Nem a profit, a pazarlás a baj
A közösségi kontra magán köldökzsinór-vérbankok közelmúltben ismét fellángolt vitájához szolgál újabb érvekkel, adalékokkal a NOL cikke.
Európában az őssejtbeültetések csaknem harmadát végzik köldökzsinórvérből kinyert őssejtek felhasználásával, Magyarországon viszont ez az arány ma még a tíz százalékot sem éri el. Holott napjainkra már nálunk is annyi mintát tárolnak, hogy az elegendő lenne a teljes magyar lakosság ellátására, Magyarországon azonban még csupán családi őssejtbankok működnek, ezért a náluk tárolt mintákat csak a megrendelő családon belül előforduló betegségek kezelésére lehet igénybe venni, donációs célra jellemzően nem. A legfőbb gond az, hogy mivel ezeken a mintákon nem végezték el az egyéni, szöveti jellemzők meghatározását, más betegnek nem is adhatók be.
A lap a világban folytatott gyakorlatokat felidézve megállapítja, hogy a közösségi és családi bankok csak részben konkurenciái egymásnak, nagyrészt egymást kiegészítő egészségügyi intézmények. A közösségi bankok egy része éppúgy, mint a családi őssejtbankok, piaci alapon is működik. A legnagyobb különbség a szöveti mintázat pontos meghatározása – míg a családi bankban tárolt mintákat kizárólag a minták tulajdonosa használhatja fel, a közösségi őssejtbankok a megfelelő információkat felteszik a világhálóra, és mintáikat az egész világ egészségügyi piacán értékesítik.
Egy minta piaci ára ma 20 ezer euró, jelenlegi árfolyamon csaknem 6,5 millió forint, ami tíz-hússzorosa annak az összegnek, melyet ma egy család a minta eltárolásáért húsz évre fizet. Szakemberek szerint közösségi bankra szükség lenne Magyarországon is, hiszen –a családi bankok növekvő népszerűsége ellenére – még ma is tízből kilenc gyermek életmentő őssejtje a köldökzsinórvérből kukába kerül.
A probléma tehát nem az, hogy a családi őssejtbankok őssejteket tárolnak el. Sokkal inkább az, hogy ezt ma még kevesen, és a szöveti mintázat meghatározása nélkül teszik – olvasható a nol.hu-n.