hirdetés
2024. november. 24., vasárnap - Emma.

Szócska csak remél, nem ígér

A kórházak adósságállománya 40 milliárd közelében jár. Az adatfelmérésből ez derült ki, az erről szóló tájékoztatón pedig az, hogy az államtitkár optimista, más pedig annak is örül, hogy az ágazatvezetőt nem vágóképen nézi a tévében, hanem közöttük ül.

Negyven milliárd közeli a kórházak lejárt adóssága, jelentette be sajtótájékoztatóján a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkára. Az viszont nem derült ki Szócska Miklós szavaiból, hogy a tartozás alulról vagy felülről közelíti a 40 milliárd forintot, ami pedig a korábban kiszivárgott 71 milliárdos tételt illeti, ez állítólag tartalmazza azokat a tételeket is, amelyek fizetési határideje még nem járt le. A most első alkalommal alkalmazott adatfelmérési eljárást kisebb módosításokkal továbbra is használják mint az adósságkövetés módszerét, a felmérést negyedévente megismétlik, míg hosszabb távon egy ágazati kontrolling rendszer kialakítása a cél. A MedicalOnline kérdésére, milyen tételekből áll – közüzemi számlák, beszállítói tartozás stb. – a 40 milliárd, nem kaptunk választ mondván: az összeg rengeteg részadatból áll, amelyek további elemzését egy most létrejövő munkacsoport végzi majd el. A következő, augusztus 19-ig tartó munkafázisban viszont a begyűjtött adatokat validáltatják az intézményfenntartó önkormányzatokkal.

Szócska MiklósAz adósságok okai

A vizsgálati eredmény azt mutatja, hogy növekedett a stratégiai fontosságú intézmények eladósodottsága, azoké, akik már sehová sem tudják továbbküldeni a betegeket. Ugyanakkor a tartozások nagyságrendjét illetően nagyon nagy a szórás. Annyira jól illetve rosszul működő menedzsmentek nincsenek, mint amit a felmérés mutat, hangsúlyozta az államtitkár, aki szerint a különbségek a rendszer aránytalanságaiból adódnak.

A szakmai szervezetekkel – Magyar Kórházszövetség, Egyetemi Klinikák Szövetsége, EGVE, Stratégiai Szövetség, Medicina 2000 Járóbeteg Szövetség – egyetértésben az államtitkár az adósságállomány kialakulását öt tényezőre vezette vissza. Ezek: az ágazatból történt forráskivonás; finanszírozási aránytalanság, az informális osztogatás közepette kialakult elosztási rendszer; a szabályozás és a finanszírozás módszertana; a rendszerstratégia hiányából fakadó strukturális, illetve gazdálkodási és menedzsment problémák. Ez utóbbival kapcsolatban Szócska leszögezte: vannak intézmények, amelyek önhibájukból kerültek bajba illetve adósságuk egy része ezért keletkezett.

Az utóbbi esetben akár a „menedzsment eszközökbe való beavatkozás is felmerül”. Ez – mint kiderült – azt jelenti, hogy a konszolidációs eszközöket egyfajta felügyelet mellett használhatja fel az adott intézmény vezetője.

Bár a megjelent szervezetek vezetői szerint tőkeinjekcióra feltétlenül szükség van, abban viszont egyetértenek az államtitkárral, hogy nem egyszeri adósságkezelést hanem stratégiai rendszer-konszolidációt kell végrehajtani, olyan beavatkozást, amely elindítja a struktúra átalakulását. Ezzel kapcsolatban az is elhangzott, hogy a konszolidáció módszertanának részét kell képezze a különböző szállítói tartozások faktorálása, közelebbről meg nem nevezett közös kezelése.

Nem tudni mikor jön el az idő...Optimista egyeztetés

Bár mindenki arra volt kíváncsi, tőkeinjekcióhoz juthat-e idén az egészségügy, s ha igen, mennyi pénzre számíthat az ágazat, Szócska gondosan kikerülte a választ mondván: ha megnevez egy konkrét összeget, akkor mindenki arra „lő” „Én mindig egy esetleges konszolidációról beszélek, optimistán dolgozom azon, hogy megértsem az ágazat problémáit és orvosoljam azokat.”

Optimizmusban, mint kiderült, a tárgyaló felek között nem volt hiány. Az egyik szövetség elnöke például már annak is örült, hogy a tavalyi, hasonló témájú tárgyalásokkal ellentétben, most nem csak a tévében vetített vágóképen láthatja az ágazat vezetőjét, hanem ott ül közöttük.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

Könyveink