Vissza kell szerezni a bizalmat

– Ön tizenöt évig gyakorló orvos volt, mielőtt felhagyott volna a gyógyítással. Fontos, hogy orvosokból legyenek főigazgatók? Lehet hallani érveket pró és kontra is.
– Hasznos, ha valaki volt orvos, de fontos a menedzseri szemlélet is. Magam sokszor egyensúlyozom a két oldal között, és bizony önkritikusan meg kell jegyeznem, hogy ma már lényegesen távolabb vagyok a mindennapi problémáktól, mint kellene. Ezt azért mondom, mert meggyőződésem, hogy nem lehet kizárólag Excel-tábla mögül kórházat irányítani. Jelen kell lenni a mindennapokban, ismerni kell a működés közben felmerülő gondokat, bajokat. Egyszerre kell kint és bent lenni, kellő közelségből, ugyanakkor megfelelő távolságból is látni a helyzetet. Figyelni kell a gazdálkodási keretekre, de fontos, hogy a hangsúly eközben is mindig a betegeken és a kollégákon legyen. Mi nem küldünk el beteget, és lehetőség szerint megvesszük, amire szükség van a munkánkhoz akkor is, ha ezzel aktuálisan túlvállaljuk magunkat.

– Pénztelenség, orvos- és nővérhiány, elégedetlen betegek – mi a jó ennek a menedzselésében?
– Az a sok apróbb és nagyobb siker, amelyről nem vagy alig szólnak a hírek. Egyetértek Rácz Jenővel, a Kórházszövetség korábbi elnökével abban, hogy most túl nagy a zaj, vagyis túl sok a hőbörgés az egészségügy körül. Én abban hiszek, őszintén, hogy mindent lehet kritizálni, fontos felhívni a figyelmet a problémákra, de aki kritikát fogalmaz meg, az egyrészt ne ártó szándékkal tegye, másrészt tegyen mellé javaslatot is, hogyan kellene másként csinálni. De most sokkal jellemzőbb, hogy felkerül egy fotó valamelyik közösségi oldalra egy zsemléről és egy kockasajtról vagy egy valóban lepukkant kórteremről azzal a képaláírással, hogy „na, ez a magyar egészségügy”, miközben azt senki nem posztolja, hogy oké, de a műtőben egy világhírű orvos gyógyít.

– Mert lehet, hogy nem is tudja. Varga Péter Pállal, a Budai Egészségközpont vezetőjével néhány hete itt, a Lugasban beszéltünk arról, hogy az ilyesmiket kellene inkább kommunikálni, és nem folyton az 500 milliárdos uniós fejlesztést, amelynek a nagyságrendjét halandó úgysem fogja fel.
– Igen, én is azt hiszem, másfajta kommunikációra lenne szükség. Világhírű orvosaink vannak számos szakmában, emberek százezrei gyógyulnak meg évente az itt dolgozók áldozatos munkájának köszönhetően, és ennek ellenére hagyjuk, hogy ilyen rossz legyen az egészségügy híre. Ez nagyon nagy baj! Nem igaz, hogy az állami egészségügy rossz. Vissza kell adni az embereknek a magyar egészségügybe vetett hitét.

A teljes interjú a Magyar Időkben.