Nehezített betegutak Kelet-Magyarországon
A Magyar Hang riportjából kiderül, hogyan kerülnek arab orvosok a térségbe, és milyen megoldással próbálkoznak a helyiek, ha későn érkezne a mentő.
Irén életlen késsel vágja ketté a tyúklábat, miközben azzal büszkélkedik, hogy most már magának adja be a vérhígító injekciót. Kicsit szomorúan meséli viszont az olcsvai asszony, hogy amióta hasnyálmirigy-gyulladása volt, nem tudja otthon intézni a vesekezelést. Ezért aztán kedden, csütörtökön és szombaton jön érte hajnalban a betegszállító, és viszi őt Kisvárdára. Hétfőn ő kíséri a lányát Nyíregyházára, speciális iskolába, pénteken pedig hazajön vele onnan.
– Azelőtt Ágika néni, a vitkai ápolónő kijött, és ő intézte az injekciót, de most már nyugdíjba ment, azóta nekem kell – mondja az asszony.
– És nincs utóda? – kérdezzük Irént.
– De van, csak ő nem jár ki ide. Az orvosunk is helyettesítő, a miénk meghalt.
– Mikor?
– Hú, hát régen – feleli Irén, és beigazítja a tyúklábakat a fatüzeléses kályhán álló lábosba. A víz csak nem akar felforrni. Persze, mert kialudt alatta a tűz.
Irén nagyot sóhajt. – Tudja, benne van a pakliban, hogy bármikor leállhat a vesém, úgyhogy énnekem már csak a földbe' lesz jobb. Nyolc műtétem volt, nem gondoltam volna, hogy negyvenhat évesen ennyi mindenen megyek majd keresztül – panaszolja.
Kicsi szobában ülünk, ami egyszerre konyha, nappali és háló. Hallgatunk, aztán a csendet Irén töri meg. – Szedjél még ki fát, lányom! Az pedig félrehajtja az ajtó helyére szögelt oroszlános plédet, és indul a tüzelőért.
A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/46. számában találja.
