Van kiút a hálapénz csapdájából
A teljes egészségügyi kiadások negyedét zsebből fizetik a magyarok, amely mind az ellátás, mind a rendszer szintjén számos kockázatot rejt - írja a Világgazdaság.
A lap a Stabilitás Pénztárszövetség és a KPMG közös tanulmányára hívatkozik.
Az OECD adatai alapján 2008. évben Magyarország egészségügyi kiadásai összesen a GDP 7,3 százalékát tették ki, amiből a közfinanszírozás (OEP, állami és önkormányzati kiadások) 71 százalékot, a szervezett magánkiadások (egészségpénztári, egészségbiztosítási, foglalkozás-egészségügyi kiadások, alapítványok kiadásai) 5 százalékot, a zsebből fizetett kiadások 24 százalékot képviseltek. Ebből egyenesen következik: az egészségügyben meghatározó a hálapénzrendszer szerepe, annak minden káros és torzító szakmai és gazdasági hatásával. A GKI hónap elején nyilvánosságra hozott adatai szerint 2009-ben átlagosan, fejenként 9600 forint hálapénzt fizetett ki a magyar lakosság, ami összességében 32 milliárd forit "árnyék-bevételt" jelent az egészségügyben.
A fenti adatok tükrében megállapítható, hogy Magyarországon az egészségügy magánfinanszírozásának aránya – a GDP mértékét is figyelembe véve – megfelel az OECD országok átlagának, ugyanakkor a zsebből fizetett kiadások magas, és a szervezett magánkiadások alacsony szintje az önkéntes alapú kockázatkezelés, valamint az öngondoskodás és előtakarékosság fejletlenségére utal. Mivel magas az egyéni kockázatot zsebből fizetett kiadás Magyarországon, így a jelentős közkiadások ellenére nem megfelelő az egészségi kockázatok tekintetében a szociális biztonság.
Lehoczky László, a Stabilitás egészségpénztári tagozatának vezetője szerint van alternatívája a zsebből finanszírozott egészségügynek, mégpedig a régóta és jól működő egészségpénztári rendszer. A finanszírozási problémákkal küzdő egészségügyi rendszerben a pénztárak a rajtuk keresztül igénybe vett szolgáltatások révén ugyanis kiegészítő forrást biztosítanak. Ez mind a közfinanszírozású egészségügyi szolgáltatók, mind maguk az egészségügyi szakemberek, az életpályamodellt igénylő orvosok számára bevételi lehetőséget kínál. Emellett a pénztárak legális többletszolgáltatás megvásárlására irányuló tevékenysége hosszútávon elősegítheti a kormányzat azon célját, hogy a hálapénz rendszere visszaszoruljon. Ugyancsak a KPMG és a Stabilitás együttműködésében készült, és szintén a hónap elején publikálták "Az egészségpénztárak fejlődési stratégiája" című tanulmányt, amelyben a fenti ténymegállapításokon kívül felvetik annak lehetőségét, hogy az egészségpénztárak állami feladatokat vállaljanak át.
Lehoczky László kiemelte: az egészségpolitikában betöltött szerep erősítése érdekében az egészségpénztárak célja, hogy együttműködjenek a társadalombiztosítás rendszerével, feladatokat vállaljanak át oly módon, hogy azokat a magánforrás bevonásával hatékonyabban és jobb színvonalon tudják nyújtani. Ezzel terhet vesznek le az állami rendszer válláról, valamint növelik az öngondoskodási hajlandóságot a társadalom tagjaiban.
