Vége az elfekvőknek, de mi lesz helyettük?
Aki nem szorul kórházi ellátásra, ne feküdjön kórházban, ne az egészségügyi ellátórendszert terhelje – lecsupaszítva ez a lényege annak törvénymódosításnak, amiről a parlament tárgyal, és amit nyilván el is fogad majd, írja a Portfolio.
Amiről hat évvel ezelőtt még nyíltan beszélt a kormány, azt most mindenféle előzetes szakmai egyeztetés és társadalmi vita nélkül látszik megvalósulni: szétválasztják az egészségügyi és a szociális ellátást. Még 2016-ban az akkori egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán egyik vállalása éppen a szociális és az egészségügyi ellátás szétválasztása volt, mondván, a krónikus ágyak többségén konkrétan szociális ellátás folyik. Méghozzá úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények.
Ez így nem mehet tovább – fogalmazott az egészségügy akkori első számú vezetője, hozzátéve: nem az a cél, hogy ezeket az embereket „lepasszolja” az egészségügy, hanem egy ma még nem létező új ellátási forma, a tartós szakápolás létrehozása. Az úgynevezett szakápolási központok létrehozásával a fogadó oldal is egyetértett, mint az akkori szociális államtitkár, Czibere Károly érvelt: Európában egyedülálló, hogy semmilyen kapcsolat nincs az egészségügyi és a szociális rendszer között, és ezen változtatni kell, írja a lap, jelezve: az országban továbbra sem működik jelenleg egyetlen szakápolási központ sem, amelybe ráadásul egy korábbi szakmai anyag szerint jócskán kellene szakember.
Jelenleg az egészségügyi ellátáson belül, a kórházakban nagyjából 10 ezer ágyon ápolnak idős és/vagy krónikus betegeket. Ezeket az ápolási vagy krónikus osztályokat hívja a köznyelv elfekvőknek, és a korántsem hízelgő elnevezés sajnos nem alaptalan. Az ezeken a részlegeken elhelyezett betegeknek ugyanis nagyon nagy arányban ez az utolsó evilági tartózkodási helyük: a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatai szerint a krónikus osztályok betegeinek 30-35, míg az ápolási osztályok pácienseinek átlagosan az 50 százaléka ott is hal meg. Ez a kisvárosnyi ember ráadásul rengeteg ideig „élvezi” a kórházak vendégszeretetét, a NEAK adatai szerint átlagosan három hónapon át is, ami azt jelenti, hogy sokan fél-egy évre, sőt, előfordul, hogy évekre is az elfekvőkben ragadnak.
A 2011-es népszámlálási adatokból azt is tudjuk, hogy a 2,3 millió 60 éven felüli honfitársunk 40%-a, több mint 900 ezer ember vallotta magát tartósan betegnek. Az időskorú tartós betegek harmadát a betegség a mindennapi életben, több mint negyedét a közlekedésben, több mint tizedét az önellátásban (pl. öltözködés) akadályozza. Az életkor növekedésével az akadályozottság is egyre gyakrabban fordul elő.
A leendő szakápolási központokban térítési díjat kell majd fizetni, aminek az összegét az intézményi térítési díjból számítják majd ki, mégpedig jövedelem- és vagyonnyilatkozat alapján. A térítési díj ugyan a jövedelem 80%-át nem haladhatja meg, és a jogszabály azt is kimondja, hogy akinek nincs jövedelme, azt is el kell látni, de az összeg egyelőre ugyanolyan sötét ló, mint az, hogy mégis hová kerülnek majd a kórházakból ezek az emberek, írja a lap.
A teljes információt ITT olvashatja