Velkey: Protekcionista szabályzók nélkül sérül a szolidaritás
A G7 portál „Állami+magán” című sorozatában ezúttal Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke osztotta meg gondolatait.
Miért fontos a közkórházak védelme? Azért, mert a magánellátókat a magyar emberek többsége nem tudja megfizetni, és ezért a kényszerűségből őket választók között egyre inkább veszélybe kerül a háztartások anyagi biztonsága. Fontos szempont az is, hogy a nagy költségű és kizárólag szolidaritási elven kifizethető gyógykezelések, például az onkológiai kezelések, szervátültetések, drága műtétek és intenzív terápiás beavatkozások és a súlyosabb szövődmények elhárítása is mindig a közellátás részei maradnak. Ezekhez a forrásokat és a gyakorlatot a kórházak csak akkor tudják biztosítani, ha a nyereséges egyszerűbb műtétek és kivizsgálások is a portfóliójukban maradnak.
A közellátás és magánellátás megtanult az elmúlt években együtt élni. Ebből a szimbiózisból sok előny is származik, mert a munkatársak egyéni életprogramja a két lábon állással színesedhet, és így a rendszer végső soron meg tudhatja tartani azokat, akik fontolgatják az egészségügyből vagy az országból való távozásukat. Valóban forrásbevonást is jelent és így társadalmi egészségnyereséget hoz a magánellátóknak kifizetett pénz. A közellátásban szinte törvényszerűen és mindenhol megjelenő időzavarra is tartós válasz lehet – elsősorban a járóbeteg-ellátásban – a magánszolgáltatókhoz fordulás. Társadalmunknak ugyanakkor elemi érdeke, hogy a két szektor közötti természetes versenyből ne a közellátás kerüljön ki vesztesen.
Jó lenne a win-win szituációt megtalálni. Közös érdekünk – közkórházakban és magánintézményekben dolgozóknak egyaránt -, hogy a társadalom egészségértése javuljon. Az egészségtudatos életmód, a szűrővizsgálatokon való részvétel, az egészségügyi rendszerben való tájékozódó képesség jobbítása tekintetében mindannyiunknak van feladata, ami egymásrautaltságot is jelent. Jó, hogy sok közös cselekvési program valósítható már ma is meg ezen a téren.
