Mire elég a 100 eurós vizitdíj Magyarországon?
Több oldalról is prés alatt vannak a Magyarországon működő legnagyobb magánegészségügyi szolgáltatók, írja a Portfolio.
Miközben tevékenységükből fakadóan egyedi kockázatot hordoznak, a szektor nyereségessége a legutolsó adatok alapján inkább romlik. Ez pedig alapvetően abból fakad, hogy nemcsak a betegekért folyik egyre élesebb verseny, de a magánklinikák kapacitását valójában meghatározó szakemberekért is ádáz harcot vívnak a szereplők, írja a lap, amely szerint a kilátások is nagyon érdekesek: a betegek beáramlása tovább növekedhet, ami kedvező trend az árbevétel szempontjából, viszont a rendelkezésre álló humánerőforrás tekintetében nem várható javulás, ami azt is jelenti, hogy a szűkös HR-kínálat miatt, valamint az orvosok kimagasló alkupozíciója végett (és mivel számtalan lehetőség közül választhatnak, állami és magán szektor), a következő években is nyomás alatt maradhatnak a marzsok. Pozitív fordulat akkor jöhetne, ha a szolgáltatók a megemelkedő költségek egyre nagyobb részét tudnák továbbhárítani a betegekre, akik már most is jellemzően a 40 ezer forintos vizitdíjakkal találkoznak. És akkor még az állam szabályozó erejét meg sem említettük.
A Heal Partners elemzése és táblázata anyaga arra mutatott rá, hogy 2023 a csökkenő profitabilitás éve volt. Üdítő kivételek jellemzően azok közül kerülnek ki, akik növekedésben is átlag felett produkáltak (ilyen például a Dr. Rose, a Wáberer és a Kardirex) vagy teljesen egyedi piaci szegmensben működnek, mint a FirstMed. A fő, szektorszintű számok összecsengenek az ágazat meghatározó szereplőitől (ügyvezetők, menedzsment, tulajdonosok) hallott egyedi véleményekkel, miszerint a tavalyi évet fejlődés jellemezte ugyan a magánegészségügyben, de egyúttal szenvedős esztendő volt.
A fenti makroszámok is magyarázzák azt a másik érdekes trendet a magánszolgáltatói piacon, miszerint elmarad a befektetői érdeklődés, üzletileg már nem vonzó a magánegészségügy.
Mint a lap jelzi, már jelenleg is van egy tolóerő a magánegészségügy irányába az állami egészségügyből (amellett, hogy persze létezik egy szívó erő is), hiszen a közfinanszírozott ellátás hozzáférhetősége távolról sem elégséges. Ez viszont szintet léphet, amennyiben az egészségügy finanszírozása átalakul, ahogyan azt fél évvel ezelőtt az egészségügyért felelős államtitkár előrevetítette, belengetve a szektorsemleges finanszírozást.
