Projektek és menedzserek
A projektalapú egészségügyi irányítás nem félelmetes, bűzös mocsár a nagypolitika számára, hanem a lehetőségek tára, írja a Válasz.hu.
A magyar egészségügy menthetetlen, a szereplők egymás torkát rágják, ha valaki választást akar veszíteni, akkor az önsorsrontás legjobb módszere, ha megreformálja az egészségügyet – ezt halljuk évek óta, és itt a cáfolat. Igenis van olyan, hogy az egészségpolitika kitalál valamit, a szereplők nem esnek egymás torkának, a politikus pedig kiállhat és besöpörheti a sikert. Ráadásul igazit, ami sokakat érint. Ilyen a kórházi várólisták ügye.
Mert az egészségpolitika – látva, hogy a nagypolitika úgy retteg a nagy rendszerátalakító tervektől, mint ördög a tömjénfüsttől – néhány éve taktikát váltott. Nem hatalmas világmegváltó tervekkel állt elő, amelyek vagy annyira eltérnek a hatalmi logikától, hogy rögtön lerúgják őket az asztalról, vagy gyorsan átírják őket, mert mégiscsak jobb egy ellenzékre szavazó körzet kórházát bezárni, mint egy kormánypártiét, nem? Majd bosszankodnak, hogy az átalakítás céljai nem váltak valóra.
Az egészségpolitikusok úgy törtek ki ebből a csapdahelyzetből, hogy átálltak a projektszemléletű vezetésre. Ha egy-egy tünet már annyira fáj, hogy az a nagypolitikának is kínos, kidolgoznak rá egy megoldási javaslatot. Nem nyúlnak az egész problémahalmazhoz, csak a részproblémát akarják megoldani. Például úgy nyúltak a várólistákhoz, hogy megígérték: aki leoperálja őket, az kapja meg az erre a célra szánt összeget.
A nagypolitika ámult, hogy néhány milliárdból is lehet sikert elérni az egészségügyben. A kórházigazgató örült, mert pénzhez jut az intézménye. A sebész több műtétből több hálapénzt kasszírozhatott, ezért a terv ellen nem indul be az orvoslobbi sem. A beteg pedig csak azt érzékeli, hogy ugyan még mindig várnia kell (és ezeknél a beavatkozásoknál a várakozás a fájdalommal egyenlő), de mégsem hosszú éveket, ahogy eddig. Normalizálódik a rendszer egy eleme.
Nem annyira bonyolult. A projektszemléletű egészségpolitikában a miniszter (pontosabban az államtitkár) nem nagy rendszerátalakító mágus, akinek az ellentétes lobbicsoportok már a varázsige kimondása előtt kicsavarják a pálcát a kezéből, hanem menedzser, aki a szereplők érdekeinek figyelembe vételével irányít.
Egy gond azért van a projektalapú egészségpolitikával: túl kevés a projekt.
