatt) vagy mechanikai obstrukció (pl. idegentest, polipózis, anatómiai abnormalitás) egyaránt az adott sinus(ok) oxigénnel való ellátottságát csökkenti, amely számos következménnyel jár: 1) helyileg fellépő vazodilatáció; 2) ciliaris diszfunkció; 3) mucust termelő mirigyek zavart működése. Összességében viszkózus váladék kezd felgyülemleni a sinusokban, amely a különféle infekciók „melegágya”. Emellett, a nasalis és a nasopharyngealis mucosa szoros összeköttetésben áll a paranasalis sinusok mucosajával, így a a fertőzések és gyulladásos folyamatok átterjedésének a lehetőségével is számolni kell.
A gyermekeknél minden 10-20. vírusos felső légúti fertőzés bakteriális rhinosinusitishez vezet
A nemzetközi tapasztalatok alapján a gyermekeknél a vírusos felső légúti fertőzések 5-10 %-a akut bakteriális rhinosinusitisbe (ABRS) torkollik. Az ABRS tehát egy gyakori kórkép, amelynek a hátterében leggyakrabban Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, illetve Moraxella catarrhalis áll.
Az ABRS diagnosztizálása többféle irányelv mentén végezhető. ABRS gyanítható, ha
- a felső légúti infekció tünetei több mint 10 napon át fennállnak, javulás nélkül,
- súlyos formában fellépő tünetek vannak jelen (pl. magas láz, arcfájdalom, purulens orrváladék) 3-4 egymást követő napon, vagy
- egy tipikus, 5-6 napon át fennálló virális felső légúti fertőzés kezdetben javulást mutató tünetei romlást mutatnak, és láz, fejfájás lép fel, kifejezetté válik az orrváladékozás.
Az ABRH tünetei között említhető – az előbbieken túl – az érintett sinusok érzékenysége, nasalis erythema, fokozott posterior pharyngealis szekréció, periorbitalis ödéma, rossz szájszag, illetve Eustach-kürt diszfunkció.
Az ABRS kezelésében a nazális irrigáció és az antibiotikumos-kezelés jelenti a terápia fő csapásvonalát. Az antibiotikumok közül első vonalbeli szernek az amoxicillin (90 mg/ttkg/nap) számít, de második vagy harmadik generációs cefalosporin is adható, illetve előbbiek eredménytelensége esetén cefixim, linezolid is ajánlható. A megfelelő antibiotikum hatására a gyermeknél 48 órán belül állapotjavulásnak kell bekövetkezni. Ha a tünetek romlást mutatnak a gyógyszeres kezelés első 72 órájában, vagy 3-5 nap farmakoterápia hatására sem történik állapotjavulás, a terápia felülvizsgálatára van szükség.
A krónikus rhinosinusitis vezető tünetei között szerepel az orrdugulás és az orrfolyás
Az ABRS-szel szemben a krónikus rhinosinusitis (CRS) esetén komplex patofiziológia jellemző, amelyben környezeti és genetikai tényezők is szerepet kapnak. Egy vizsgálat kimutatta, hogy a közvetlen hozzátartozó kórtörténetében szereplő CRS 57,5-szeresére emeli a CRS-rizikót.
Logisztikus regressziós elemzések alapján a CRS orrfolyással, orrdugulással, arcfájdalommal, halitosissal (=rossz szájszag) és köhögéssel társul. Amennyiben egy betegnél egyidejűleg jelen van a köhögés, a halitosis, az arctáji fájdalom és az orrdugulás, akkor 93 % feletti bizonyossággal jelenthető ki a RS fennállása. Amennyiben az előbb említett 4 tünet orrfolyással is kiegészül, a RS diagnózisa közel 100 % valószínűséggel állapítható meg.
Gyermekeknél a CRS kezelése elsősorban a bakteriális infekció és a fennálló gyulladás megszüntetését célozza, amely kiegészülhet – szükség esetén – allergénkerüléssel, illetve sebészeti beavatkozással (pl. endoszkópos sinus-sebészet, adenoidectomia, orrkagyló túltengés megszüntetése). A gyógyszeres terápia vonatkozásában a kezelés antibiotikumok, nazális kortikoszteroidok, nazális dekongesztánsok alkalmazását takarja.
Forrás:
