Svéd Tamás: A valódi fordulathoz évtizedek kellenek
A korábbi kamarai vezetőből lett államtitkár az első száz nap tapasztalatairól, a kihívásokról és a tervezett reformokról is beszélt a Népszavának.
A Magyar Orvosi Kamara korábbi titkárából lett politikai államtitkár Svéd Tamás az újonnan felálló Egészségügyi Minisztériumban. A szakpolitikus beszélt arról, hogy az egykor kibickét bekiabált gondolatokat most a gyakorlatban kell kipróbálnia, ami komoly tanulási folyamatot és bürokratikus alkalmazkodást igényel. Bár a műtőbe gyakran visszavágyik, jelenlegi összekötő, mediátori és kommunikációs szerepében a legnagyobb feladatának az egészségügy transzparenciájának megteremtését, valamint az évtizedes tabuk lebontását tekinti.
A tárca új megközelítésének első látványos eleme a kórházi fertőzési adatok és a mentők valós kiérkezési idejének nyilvánossá tétele. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a titkolózás és az elhallgatás időszaka véget ért, a kórházak nyitottabbá válnak a sajtó előtt, a korábban kihelyezett arcfelismerő kamerákat pedig leszerelik vagy letakarják.
A transzparencia mellett ugyanakkor komoly strukturális problémákkal kell szembenézni: az elöregedett infrastruktúra miatt a klimatizáció és az épületek állapota sok helyen tarthatatlan. Arra a felvetésre, hogy korábban élesen kritizálta a kritikus ellátóhelyek hűtési hiányosságait, most pedig szinte megegyező argumentációval védekezik, rámutatva a megörökölt infrastruktúra korlátaira: „A János Kórház például nem klimatizálható egyszerűen: jelen formájában a környék elektromos hálózata sem bírná azt el. (...) Ez optimista becsléssel is három-négy-öt kormányzati ciklus.” – magyarázta.
A szakemberhiány és a racionális működés miatt óhatatlanul sor kerül majd bizonyos ellátások centralizálására, illetve funkcióváltásokra, mivel a meglévő kapacitások nem tarthatók fenn biztonságosan.
Arra a kérdésre, hogy ez szükségszerűen bezárásokkal jár-e majd, úgy reflektált, hogy „a jelenlegi rendszer azért sem tartható fenn, mert egyszerűen nem tudunk a jelenlegi emberi erőforrással, szakdolgozó- és orvosszámmal annyi ellátóhelyet nyitva tartani, amennyi most – papíron – létezik.”
A finanszírozási hiányosságokra és az ágazati forráselvonásokra vonatkozó kérdésre válaszolva arról beszélt, „ha mégsem érkezik meg az az 500 milliárd, akkor nem fogjuk tudni teljesíteni a vállalásainkat. És akkor minek vagyunk itt?”
A hosszú távú stratégia része a várólisták érdemi csökkentése 2027 végére, az alapellátás és a háziorvosi kompetenciák megerősítése, az önálló gyógyszerészeti hatóság visszaállítása, valamint a szakdolgozói béremelés megvalósítása.
Svéd Tamás kiemelt szívügyeként nevezte meg az életvégi döntések és a palliatív ellátás rendezését, a társadalmi egyeztetések visszaállítását, továbbá az orvosi kamara jogköreinek teljes körű garanciáját.
Arra a kérdésre, hogy miket tekintene személyes kudarcnak a ciklus végén, egyértelmű politikai konzekvenciát vállalva azt mondta, ha addigra az orvosi kamara nincs visszahelyezve minden eredeti jogába, „lemondok, az egészen bizonyos.” A cél egy betegközpontúbb, átláthatóbb rendszer elindítása, amelynek teljes kiteljesedése akár több kormányzati ciklust is igénybe vesz, de a legfőbb jelenlegi feladat a rendszer összeomlásának megakadályozása.
