A rhinitis medicamentosa kivédhető
Sokan félve tekintenek a rhinitis medicamentosá-ra, miközben az nagy biztonsággal elkerülhető, ha a nazális dekongesztánsokat előírás szerint alkalmazzák.
A gyógyszer-indukálta rhinitisek közé sorolt rhinitis medicamentosa nem más, mint az orrnyálkahártya gyulladása, amely a nazális dekongesztánsok nem előírás-szerű alkalmazásával függ össze. Amennyiben a topikális érösszehúzókat egyhuzamban 7-10 napon túl használják, nő a panaszok fellépésének az esélye.
Annak ellenére, hogy a jelenség nem ritka, a pontos patomechanizmusa nem ismert. Egyes hipotézisek szerint a krónikus vazokonstrikció a nazális mucosa ischémiás állapotát idézi elő, amely ödémát eredményez. Mások úgy vélik, hogy a konstriktor mechanizmusok „kifáradása”, az endogén katecholaminokkal szembeni érzékenység csökkenése okolható a panaszokért. Feltételezhető az is, hogy a vazomotoros tónus változásai állnak a fokozott vaszkuláris permeabilitás hátterében.
Szöveti szinten is többféle változás zajlik; a vizsgálatokban – a többi közt – beszámoltak a nazociliáris funkció elvesztéséről, Goblet-sejt hiperplázáról, epitheliális ödémáról, fokozott mucus termelésről, a limfociták, plazmasejtek, fibroblasztok emelkedett számáról.
Miről számolnak be az érintettek?
Rhinitis medicamentosa esetén az orrdugulás általában nem társul orrfolyással. A tartós orrdugulás miatt azonban szájon át történő légzés, szájszárazság, horkolás is felléphet.
Mit mutat a mindennapi tapasztalat?
Nazális dekongesztánsokat számos esetben alkalmaznak tüneti kezelésre, így például allergiás rhinitis, akut vagy krónikus rhinosinusitis, orrpolip, illetve felső légúti infekciók esetén.
Az időben éveket, évtizedeket visszaugorva az látható, hogy az efedrin, illetve a származékai könnyen vezethettek rhinitis medicamentosá-hoz. A korai beszámolók alapján egyes esetekben akár már 3 nap gyógyszeralkalmazás után, míg más esetekben 4-6 héten át tartó gyógyszeralkalmazás után léptek fel a panaszok.
Napjainkra ez valamelyest megváltozott. Jelenleg a leggyakrabban az ún. imidazolin-típusú vazokonstriktorokat (nafazolin, tramazolin, oximetazolin, xilometazolin stb.) formulálják orrspray-kbe, orrcseppekbe. Ezeknél az elsősorban alfa-2-, nem pedig alfa-1-adrenoceptorokon ható hatóanyagoknál a hatásfellépésig eltelő idő rövidebb, a hatástartam pedig hosszabb, mint a korábbi vazokonstriktoroknál. Emellett, az imidazolin-származékoknál a rhinitis medicamentosa kialakulásának az esélye is csökkent. A rhinitis medicamentosa azonban napjainkban is létező kórállapot, amely kialakul, ha a nazális dekongesztáns készítményeket, cseppeket vagy spray-ket, egyhuzamban túl hosszú időn át alkalmazzák.
Megelőzhető, kezelhető a rhinitis medicamentosa
A megelőzés legkézenfekvőbb módja a gyógyszerek előírás szerinti (lásd alkalmazási előírás, betegtájékoztató) használata. Ennek a megvalósításában jelentős szerep hárul az egészségügyi szakemberekre is, akik a betegeket tájékoztatják a készítmények szakszerű használatáról, az azok alkalmazásával kapcsolatos tudnivalókról és a potenciális mellékhatásokról is.
Már kialakult panaszoknál a nazális dekongesztáns használatának abbahagyása javasolt. Fel kell hívni a betegek figyelmét arra, hogy a nazális dekongesztáns alkalmazásának felfüggesztése átmenetileg a panaszok romlásához vezethet. A rhinitis medicamentosa tüneteinek enyhítésében lokálisan kortikoszteroidok is alkalmazhatók. Súlyos esetekben a nazális dekongesztáns megvonását követően rövid távon orális kortikoszteroid adására, továbbá szisztémás antihisztamin kezelésre, hízósejt-stabilizáló készítmények alkalmazására is sor kerülhet; azonban ezeknek a szereknek a használata nem evidencia-alapú, csupán limitált számú esettanulmányon nyugszik.
