Milliárdos adósság és milliárdos fejlesztés egyszerre Győrben

A kórház átvétele alapvetően egy kellemes dolog, hiszen ez a feladat mindenki számára egy nagy kihívás, és a kihívások viszik előre az életünket, a magánéletünket és a tevékenységünket is. Persze, ha arra gondol, hogy nehéz helyzetben vagyunk, és ebben a tekintetben különös figyelmet érdemel a győri kórház, hiszen a mi helyzetünk sem irigylésre méltó, akkor azt tudom mondani, hogy a feladat nem könnyű. Nem könnyű, de a közép- és hosszú távú terveim között egy olyan póluskórház kialakítása szerepel, amely az itt élő emberek, a helyi és megyei politikusaink, valamint az egészségügyi kormányzat akaratával is megegyezik, és szép reményekre jogosít fel. Ezen dolgozunk. Persze ennek megvalósulása nagyrészt finanszírozási és politikai döntés kérdése. Én most azon vagyok, hogy átéljük azokat az időszakokat, amikor nap mint nap küszködünk az anyagi háttér hiányával, hogy meg tudjuk tartani a szakképzett, jó munkát végző kollégáinkat, mindenkit, akinek az a célja, hogy a betegeket minél magasabb szinten tudjuk ellátni. Ez egy nagy falat, egy komoly kihívás, amit szívesen vállaltam, és nagy örömmel csinálom. Hogy mennyire vagyunk rossz helyzetben? Hát nézze, sosem egyszerű megoldást találni egy olyan körülményre, amikor nagyobb a feladat, mint az érte járó központi ellenszolgáltatás. Természetesen nagy nyomás ez az ember számára, hogy folyamatos működés mellett is egyre nagyobb kintlévőségeket halmoz, és egyre nagyobb az az állomány, amit görgetünk magunk előtt, és nem tudunk kifizetni- mondta dr. Tamás László.

Terítsük ki a kártyákat. Milyen ma a kórház anyagi helyzete?

A magunk előtt görgetett beszállítói állomány nem kicsi. Egyharmadát teszi ki az éves működésünknek, a hárommilliárd forintot meghaladja. Ez nem könnyen értelmezhető annak, aki a napi konyhapénzből gazdálkodik. Lassan már nekünk is, akik tízmilliárd forintos költségvetést egyengetünk, kezelhetetlenné válhatna, ha nem jönne kormányzati segítség. 100 millió forint feletti az a veszteség, ami intézményünkben keletkezik havonta, naponta a 4 millió forintot meghaladja a ráfizetése a betegellátásnak kórházunkban. Ez abból ered, hogy a pénz, amelyet a 2010-es központi költségvetés biztosít számunkra, egy átlagellátásra van méretezve. Nekünk ebből kell a betegeinket ellátni, de mivel egy régióközpontban lévő intézmény vagyunk, a legsúlyosabb esetek érkeznek hozzánk, és nem tudunk pusztán a várólistákkal egyébként viszonylag halaszthatóbb és rentábilisabb eseteket félretenni. A mentő a régió több pontjáról szállít hozzánk súlyos betegeket, a mentőhelikopter a Dunántúl legtávolabbi szegletéből is kórházunkba hozza az igazán problémás eseteket, és ezek igencsak költséges, nem ritkán életmentő beavatkozások. Ebből ered a hiányunk.

A kormány nemrég részletes adatszolgáltatást kért a fekvőbeteg-intézményektől az adósságállomány mértékére vonatkozóan. Nem félt megadni a reális számokat?

Mi megfogadtuk a szaktárca kérését és a kórházszövetség vezetésének az ajánlását, és minden szállítói állományunkat aprólékosan, részletesen bemutattunk ezen az adatlapon. Nem próbáltuk, nincs is értelme eltitkolni a kintlévőségeinket, hanem a valós napi állományt adtuk le. Előbb már említettem, hogy ez meghaladja a 3 milliárd forintot, a 30 napon túlnyúló tartozásunk pedig 125 millió forint (A Népszabadság blogjában megjelent lista szerint az intézmények közt a 17. helyezett a Petz Aladár Kórház - MedicalOnline) Igazából ez a szorító, ezzel kapcsolatban napi egyeztetéseink vannak a nagy- és kisbeszállítóinkkal egyaránt. A nagybeszállítókkal megpróbálunk késedelmi kamat helyett faktorálásban kiegyezni, mindenkivel egyeztetünk, mindenkivel tárgyalunk, nyilván ez a hitelezőink részéről nem lesz hosszú távon tolerálható, valószínűleg a kormányzat is ezért sietteti a lépéseket, a pontos adatszolgáltatást, a tiszta helyzet megteremtését. Nem gondolom, hogy az állam a mostani becslések szerint akár a 100 milliárd forintot is meghaladó kórházi kintlévőségeket tudja majd kompenzálni, de valamilyen metódus biztos, hogy lesz. Szócska államtitkár úrral volt egy megbeszélésünk a kórházszövetség ülésén, ahol az új lépések technikájáról is beszéltünk. Legfontosabbnak azt tartotta ő és a kórházszövetség vezetése is, hogy azokat a kisbeszállítókat, akiknek a léte forog kockán, az intézmények mindenképpen próbálják meg a központi forráson keresztül kifizetni, a nagybeszállítókkal pedig valamilyen formában a kormányzat fog egyeztetni, és a tartozásokat feléjük kiegyenlíteni.

A mindennapi gondok mellett örömteli a 11 milliárdos fejlesztés, az új kórházi komplexum megvalósulása. Hogy állnak a munkálatok?
Haladnak, éppen egy ilyen tárgyalásról jöttem most ki. Az előkészületek megtörténtek, a tenderkiírás úgyszintén, néhány napon belül megtörténik a potenciális építőknek a bejárási lehetősége, és ahogy egy tenderkiírás kapcsán szokott lenni, a megfelelő menetrend szerint zajlik a fejlesztési kivitelezés. A mi részünkről ez a beruházás nem csak építést, de bontást is jelent, nyilván az olvasó számára is ismert már, hogy egy épületet elveszítünk, ennek az épületnek azonban funkciói vannak, most jelenleg azon dolgozunk, hogy az itt lévő ágyakat, rendelőket és beavatkozó helyeket a kórházon belül el tudjuk helyezni. Ennek a forrása megint csak az intézmény saját büdzséjét terheli, hiszen ez nem volt benne a pályázati feladatsorban.

Melyik jellemzőbb most a Petz Aladár-kórházra? Az építkezés vagy a tűzoltás?

A szó szerinti építkezés, ami a nagyberuházáshoz tartozik, mindenképpen lelket melegítő lesz mindannyiunk számára. Aki lát egy kis házikót, egy új építményt készülni, az is örül és boldog, hát még ha egy 11 milliárdos komplexumot lát. Ez a dolog egy kicsit független a napi gondjainktól, ennek megvan a forrása, ez mindenképpen a közérzetünket, az itt dolgozókét, a városban és a megyében élőkét javítani fogja. Az átvitt értelemben való építkező munkát nagyon remélem, hogy már szeptember elejével el tudom kezdeni, államtitkár úr ígéretet tett arra, hogy fogad, és tudunk azokról a tervekről beszélni, ami a kormányzati törekvésekkel is összhangban van. A forrásokat is meg kell találnunk, hogy valóban olyan pólusintézmény jöhessen létre, mint amilyen az országban Pécs, Debrecen vagy Szeged. Ha Győrött és Miskolcon is ilyen póluskórház jön létre, akkor ezek az intézmények, amelyek hivatottak is erre a központi szerepre, biztos bástyái lehetnek az emelkedő szintű magyar betegellátásnak.