Az egészségügy látványos válságjelenségeket mutató ágazat. Feltehetőleg éppen ezért – vagy ennek ellenére? – futotta csupán meglehetősen vérszegény javaslatokra a kilábalás mikéntjét illetően, no meg azért, mert nyílt titok: a kassza üres, nincs miből ígérgetni.
Alighanem a közgazdász Bokros Lajos megjelenésével magyarázható az a tény, hogy a Magyar Demokrata Fórum programját vélhetően pénzügyérek írták. Javaslataik a bevonható, felhasználható források körül mozognak. A működtetést például nemcsak járulékokból s az állam normatív hozzájárulásából finanszíroznák, hanem a naponként, betegenként befizetendő 500 forintos kórházi étkezési hozzájárulásból, mondván: otthon is költ ennivalóra a beteg. Felmérésük szerint egy 600 ágyas intézményben ez évi 80 milliós többletbevételt jelentene. Abból kiindulva, hogy miközben az egészségügyi intézmények forgalmi adóval terhelt szolgáltatásokat és árukat kénytelenek vásárolni, maguk viszont áfakörön kívül vannak, s így azt nem is igényelhetik vissza, osztrák és olasz példák alapján megszerveznék az áfa visszajuttatását. Alapja a teljesítményfinanszírozás béren kívüli, nagyjából 40 százaléka lenne, mértéke 3-3,5 százalék, amelyet az intézmények saját belátásuk szerint költhetnének el. Állami, költségvetési hozzájárulásból, valamint az önkormányzatok lakosaik után fizetendő fejkvótájából országos amortizációs alapot hoznának létre, 15-25 milliárdos nagyságrenddel. Ennek szétosztása egyszerű automatizmussal történne, oly módon, hogy minden egyes pontot és HBCs-t kiegészítenének meghatározott százaléknyi amortizációs összeggel, s ezt automatikusan, a finanszírozással utalnák. Programjuk szerint ezzel pontot tehetnének egy régi, mindmáig megoldatlan ellentétre, nevezetesen arra, hogy bár egy-egy intézmény több település lakosságának egészsége felett őrködik, fenntartásának terhe csak székhelyének önkormányzatát sújtja. Többféle gondra kínálna gyógymódot a fizetség fejében történő orvosválasztás (amire korábban a volt egészségügyi miniszter, Rácz Jenő tett hamvába holt kísérletet az általa vezetett megyei kórház szülészetén – a szerk.). A tarifa – amelyet nem központilag gondolnak meghatározni – jelentős része az orvosnál maradna, kisebbik része viszont az intézményt illetné. Ez utóbbi viszont függetlenül attól, hogy választott orvos végzi-e a kezelést, illetve műtétet vagy sem, mindenképp megkapná az OEP-től a teljes összegű finanszírozást. Az MDF-esek szerint ezzel több legyet üthetnének egy csapásra. Elsőként segítene kifehéríteni a paraszolvenciát, miközben a tarifa ellenében a beteg is védelmet kapna, hiszen a kórlapon hivatalosan jeleznék a választott orvos nevét. Mivel a ritka szakmák kevés képviselője az általa végzett speciális ellátásért nem kérhetne díjazást – vagyis őket nem lehetne választani –, szívesen osztanák meg szaktudásukat annak érdekében, hogy több idejük jusson átlagosabb, tarifás betegek ellátására…
Külön alap a fejlesztésekre
A Jobbik szintén társadalmi közmegegyezést akar, bár ennek konkrét formájával adósak maradtak programjukban. Megállapodni egyébként a választókkal arról szeretnének, hogy hajlandók-e elsőbbséget adni az egészségügynek, s ezen belül a bérés munkaerőgondok megoldásának. Míg a rendszer működtetését járulékokból, a jövedéki adó meghatározott százalékából, az állam normatív hozzájárulásából és vagyonjuttatásból fedeznék, a fejlesztések pénzügyi koordinálására Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Alapot hoznának létre. Ide csoportosítanák az uniós pályázatok önerős részét, az egészségipar GDP-hez való hozzájárulásának később meghatározandó százalékát, az állam által igénybe vehető kedvezményes hiteleket, valamint a jelenleg különböző gazdasági ágazatok költségvetésében szereplő, egészségügyre fordítható összegeket. Ami a konkrétumokat illeti: az ÁNTSZ visszakapná korábbi feladat- és hatásköreit, az Országos Mentőszolgálat pedig a betegszállítást.
Napjainkban új kihívások várnak a szemésztársadalomra. A népesség elöregedésével nő az időskorban előforduló szembetegségek száma. A 80 éven felüli lakosság...
Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 180 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.
Nyelv: magyar...
„A Tourette-szindrómás gyermekek napi gondozása/nevelése nem sokban különbözik más gyermekekétől, azonban a Tourette-szindróma és az esetlegesen ezzel együtt...
Orbán Viktorra égető szükségünk van. Vagy talán nem is rá, hanem arra az Orbán Viktor-képre, amit a stábjával együtt professzionálisan alkotott meg,...
Ebben a sorsfordító korszakban mit jelentett az amerikai pszichoanalitikusok kezdeményezésére 1938-ban létrehozott szervezet, az Emergency Committee on...
Az orvosi szakterületek szétválása óta létezik a nőgyógyászat, amely alapvetően a női reprodukcióval és annak szerveivel foglalkozik. A FÉRFIGYÓGYÁSZAT...