Prioritásokról, államférfiakról, közérzetjavító intézkedésekről a MOK kongresszusán

Amíg olyan orvosok gyakorolhatják a hivatásukat, akik a méhnyak- vagy a covid-szűrést kamunak, a mammográfiát rákkeltőnek mondják, és velük szemben a hivatásrendi köztestület nem járhat el, mert elvonták tőle az etikai ítélkezés jogát, annak komoly közegészségügyi és morális következményei lehetnek – jelentette ki kongresszusi nyitóbeszédében Álmos Péter, a MOK elnöke, kiemelve, hogy a kamara léte a hivatás és a betegek érdeke. Jelezte azt is, az etikai eljárások visszavétele mellett továbbra is igényt tartanak a közhiteles orvosi nyilvántartás vezetésére és arra, hogy a 33 ezer orvost tömörítő szakmai szervezetként részt vegyenek az irányelvek készítésében.

Orosz Éva: A valóság mindig színesebb, mint az ideológia

Míg Álmos Péter azt mondta, hogy a kamara kongresszusa az őszinte beszéd színtere, Orosz Éva, a Magyar Tudományos Akadémia doktora arra is rámutatott, vannak korlátai az egészségügy helyzetéről folytatott hiteles párbeszédnek.

Korlátozottak az információk, nem ismerjük az egészségügyi ágazat adatait, mert nem működik sem teljesítmény, sem indikátorrendszer. Nincs adat a tényleges orvoshiányról sem, hiszen hivatalos statisztikát erről 2018-ban közöltek utoljára – sorolta az ELTE Közgazdaságtudományi Intézetének professor emeritusa, emlékeztetve arra is, hogy utoljára 2017-ben született teljesítményértékelési jelentés, amelyet az akkori Állami Egészségügyi Ellátó Központ Egészségügyi Rendszer Teljesítményértékelési Munkacsoportja tett közzé.

Optimális ellátás esetén nem illene elkerülhető halálokok miatt meghalni – mondta Orosz Éva, aki szerint az ellátáshoz való hozzáférés egyre rosszabb. Ezért is fordulhat elő, hogy Európában a magyar társadalom az egyedüli, amely számára az egészségügy az első helyen szerepel a legsúlyosabb társadalmi és gazdasági kérdések sorában. Mindeközben nemcsak az unió, de a posztszocialista országok is elhúztak mellettünk az ágazat GDP-arányos részesedését és az egy főre jutó egészségügyi költések tekintetében egyaránt.

Bár az állam az elmúlt másfél évtizedben arra törekedett, hogy egyedüli szereplőjévé váljon az egészségügyi szolgáltatásoknak és finanszírozásnak, ám a szolgáltatás- és a munkaerőhiány okán a közellátást mára a hiánygazdálkodás jellemzi, egyre nagyobb terhet róva a lakosságra, amely mind többet kénytelen saját zsebből fizetni az ellátásért. A gyógyszerek esetében a magánkiadások aránya 35 százalékról mára 56 százalékra emelkedett. A politikai ideológiának megfelelően egyre csökken a magánszolgáltatók közszolgáltatásban betöltött szerepe, míg korábban összbevételük 45 százaléka folyt be az állami kasszából, mára ez 32 százalékra csökkent.

A rendkívül alacsony, a gazdasági lehetőségektől messze elmaradó finanszírozásból ered az ellátáshoz való hozzáférés trendszerű romlása – állapította meg a professzor, hangsúlyozva, hogy a magánkiadások ugyan nem pótolhatják a közkiadások növekedésének hiányát, de lenne tér többletbevételre, például az önkéntes biztosítók szerepének növelésével.

Gilly Gyula: A közjót kell szem előtt tartani

Létezik-e egyáltalán egészségpolitika, ha nincs felelősen felvállalt, stratégiai szintű vízió és koncepció? – tette fel a kérdést előadásában Gilly Gyula orvos, egészségügyi közgazdász. – A nyilvános, közérthető nyelven megfogalmazott szakértői szövegnek nyilvánosnak, bárki által elérhetőnek kell lennie, amelyet társadalmi szinten egyeztetnek úgy az állampolgárokkal mint a szakmai kamarákkal és szervezetekkel. A konkrétumokat is tartalmazó stratégia megalapozza az adott időszakban a kormányzat felelősségét és elszámoltathatóságát.

Ha ilyen jelenleg nincs is, az aktuális helyzet megkívánja, hogy egészségpolitikáról beszéljünk, mert a szeptember óta folyó, permanens választási kampány top három témakörbe bekerült az egészségügy is. Ezért fel fog értékelődni a kamarák és az egészségügyben dolgozók, valamint a a szakértők morális szerepe – vélte Gilly Gyula, aki a WHO egészségügyi teljesítményértékelési szempontrendszerét (Health system performance assessment – HSPA) ismertető előadásában úgy fogalmazott: a magánérdek nem keverhető össze a közérdekkel, és össztársadalmi szempontból a közjót kell szem előtt tartani.   

Szürreális célnak tűnik, hogy azonos minőségben és várakozási időn belül történjen meg valamennyi beteg ellátása kortól, nemtől, bármely egyéb hovatartozástól függetlenül, de ebből nem következik, hogy az igazságosság és tisztességesség alapelvét nem kell normatív szabállyá tenni az egészségügy működésében – szögezte le az orvos-közgazdász, aki Orosz Éváéval meglehetősen egybecsengő válaszokat adott a nézők soraiból érkező kérdésekre: mikor lesz prioritás az egészségügy a politika számára.

Az egészségügy nem választási kérdés. A politikusokra sem társadalmi, sem szakszervezeti részről nem nehezedik olyan nyomás, ami arra sarkallná őket, hogy ne csak a kommunikációban, hanem a források elosztásában is priorizálják az ágazatot – fogalmazta meg Orosz Éva a kutatói álláspontot. – Társadalmi nyomás híján erre legfeljebb akkor van esély, ha olyan államférfiak vezetnek egy országot, akik a lakosság hosszú távú érdekeit tartják szem előtt, és nem azt, hogy elveszítik a választásokat.

Nem biztos, hogy lehet választást nyerni az egészségügy fókuszba helyezésével, de Magyarországon volt már példa arra, hogy kormánybuktató témának bizonyult – emlékeztetett Gilly Gyula.

Ki tartja távol a beteget a rendelőtől?

A paraszolvencia vagy a minőségi munkát gátló szervezési problémák és környezeti tényezők okozzák, hogy még mindig nehezen jutnak el a betegek a rendelőkbe – bontakozott ki parázs párbeszéd Ónodi-Szűcs Zoltán, a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) átalakításáért felelős miniszteri megbízott előadását követően.

Új világban élünk, amelynek egyik új és hatékony eszköze a JIR, az egészségügy ügyfélszolgálata – foglalta össze a JIR és az EgészségAblak applikáció bevezetésének célját a miniszteri megbízott, és elmondta azt is, maradtak hiányosságok az uniós JIR-projekt lezárását követően:

• nincs forrás a betegirányítókra,
• kevés pénz az Országos Kórházi Főigazgatóság JIR-t érintő monitoring-tevékenységére,
• hiányzik a call-centerek háttértámogatása,
• a jövő évi költségvetésben nincs nyoma a működtetésre szánt forrásnak.

A páciensek közérzetére és az egészségügyről alkotott – meglehetősen rossz – véleményére rendkívül pozitív hatással lehetne a JIR – vélte Ónodi-Szűcs Zoltán, aki szerint miközben 8-10 milliárd forinttal segítenek 8-10 ezer betegen a várólista csökkentő programokkal, a nyáron bevezetett rendszer sokkal kevesebb forrást igénylő fenntartásával százezrek betegútja lenne megkönnyíthető.

Vizsgálni kell az ok-okozati összefüggéseket, ennek egyik hipotézise lehet a paraszolvencia – vetette fel hozzászólásában Álmos Péter, vitatva az ex-államtitkár álláspontját, ami szerint a paraszolvencia elvesztése okozza, hogy a JIR bevezetését követően is nehézkes eljuttatni a betegeket a rendelő ajtajáig.

Az orvosok motivációja valóban csökkent, de ezt nem a hálapénz kivezetése, hanem a család és munka közötti konfliktus, majd az ágazatvezetés hibájából eredően kiszámíthatatlan jövő okozza elsősorban – érvelt a kamara korábbi felmérésére hivatkozva a MOK elnöke, aki szerint a paraszolvencia-hipotézist cáfolja az is, hogy az olyan, „paraszolvenciával nem terhelt” szakmáknál is megnövekedett az ellátási idő, mint a patológia, a pszichiátria vagy a radiológia.

Amikor a paraszolvencia még része volt a szervezet kultúrájának, a hálapénzes szakmák orvosai hamar kisajtolták a leletet a patológusokból – replikázott Ónodi-Szűcs. – Még most sem feltétlenül értjük, mi történik az intézményekben, mert mindenütt ezres számban maradnak szabad időpontok. A JIR nem változtatja meg önmagában a szervezet kultúráját, és új eljárásrendek sem alakulnak ki, az intézmények magukra vannak utalva a szervezetfejlesztés végrehajtásában – magyarázta a miniszteri biztos.  

Arra, a közönség soraiból érkező felvetésre, hogy a forráshiány határozza meg a rendelők működését, hiszen a menedzsment leállítja a betegellátást, ha meghaladják a tvk-t, a volt államtitkár azt mondta, az intézményi óraszám ma sokkal több, mint amit tvk-val ki tudnak tölteni adott orvoslétszám mellett az intézmények. Egy részük a működési engedélyben meghatározott rendelési idő szerint – ami után gyakorlatilag feltétel nélkül megkapják a támogatást – teszi közzé a szabad időpontokat, miközben a valóságban akkor nincs is rendelés. Ez okozza, hogy egyre nehezebb eljuttatni a beteget a rendelőig – vélekedett a miniszteri biztos.

(Fotók: MOK/Halász Nóra)