hirdetés

„Nem mindenben vagyunk jók” – ötéves programot vázolt fel az OMSZ főigazgatója

Mérhető betegbiztonság, gyorsabb és kiszámíthatóbb segítség, új vezetői kultúra, életpályamodell és átlátható gazdálkodás – ezek mentén alakítaná át az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működését Constantinovits Miklós. A szervezet főigazgatója az MSOTKE konferenciáján nemcsak a következő öt év céljait ismertette, hanem arról is beszélt, mely területeken lát komoly szakmai vagy szervezeti hiányosságokat.

A mentőszolgálat működésének minőségét nem elegendő a szakmai elhivatottsággal vagy a szervezeti hagyományokkal igazolni, hanem mérni kell az eredményeket, fel kell tárni a hibákat, és a működést a tapasztalatok alapján kell fejleszteni – fogalmazott a főigazgató „Quo vadis, OMSZ” című előadásában a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) XXV. kongresszusának csütörtöki nyitónapján Esztergomban

Első helyen a beteg érdeke és biztonsága áll azon az öt alapelvet tartalmazó listán, amelyeknek a szervezet minden szintjén érvényesülniük kell – hangsúlyozta Constantinovits Miklós, aki szerint ezt követi a hibák őszinte feltárásán alapuló just culture, vagyis a méltányos, tanulásközpontú szervezeti kultúra, a szolgáló vezetői szemlélet, a mérhető szakmai minőség és a bajtársi közösségen belüli kölcsönös tisztelet.

A vezető szolgál és nem uralkodik – jelentette ki a főigazgató, aki úgy vélte, legfőbb feladata, hogy elhárítsa a munkavégzés útjában álló akadályokat. Az alapelvekhez öt, a következő öt évben megvalósítandó stratégiai célt rendelt:

  • a mentőszolgálat valamennyi meghatározó szakmai területén mérhetővé váljon a betegbiztonság és az ellátás minősége;
  • gyorsabb és kiszámíthatóbb legyen a segítségnyújtás;
  • meghonosodjon a just culture szemlélete;
  • kínáljanak kiszámítható életpályát a dolgozóknak;
  • a gazdálkodást átlátható, számonkérhető teljesítménymutatók alapján irányítsák.

A teljes működést vizsgálják

A gyorsabb segítségnyújtás továbbra is az egyik legfontosabb operatív cél – szögezte le a főigazgató, azonban ehhez először pontosan meg kell érteni, milyen tényezők határozzák meg a segélyhívás és a helyszínre érkezés között eltelt időt. A következő öt évben valamennyi lényeges külső és belső tényezőt fel kívánják tárni, folyamatosan monitorozni, és az így azonosított beavatkozási pontokon javítani a működésen.

Mint arról a MedicalOnline korábban már beszámolt, szeptemberben a legsürgősebb, P1-es esetek 90 százalékához országosan 25,75 percen belül érkeztek meg a mentők. Ez javulást jelentett az augusztusi 27,06 perchez képest, ugyanakkor továbbra is jelentősen elmarad attól a célértéktől, amely szerint a legsúlyosabb esetek 90 százalékában 15 percen belül kellene helyszínre érnie a mentőegységnek. A 15 perces cél eléréséhez egyelőre nem tartozik nyilvánosan meghatározott határidő; a kongresszuson Constantinovits Miklós az ehhez szükséges működési változtatásokat helyezte előtérbe.

Az első lépést a kiérkezési idők nyilvánossá tétele jelentette. A stat.mentok.hu felületét a tervek szerint szakmai minőségi mutatókkal is kibővítik. A szervezetnél Power BI alapú adatelemzéssel már vizsgálják többek között a súlyos sérültek ellátásának jellemzőit, az egyes beavatkozásokhoz kapcsolódó élettani paramétereket és a szakmai teljesítményt.

Nem mindenben vagyunk jók, sőt, nagyon sok mindenben nem vagyunk jók – ismerte el, a súlyos traumás betegek helyszíni ellátásának időtartamát említve példaként. Az elemzések alapján a helyszínen töltött időt túl hosszúnak tartja, és jelezte, hogy ezen érdemben változtatni kell. A kiindulási adatok ismerete ugyanakkor már lehetőséget ad a fejlesztések eredményének későbbi értékelésére.

A másodlagos betegszállítások, különösen a mentődolgozók kompetenciájához nem illeszkedő feladatok felesleges terhelést jelentenek, és hozzájárulhatnak a kiégéshez magyarázta az OMSZ vezetője, példaként az oxigénterápiát igénylő betegek hazaszállítását említve. Ezért a kapacitások hatékonyabb elosztása érdekében a mentőegységek feladatain is változtatnának annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a tényleges mentési feladatok.

Ennek részeként a hívások indokoltságát is elemezni kívánják, és már pilotjelleggel megkezdték a telefonos szakorvosi tanácsadás bevezetését. A mentésirányítás átalakításáról a főigazgató korábban is beszélt októberben, amikor a prediktív algoritmusokon és dinamikus mentési pontokon alapuló működési modellt ismertette. A kongresszuson most elsősorban a beavatkozási lehetőségek mérését és a teljes folyamat rendszerszintű vizsgálatát emelte ki.

A hibák feltárásától a dolgozók megtartásáig

Öt éven belül váljon a just culture az OMSZ valamennyi szervezeti szintjén alapvető működési elvvé – tűzte ki célként Constantinovits Miklós, a megvalósítás érdekében vezetőképzési programokat indítottak az állomásvezetőktől az igazgatósági szintig. Mérni kívánják azt is, mennyire érzik biztonságosnak a dolgozók a szervezeti környezetet, illetve mennyire tudják szabadon jelezni a problémákat.

Etikai bizottságot állítanak fel a szervezeten belül, erősítik a szakmai támogatást és a helyi, valamint regionális esetmegbeszéléseket, biztosítják a kommunikációs és csapatmunkához szükséges készségek, kompetenciák fejlesztését – sorolta a közeljövő változásait a főigazgató, hozzátéve, hogy ez utóbbira azért van szükség, mert a kivonuló egységek tagjainak a helyszínen gyakran vezetői döntéseket kell hozniuk.

Önálló stratégiai területként kezeli az új vezetés a munkatársak megtartását, ezért tudatos HR-stratégiára van szükség – folytatta. Ennek része a kiszámítható életpályamodell kialakítása, a kritikus munkakörök betöltetlenségének, a fluktuációnak és az önkéntes kilépéseknek a rendszeres követése, valamint a dolgozói elkötelezettség mérése.

A mentésirányításban dolgozók visszajelzései alapján megnövelték a munkaközi pihenőidőt – említette az elmúlt hónapok kisebb, közvetlenül a munkakörülményeket érintő változtatásai között. (Lapunk augusztus végén számolt be arról, hogy az OMSZ több mint 2600 munkatárs bevonásával végzett felmérést, amelynek nyomán szeptembertől a mentésirányítók óránkénti pihenőideje 10-ről 15 percre emelkedett.)

Az ország valamennyi régiójába eljutott, és a mentőállomások közel negyedét már személyesen is felkereste a főigazgató, aki a vidékről Budapestre felrendelt egységek problémáját szintén a megoldandó feladatok közé sorolta, amelyre a szervezési változtatások mellett akár külön pótlék bevezetése is választ jelenthet.

Felülvizsgálták a kritikus infrastruktúra működésbiztonságát, megkezdődött a mentésirányítási informatikai rendszer hardveres fejlesztése, átvizsgálják a szerződésállományt, és új közbeszerzést írtak ki a járműpark megújítására – ismertette az eddigi elvégzett feladatokat a főigazgató, aki megemlítette azt is, hogy a mentőautó-flotta fenntartható működtetéséhez hosszabb távú stratégiára van szükség.

Bár  júniusban az OMSZ új vezetése megkezdte a szerződések, a gépjárműpark és az épületállomány felülvizsgálatát, Constantinovits Miklós most arról számolt be, hogy a gazdálkodásban és a vezetői működésben is teljesítménymutatókat vezettek be, illetve nekiláttak az ezekhez kapcsolódó értékelési rendszer kialakítását.

A mentőegységek számára elérhető videókonzultáció javítására, a szakorvosi konzultációs háttér minőségbiztosítására, valamint a strukturált szakmai visszajelzések és esetfeldolgozások bővítésére is ígéretet tett a szakmai fejlesztések sorában. A kórházi centrumokkal való együttműködés erősítésének példájaként a GOKVI-val közös ECMO-projekt előmozdításáról is beszélt.

Gyakorlatilag megtörtént a légimentés OMSZ-be történő integrációja – jelentette be a kongresszuson, a folyamat előkészítéséről júliusban számoltunk be, amikor a két szervezet vezetése megkezdte az adminisztratív és operatív átadás-átvétel egyeztetését.

A következő időszak feladatai között a főigazgató a beteg-visszajelzési rendszer fejlesztését, a szakmai mutatók szélesebb körű közzétételét, a mentésirányítás átalakítását és a vezetői kompetenciák további fejlesztését emelte ki.

Szakértelmet, biztonságot, emberséget és érthető tájékoztatást várnak a betegek a mentőszolgálattól – mondta a főigazgató. Mint fogalmazott, a beteg számára a mentőszolgálat elsősorban azt a csapatot jelenti, amely belép az ajtaján. A szervezet jövőjét ezért nem kizárólag a központi stratégia, hanem a napi szakmai döntések és a mentőegységeken belüli együttműködés is alakítja.

A lakossági edukáció erősítését ugyancsak nélkülözhetetlennek nevezte, amelynek egyik legfontosabb üzenetét így foglalta össze: „nem minden híváshoz kell mentőautó.”

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink