Tennének a (rendszerszintű) korrupció ellen

Csupán néhány évtized kellett ahhoz Magyarországon, hogy a „kisátkos” gebines, maszekolós világából a kezdetben csak ingyenebédes, kis szívességes-viszonzásos, majd a géemkás, seftelős uram-bátyámos Magyarországon át eljussunk a korszerű „K-faktorokig”, ahol a közbeszerzések leosztása mellett már a versenytársak és teljes iparágak lerablása jellemző – ha kell, törvényi háttérrel. Kis hazánkban folyamatosan nő a korrupció – erősítették meg a honpolgárok alapérzését és a különféle indexek adatait a szakértők és a pártok képviselői a Civitas Intézet március 9-ei korrupciós konferenciáján, ahol bemutatták a magyarországi korrupció 2010 és 2018 közötti történetét feldolgozó Fekete Könyvet is.

Csak néhány felvetés a konferencián sorolt korrupciós rangsorokból. Az ENSZ által mértek szerint Magyarország a régióban 24-ből a 23., világviszonylatban a 45. helyet foglalja el; a végrehajtó és a törvényhozó hatalom nagyon rosszul teljesít. Az OECD és a Világbank eredményei alapján romlás tapasztalható, a Transparency International (TI) legfrissebb korrupcióérzékelési indexe alapján pedig már a második legkorruptabb ország vagyunk az Európai Unióban; csak Bulgária teljesít nálunk rosszabbul.

A közbeszerzések elosztásával kapcsolatos részrehajlás döntően járul hozzá ahhoz, hogy a kormányközeli oligarchák gazdagodnak, Magyarországon felülről vezérelt, rendszerszintű, több esetben törvényesített korrupció tapasztalható, és a közpénzek átláthatatlanul kerülnek a sportszervezetekhez. Mint Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója fogalmazott, Magyarország 2010-ben már sérülékeny volt, nem szűzi állapotban érte mindez, hisz akkoriban több mint egy éve nem volt elnöke az ÁSZ-nak, előtte évekig vitatott volt, lesz-e kinevezett elnöke a bírói fórumnak, de emlékezhetünk Szász Károly „kiutálására” a PSZÁF éléről – a lényeg: alig van ma állami intézmény, ami közhatalmi szereplőként korlátozná az államot. Ligeti megfogalmazása szerint 2010 után azonban a jog már nem gátja a politikai térfoglalásnak, hanem az eszköze. Jó példa erre az MNB-ben „267 milliárd elmatolcsyzása”; hazánk GDP-jének kb. 1 százalékát tolták az alapítványokba, százmilliók mentek haveri-családi kifizetésekre, a legfőbb ügyész nem indított nyomozást. De jó példa a letelepedési államkötvény, ami miatt a TI szerint mintegy 60 milliárd tűnt el az államkasszából, vagy a tao-támogatás, amely „hűbéri befizetésként” funkcionál; Felcsút 13,9 milliárdot kapott, míg egy átlagos focicsapat 4,3 millióhoz jutott tao-pénzekből. És ott volt korábban a „trafik-mutyi”, ami törvényi eszközökkel rendezte át a korábbi szabad piacot.

Copyright: lightwise / 123RF Stock fotó

A tapasztalatok szerint azok az országok versenyképesek, amelyek sikeresen küzdenek a korrupció ellen, itt viszont a korrupció a sikeres üzletszerzés második leggyakoribb akadálya, jelezte az igazgató. A csökkenés drámai: az állami intézmények megbízhatósága alacsonyabb, mint az uniós és a régiós átlag. Ligeti szavai szerint a „közhatalmi felsőház kiépítése folyik”, a fékek és ellensúlyok építménye pedig megroppant. Még mindig van ugyanakkor egyfajta össztársadalmi összekacsintás: a politikusi vagyonnyilatkozatok nem firtatásáért cserébe az állam sem igen nézi, miként telik a minimálbérből a BMW részletére…

De gond van a költségvetés átláthatóságával is: Romhányi Balázs, a civil kezdeményezésre alapított Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője szerint februárban publikálták az új Open Budget Indexet, melyben Magyarország az 57. helyet szerezte meg 115 ország között – ez az EU-ban és az OECD-ben felmértek közül a legrosszabb eredmény; még öt fekete-afrikai államénál is gyengébb; a 8 kulcsdokumentum közül 3 nálunk nem is készül. Az ok, hogy Romhányi szerint a parlament lemondott a költségvetéssel kapcsolatos jogairól (legutóbb a rezsijóváírást jelentette be úgy a kormány, hogy a választások előtt már nem ül össze a parlament, aminek rendelkeznie kéne a költségvetés felett), a kormány azt a saját belügyének tekinti, de a közérdeklődés is megszűnt a közpénzekkel kapcsolatos ügyek iránt. Márpedig a költségvetés átláthatósága nélkül valószínűleg nem megy a korrupció felszámolása, jelezte a szakértő, aki példának hozta a többi közt a tokaji kereskedőház feltőkésítését, az autópályaépítéseket inkább EU-forrás nélkül, azt, hogy a Klikknek 2016 előtt nem volt elfogadott beszámolója, de ezek közé sorolta a GE adóelkerülő adókedvezményét és tartozását vagy az állami reklámköltéseket is a kormányzati médiában.

Romhányi szerint mindezekért ígéret lehetne a pártok részéről, hogy helyreállítják a parlament költségvetési jogait, nyilvánosságra hozzák a közpénzekkel kapcsolatos szerződéseket, független korrupcióellenes ügyészséget hoznak létre, s hatékonyan ellenőrzik a vagyonnyilatkozatokat. Mindez egyébként javarészt meg is jelent a pártok képviselőinek álláspontjában a kerekasztalvitán, amelyen a Fidesz és a KDNP ezúttal sem vett részt.

A DK-s Ráczné Földi Judit Polt Péter legfőbb ügyész azonnali felmentését jelezte pártja képviseletében, ígérte az antikorrupciós ügyészséget és mindazok bebörtönzését, akik loptak. A Momentumos Gönczi Gergely a mai ügyészségen belül javítana. Mint jelezte, a Korrupciókutató Intézet felmérése szerint az emberek 99 százalékának gondot okoz a korrupció, de jó 70 százalékuk nem tenne bejelentést. A fiatalabbak, a 18-29 évesek 84 százaléka szerint viszont nem lehet ebbe belenyugodni, és kétharmaduk bejelentést is tenne, ha tudomása lenne ilyen esetekről, a Momentum ezért hatékony bejelentővédelmi rendszert működtetne ennek ösztönzésére. A jobbikos Szilágyi György pártja képviseletében egy az ügyek feltárását segítő díjat is ígért, s mint jelezte, kormányra kerülésük esetén a korrupcióval kapcsolatos perekben az érintett politikusokra dupla büntetést szabnának ki, a vagyonnyilatkozatok mellett vagyonosodási vizsgálatot is végeznének. A LMP-s Hadházy Ákos a vádalku bevezetését ajánlotta; az akaratukon kívül korrupciós ügyekhez asszisztáló hivatalnokokat védenék meg ezzel a lehetőséggel. Szerintük minden 5 millió forint feletti szerződést nyilvánosságra kell hozni, de a mellékletekkel együtt, s „megtiltani az állami propagandát, mert így azokat igyekeznek lejáratni, akik megpróbálják őket lebuktatni.”

Az MSZP-s Bárány Balázs a többi közt a reparáció, a prevenció és a kontroll szerepét hangsúlyozta. A vagyonnyilatkozatokat önkormányzati szinten is megújítanák és közhiteles adatokkal ellenőriznék, a családi-baráti „kölcsönöket” pedig mindkét félnek be kellene jelentenie a NAV-nak. Hangsúlyozta az egyéni döntést: nem lopunk, nem nézünk félre, ha más teszi és nem szavazunk olyanokra, akik így járnak el. Pataki Márton, az Együtt képviselője sem érti a hazai hozzáállást, s ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetett: úgy „lejt a pálya” a jelenlegi választási törvénnyel, hogy akár azon is elgondolkodhat majd az új parlament, akarja-e vállalni a jelenlegivel a jogfolytonosságot. Azaz, nem kellene betartani akár a 2/3-os szabályokat sem a jogállam helyreállításakor – vélekedett.

A vitában többen szóbahozták a társadalom hozzáállását, Romhányi Balázs így pl. arra figyelmeztetett, hogy a szigorítás önmagában nem megoldás. A skandinávok akkor sem lopnak, ha megtehetnék, idehaza azonban valószínűleg hosszú társadalmi vita kell, hogy ezt a polgárokkal is elfogadtassák. A Momentum szerint ma nincs eszköz a korrupcióval szemben. Előbb eszközöket kell adni, aztán felvilágosító kampányt folytatni; kevés, ha azt mondjuk, ne legyünk korruptak! Mint az MSZP-s Bárány Balázs fogalmazott, olyan lesz-lehet mindez, mint a dohányzással kapcsolatos hozzáállás változása: szigorítottak a szabályozáson, van felvilágosítás, de egy zsúfolt megállóban a többség ma már akkor sem gyújtana rá, ha büntetlenül megtehetné. Talán a korrupció kérdésében is itt van már a fordulópont.