Szócska: „három dolog miatt van a világon egészségügyi ágazatvezetés”

Szócska Miklós a hivatala teljesítményének mércét állító hivatást is megfogalmazza a hosszabb beszélgetésben, mint mondja: „Három dolog miatt van a világon egészségügyi ágazatvezetés. Egyik, hogy egészségesebbek és egészségtudatosabbak legyenek a polgárok. A másik, hogy aki ellátásra szorul, az fenntartható és hatékony rendszeren belül kapja meg azt, a harmadik tényező pedig az, hogy ebben az ellátó rendszerben motivált és innovatív emberek dolgozzanak, akik minden nap többre képesek, és többre teszik képessé az ellátórendszert.”

E küldetés teljesítéséhez – mint többször visszatérnek rá az interjúban – tabudöntögetéseknek látta, s látja a jövőben is szükségét.

„Az egyik tabu az volt, hogy lehetetlen a kapacitásszervezést új módszerekkel üzemeltetni és lehetetlen úgy átszervezni a rendszert, hogy abból ne kerekedjenek botrányok. Azt tudom mondani: nem tévedt el mentőautó, és egy központosított átszervezés, rendrakás alapjait megteremtettük. Nyíltan beszéltünk a beszerzési rendszer hiányosságairól, hogy azokat új alapokra kell helyezni. Az is egy tabu volt, hogy korábban a betegek nem voltak ott, amikor az ő sorsukról döntöttek. Mi, amikor például a transzplantáció kérdésében lényegi döntéseket hozunk, egy teremben ülünk a szakmai és a betegszervezetek képviselőivel. A korábbikkal ellentétben – amikor mindent parancsszóra kellett végrehajtani – mi egyeztetéseket követően hozzunk meg döntéseinket, és a munkafolyamatba is bevonjuk a szakmát.”

A még munkát adó tabukról szólva így fogalmaz:

„Talán a legfontosabb ilyen tabukérdés, hogy hogyan érzik magukat az adott szervezetben dolgozók, akik aktív életük túlnyomó többségét abban eltöltik. Az a szervezeti élmény, ami nap mint nap éri a szereplőket, az nem csak a pénzhiány miatt lehet rossz, hanem a hierarchia különböző jelenségei, a sokszor egymás ellen irányuló túlélési taktikák, érdekérvényesítési versenyek is teremthetnek élhetetlen szervezeti környezetet. ...

Ma az általános szervezeti környezet az egészségügyben nem illeszkedik az elvégzendő munka természetéhez és a rendszerben dolgozók elvárásaihoz. Tehát a szervezeti kultúrának átfogó módon kell megújulnia az egészségügyben, az önzően hierarchikus berendezkedésből az eredményorientált és a csapatmunka irányába kell elmozdulnia.”

Arra a felvetésre, hogy az egyes gyógyítók szakmai fejlődését, kiteljesedését a csúcsokat elfoglaló idős vezetők is gátolják, így reagált:
„Szerintem ez nem az életkortól, hanem az adott vezetői pozíció természetétől függ. Úgy gondolom, hogy általában – és ez egy öröklött kulturális tényező –, ezek a vezető pozíciók amolyan patriarchális pozíciók a rendszerben, amikor azért veszünk föl embereket, hogy megcsinálják, amit mondunk nekik. Vagyis nem azért, hogy azt csinálják, amire képesek és hogy minél többre akarjuk őket képessé tenni. Egy beszűkítő viszonyrendszerbe szerződtetik azt, aki a rendszerbe belép. ... pontosan ezért kellett a csapatmunka elveit is magában foglaló vezetői nyilatkozatot tenniük az újonnan kinevezett kórházigazgatóknak” – idézi az mno.hu Szócska Miklóst.