Szakmai pártprogramok. II. rész

Alighanem a közgazdász Bokros Lajos megjelenésével magyarázható az a tény, hogy a Magyar Demokrata Fórum programját vélhetően pénzügyérek írták. Javaslataik a bevonható, felhasználható források körül mozognak. A működtetést például nemcsak járulékokból s az állam normatív hozzájárulásából finanszíroznák, hanem a naponként, betegenként befizetendő 500 forintos kórházi étkezési hozzájárulásból, mondván: otthon is költ ennivalóra a beteg. Felmérésük szerint egy 600 ágyas intézményben ez évi 80 milliós többletbevételt jelentene. Abból kiindulva, hogy miközben az egészségügyi intézmények forgalmi adóval terhelt szolgáltatásokat és árukat kénytelenek vásárolni, maguk viszont áfakörön kívül vannak, s így azt nem is igényelhetik vissza, osztrák és olasz példák alapján megszerveznék az áfa visszajuttatását. Alapja a teljesítményfinanszírozás béren kívüli, nagyjából 40 százaléka lenne, mértéke 3-3,5 százalék, amelyet az intézmények saját belátásuk szerint költhetnének el. Állami, költségvetési hozzájárulásból, valamint az önkormányzatok lakosaik után fizetendő fejkvótájából országos amortizációs alapot hoznának létre, 15-25 milliárdos nagyságrenddel. Ennek szétosztása egyszerű automatizmussal történne, oly módon, hogy minden egyes pontot és HBCs-t kiegészítenének meghatározott százaléknyi amortizációs összeggel, s ezt automatikusan, a finanszírozással utalnák. Programjuk szerint ezzel pontot tehetnének egy régi, mindmáig megoldatlan ellentétre, nevezetesen arra, hogy bár egy-egy intézmény több település lakosságának egészsége felett őrködik, fenntartásának terhe csak székhelyének önkormányzatát sújtja. Többféle gondra kínálna gyógymódot a fizetség fejében történő orvosválasztás (amire korábban a volt egészségügyi miniszter, Rácz Jenő tett hamvába holt kísérletet az általa vezetett megyei kórház szülészetén – a szerk.). A tarifa – amelyet nem központilag gondolnak meghatározni – jelentős része az orvosnál maradna, kisebbik része viszont az intézményt illetné. Ez utóbbi viszont függetlenül attól, hogy választott orvos végzi-e a kezelést, illetve műtétet vagy sem, mindenképp megkapná az OEP-től a teljes összegű finanszírozást. Az MDF-esek szerint ezzel több legyet üthetnének egy csapásra. Elsőként segítene kifehéríteni a paraszolvenciát, miközben a tarifa ellenében a beteg is védelmet kapna, hiszen a kórlapon hivatalosan jeleznék a választott orvos nevét. Mivel a ritka szakmák kevés képviselője az általa végzett speciális ellátásért nem kérhetne díjazást – vagyis őket nem lehetne választani –, szívesen osztanák meg szaktudásukat annak érdekében, hogy több idejük jusson átlagosabb, tarifás betegek ellátására… 

A Jobbik szintén társadalmi közmegegyezést akar, bár ennek konkrét formájával adósak maradtak programjukban. Megállapodni egyébként a választókkal arról szeretnének, hogy hajlandók-e elsőbbséget adni az egészségügynek, s ezen belül a bérés munkaerőgondok megoldásának. Míg a rendszer működtetését járulékokból, a jövedéki adó meghatározott százalékából, az állam normatív hozzájárulásából és vagyonjuttatásból fedeznék, a fejlesztések pénzügyi koordinálására Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Alapot hoznának létre. Ide csoportosítanák az uniós pályázatok önerős részét, az egészségipar GDP-hez való hozzájárulásának később meghatározandó százalékát, az állam által igénybe vehető kedvezményes hiteleket, valamint a jelenleg különböző gazdasági ágazatok költségvetésében szereplő, egészségügyre fordítható összegeket. Ami a konkrétumokat illeti: az ÁNTSZ visszakapná korábbi feladat- és hatásköreit, az Országos Mentőszolgálat pedig a betegszállítást.