Ónodi: Csak tesszük a dolgunkat
Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárt kérdezte a Kórház című újság, az interjút a WebOrvos idézi.
– Szeptember eleje óta kíméletlen programot diktál az ágazatirányítás. WHO regionális konferencia, járóbeteg-szakellátási konferencia, sikerekről és fejlesztésekről szóló bejelentések – szinte minden nap. Kampányüzemmódba kapcsoltak?
– Csak tesszük a dolgunkat. Valóban nagy megtiszteltetés volt vendégül látni Magyarországon az Egészségügyi Világszervezet európai regionális bizottságának négynapos ülését. A kormány elkötelezettségét mutatja, hogy a miniszterelnök úr tartotta a nyitóbeszédet, és a delegációk közül 24 résztvevő országot az egészségügyi miniszter képviselte. Jó volt magyarnak lenni, amikor visszaigazolták az elmúlt években itthon elért népegészségügyi eredményeket: a nemdohányzók védelmét, a rendszeresen dohányzók számának érezhető csökkenését és a chipsadó eredményeit. Ezeket az eredményeket pedig nem szabad lebecsülni:tudjuk, hogy az egészségi állapot sokkal inkább az életmód, mint az egészségügyi ellátás következménye, ezért különösen fontosak a népegészségügyi sikerek. Pár nappal később, a balatonfüredi járóbeteg-szakellátási konferencián teltházas teremben, nagyjából 350 ember előtt vonult fel a teljes ágazatirányítás, és tartottunk egy nagyon izgalmas fórumot.
– „Túl vagyunk a krízisen", „sikerült megfordítani a romló tendenciákat", „az államtitkár beismerte: egy évtizedes lemaradásban vagyunk" – olvashattuk a tudósításokat a rendezvényről. Valóban, érezhetően jobb a helyzet?
– Érezhetően jobb a helyzet, de a balatonfüredi kongresszuson az volt a legfontosabb gondolat, hogy ezt a változást együtt értük el: közösen, kórház- és szakrendelő-igazgatók, orvosok, szakdolgozók, gazdasági-műszaki személyzet. Mindenki részese a pozitív változásnak. Bár számos probléma megoldásra vár, mégis elmondható, hogy míg 2010 előtt nőtt a műtéti várólisták hossza, addig ez most csökkenő tendenciát mutat, csökken a várakozási idő. Ugyanakkor rengeteget kell dolgoznunk, hogy a járóbeteg-előjegyzési idők is csökkenjenek, hiszen ezen a területen még nem sikerült megfordítani a tendenciákat. Az elmúlt másfél évben az egészségügyi szakmai szervezeteket sikerült egy asztalhoz ültetni, ennek is köszönhető, hogy hosszú távú bérmegállapodást kötöttünk. Korábban az orvosok elvándorlása évről-évre növekedett, azonban az erőfeszítések eredményeként az orvosok elvándorlása most már évek óta csökken, csakúgy mint a szakdolgozói elvándorlás, de csak akkor lehetne hátradőlni, ha senki nem hagyná el az országot. A korábbi kedvezőtlen tendenciák közül néhány megfordult, ám ez nem elég, hiszen a nővérek létszáma még mindig alacsonyabb, mint amennyire szükséges lenne.
