Szükség van-e a szűrővizsgálatokra?

Az egészségügyi szűrések célja, hogy az egészségesek közül kiemelje azokat, akiken a betegségnek még semmiféle tünete sem látszik, panaszuk sincsen, de szervezetükben már megindult a kóros folyamat, amelynek minél korábbi kezelése jobb eredménnyel végezhető el, mint a későbbi beavatkozásoké. Végül is olyan egyszerű a dilemma: a szűrővizsgálat kiderítheti az egyébként egészséges ember jövőbeli betegségét, akkor tehát miért is ne végeznék el? – indítja cikkét a nagy tekintélyű orvosi hetilap szerkesztősége. A folytatásban idézi két amerikai szakember most megjelent tanulmányát, amely szerint ha az emlőszűrést 50 éves életkorban elkezdik és legalább 15 éven át folytatják, akkor minden ezer, szűrővizsgálatra járó hölgy közül nem egészen két, emlőrák okozta halált el lehet kerülni. Stephen Duffy angol kutató az amerikai John Keen és James Keen számításait más adatok fölhasználásával később úgy módosította, hogy ezer, másfél évtizeden keresztül rendszeresen emlőszűrésre járó nő közül nem is kettő, hanem akár három halálát lehet kivédeni a szűréssel.
A szűrővizsgálat életet megóvó előnyei a hölgyek életkorának előrehaladtával arányosan növekednek, vagyis a szűrés kihagyása esetén az emlőrák okozta halálozás kockázata megugrik. Ha 15 év alatt minden ezer, szűrésre járó nő közül kettő-három élete megóvható, akkor a módszer átlagos hatékonysága 0,034 százalék, ami azt jelenti, hogy egy élet megmentéséhez 2970 nőn kell elvégezni a szűrővizsgálatot. A kutatók megmentett életnek azt tekintették, ha olyasvalaki gyógyult meg, aki a rosszindulatú daganat következtében, a szűrővizsgálat elvégzése nélkül meghalt volna.
A szakértők számításai szerint az átlagos, 20 százalékos kockázatcsökkenés esetén a 40 esztendős nők túlélési esélye 99,52 százalékos, ha nem járnak szűrővizsgálatra. Ha elmennek, az esély 99,62 százalékosra nő. Valószínűségszámítás alapján ez azt jelenti, hogy az emlőszűrés a nők túlélési esélyét 0,1 százalékkal képes fokozni.
Az emlőszűrés ismert kritikusa, Peter Gotzsche, a koppenhágai Nordic Cochrane Centre igazgatója is hallatta hangját. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szűrővizsgálatra hívó ismertetőkben általában nem szerepel a módszer két veszélyes és súlyos hátránya: a téves diagnózis és a túlkezelés. Évekkel ezelőtt is több cikk tárgyalta, hogy az angol emlőszűrő program nem javította mérhetően a nők túlélését, ezzel szemben a fölismert daganatos eltérések kezelése lett sokkalta „véresebb”, mint korábban. A sebészek ugyanis lényegesen több emlőeltávolítást végezték el, mint azt a daganatos folyamat kockázata szükségessé tette volna. Gyakoribb volt a nagy adagú besugárzás, annak időnként nem elhanyagolható mértékű, torzulásos következményeivel együtt. A túlélést ez sokszor nem javította, a beteg életének minősége viszont súlyosan romlott.
A vizsgáló eljárásokkal foglalkozók általában nem közlik, hogy technikájuk milyen arányban téved olyan értelemben, hogy nem ismeri fel a kóros változást. Pedig ez a mutató soha nem nulla. Ha tehát valaki elmegy szűrésre, és ott megnyugtatják, hogy nincs semmi baja, ez azt jelenti: nagyobb biztonságban érezheti magát, mint az, aki nem vesz részt a szűrési programban. Előfordulhat azonban, hogy szervezetében a kóros folyamat már elindult, csak éppen a vizsgálati módszer nem eléggé érzékeny, hogy kiderítse.
Gotzsche és társai olyan tájékoztatót készítettek, amelyben az szerepel, hogy a statisztikák alapján tíz év alatt 2000, emlőszűrésre járó nő közül a vizsgálatok eredményeként 1 valóban megmenekül a daganat okozta haláltól. Csakhogy ugyanezen idő alatt 200 egészséges asszony kap emlőrák gyanújára utaló, téves diagnózist, ami a pontos helyzet tisztázásáig iszonyú lelki szenvedéssel jár; 10-et pedig fölöslegesen kezelnek, esetleg csonkító műtéttel, daganatellenes gyógyszerek adagolásával, amelyeknek súlyos mellékhatásai is lehetnek.
Az angol orvosi hetilap szerkesztősége szerint az emberek tájékozatlanok és tanácstalanok. A betegségszűrés jövedelmező egészségügyi iparággá vált, ezért érdeke, hogy minél több vizsgálat legyen kötelező, de legalábbis erősen ajánlott. Nagy kockázatú, veszélyeztetett emberek célzott szűrővizsgálata vitathatatlanul javasolt. A szakemberek ezzel együtt úgy vélik, hogy az emlőszűrésre vonatkozó döntést csak a nők hozhatják meg megfelelő, részletes, ám részrehajlás nélküli tájékoztatás birtokában, családjukkal és háziorvosukkal egyeztetve.

Dr. Matos Lajos, MTI