hirdetés
2024. december. 22., vasárnap - Zéno.

Szabályok híján csak a magánszféra nyerhet versenyt

A magyar családok magas egészségügyi terheire a magánellátás előretörése hívta fel a figyelmet, de a probléma már régen itt van, olvasható a G7-en.

Magyarországon az állami egészségügy teljesítménye 20 százalékkal esett vissza a Covidot követően, és elsősorban ez az, ami a magánegészségügyi szolgáltatások előretöréséért felelős. A hátterében főként a hálapénz – régóta várt és igen helyeselt – kriminalizációja és az orvosi – régóta várt, de átgondolatlanul végrehajtott – béremelés áll. Az orvosokat tartós és megalázó alulfizetettség után teljesítményelvárás nélkül emeltük ki a magyar társadalomból.

A növekvő személyi költségek, a teljesítményösztönzés eltűnése és a relatív orvoshiány miatt a hozzáférést nagymértékben befolyásolja a köz- és magánszektor között kibontakozó verseny az emberi erőforrásért.

Ezt a versenyt szabályok híján csak a magánszolgáltatói szféra nyerheti.

Érdekes módon a mindenkori egészségügyi kormányzat – már amikor fellelhető ilyen – meglehetősen kevés figyelmet fordít a magánegészségügyi szektorra és annak vadkapitalizmust idéző szabad burjánzására. Pedig az ellátásbiztonság kulcsa az állami ellátórendszer működőképes állapotban tartása, amiért ő lenne a felelős.

Válságjelek vannak bőven. A nőgyógyász szakma testületileg látszik ki- és visszavonulni a lakásrendelők szakmai és számlaadási szürkezónájába. Ennek következtében előfordulhat, hogy megyei kórházakban se lehet már hirtelen felindulásból szülni, csak mondjuk egy másikban, száz kilométerrel arrébb.

Az új egészségügyi törvény erőből próbálja a helyzetet megoldani. Ha valamiből nincs elég, központilag kell elosztani. A központ most a megyei kórház, azt teszi felelőssé a szabályozás, hogy a megyét orvossal ellássa, minden eszközt kicsavarva az önkormányzatok, kisebb közösségek kezéből. Ha majd nem működik (mert nem fog), akkor tovább központosítunk régióra vagy még tovább. Miért ne lehetne egy nagy nemzeti orvoselosztó? Ez a fajta gondolkodás olyan, mintha a gazda minden reggel újraszortírozná a ketrecek között a csirkéit, melyek közül a róka esténként elvisz egyet-kettőt.

A róka itt a külföld és a magánegészségügy. Munka közben az orvos is egyenruhát hord –  ez lehet megtévesztő –, de az orvos mégsem rendőr vagy katona, hosszú távon nem lesz kirendelhető. Sokkal több lehetősége van és lesz is elhagyni a rendszert, ha nagyon szorongatják.

(...)

Meg kell akadályozniuk, hogy egy városban vagy akár megyében orvosok és orvoscsoportok úgy teremtsenek automatikusan piacot a saját magánrendelőjüknek, hogy korlátozzák vagy elhagyják a korábban általuk nyújtott állami ellátást.

Az eszközök tárháza majdnem végtelen. Sajnos több veszélyes, kontraproduktív van, mint hasznos. Azonban a részvevőkkel való – nyilván kimerítő, de alapos – konzultáció után, a jók alkalmazhatóak lennének. Talán a szereplők is elfogadnák azok szükségszerűségét.

A G7 portál „Állami+magán” címűsorozatában megjelent cikk szerzője Váradi Péter, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének alelnöke.

(forrás: G7)

Könyveink