Milyen is egy hiteles kamarai választás?

Jelentős, a hitelességüket nagyban javító változások várhatók a kamarák életében, ha a parlament elfogadja a salátatörvényhez benyújtott, immár módosított bizottsági módosító javaslatot. Bár a korábban csak lex-Égerként emlegetett elképzelés eredeti célja minden bizonnyal a mai vezetők újraválasztásának megakadályozása volt, annak bevezetése ugyanakkor szélesítené a köztestületi demokráciát, a korábbinál jelentősen nagyobb részvételi arányt elvárva a választásokon.

Hogy minderre nagy szükség van, azt visszaigazolja egy a MedicalOnline birtokába került, az orvoskamarai választások mikéntjét taglaló összesítés, mely szerint a Baranya megye területi szervezetek körében például 1784-en voltak jogosultak a választásra. A megválasztható 28 területi és 14 országos küldöttet 52 megjelent, a tagok 2,9 százaléka választotta meg. Hozzá kell tenni azonban, hogy ennek kijelentése is bizonytalan, van ugyanis olyan szervezet, amelynél a történtek nincsenek, vagy nem kellően vannak dokumentálva. De nem ez az egyetlen eset.

Borsod-Abaúj Zemplénben 1719-ből hetvenen választottak. Békéscsabán 254-ből 14-en, Csongrádban, Hódmezővásárhelyen 129-ből tízen. A Fejér megyei adatokból nem olvasható ki, hogy hány küldöttből hányan választottak. Tolnában a Dombóvár-Tamási összevont területi szervezetnél 117-ből kilencen, Szekszárdon-Bonyhádon 419-ből 15-en választották meg a területi és országos küldötteket. Szabolcsban, Nyíregyházán 763 szavazásra jogosult közül 11 ember választott meg 15 megyei és 7 országos küldöttet. Kisvárdán 124-ből öten voltak jelen. De nem jobb a helyzet Vas és Veszprém megyében sem: előbbiben 741 jogosult közül 21 kamarai tag jelent meg (nevük, pecsétszámuk a dokumentáció szerint ismeretlen, miközben ők választottak meg 14 megyei és 7 országos küldöttet), míg Veszprémben még rosszabb az arány: ott 840 jogosultból jelentek meg 10-en, hogy 8 országos küldöttet válasszanak. Zalában, Zalaegerszegen 429-ből heten jelentek meg, a nagykanizsai szervezetnél pedig 191-ből 12-en voksoltak.

Budapesten – akárcsak vidéken – határozatképtelenség miatt mindenütt ismételt szavazást kellett tartani. A legtöbb helyütt a fővárosban „még azt sem tudni”, vajon hányan voltak jogosultak a szavazásra. Az V. kerületben nem lehet eldönteni, hogy a 43-ból 19-en vagy 18-an vettek-e részt a választásban. A VI. kerületben 488-ból 32-en szavaztak. A később a szaktárca által is vitatott józsefvárosi szavazáson pedig – ahol az Éger egyik kihívójaként ismert Lotz Gábort helyi elnökké választották, 99-en szavaztak és tovább biztosítottak erre lehetőséget, mint elvben lehetett volna. A vitatott küldöttgyűlésen egyébként épp azért adtak lehetőséget arra, hogy tagjaik a közgyűlést követő néhány órában még leadhassák voksaikat, hogy szélesedjék a demokrácia. Hogy minél többek véleménye megjelenhessen a küldöttközgyűlésen. Lotz és mások szerint ugyanis az országos küldöttek nem reprezentálták a tagságot, hiszen az alacsony részvétel miatt mindössze a tagság három százaléka választott.

Az elnök-aspiráns Lotz Gábort akkoriban alelnöknek és főtitkárnak is jelölték, bár a választás szabályainak kialakítása, a küldöttek összetétele alapján valójában kevés esélyt látott megválasztására. Nem is lett elnök, ám mint munkatársunknak elmondta: nagy szükség volna a köztestület országos vezetőségében az ellensúlyra. A változtatásra azonban – úgy tűnik – csak mostanában érett meg az idő oly módon, hogy Kovács József, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága nevével jelezve bizottsági javaslat készült a parlament által tárgyalt egészségügyi salátatörvényhez. Ennek lényege az volt, hogy október 31-ig új kamarai választásokat kell tartani, és ezt követően azok az országos vezetők, akiket korábban már kétszer megválasztottak jelenlegi tisztségükre, a továbbiakban nem tölthetik be a funkciót. A „Lex Éger”-ként elhíresült indítványt azonban az új miniszterrel történt kamarai találkozót követően június 5-én visszavonták, majd a módosítót módosították „a szakmai kamarák működésének átláthatósága, a tisztségviselők választási minimumfeltételeinek és az arányos képviseletnek a biztosítása érdekében.”

Minimumfeltételek, érvényességi küszöb, távszavazás

Az új javaslatot Páva Hanna helyettes államtitkár a többi közt azzal indokolta, hogy a kamaráknak evidens érdekük, hogy legitim módon működjenek. Amennyiben tehát a salátatörvény végszavazásakor a parlament is úgy dönt, s erre a kormánypárti többség garancia, a kamarákról szóló 2006. évi törvényben minimumfeltételeket rögzítenek a kamarai választási rendszerre. A választások első fordulójában az érvényességi küszöböt a szavazásra jogosultak felében, a második fordulóban pedig negyedében határozzák meg. A tervek szerint hosszabb választási időszakot hirdetnek meg, ami akár egy hónap is lehet, és lehetőség lesz távszavazásra is az internet segítségével. A korábbi pontatlanságok és hiányosságok elkerülése érdekében rögzítik a dokumentációs kötelezettséget, és előírják, mi mindennek kell megállapíthatónak lennie a választásról készült jegyzőkönyv, hang- vagy mozgókép-felvétel segítségével. A miniszter törvényességi felügyeletének erősítését is tervezik, hogy a mainál átláthatóbb legyen a kamarák gazdálkodása.

A kamarák közül a módosítás módosítása után lényegében csak a MOK-nak vannak komoly kifogásai a javaslattal szemben, leginkább azért, mert az felülírja a kormány és a kamarák között született tavalyi megállapodást. A sokat emlegetett „kezdőpontot”, amelytől az egy-egy országos tisztségviselő számára engedélyezett két betölthető ciklust számítják. Ez lapzártánk idején úgy tűnik, továbbra is 2007 áprilisa lesz a korábban kialkudott 2011 helyett, bár az orvosi kamara elnöke jelezte, újfent Balog Zoltán miniszterhez fordulnak segítségért. Ha ugyanis a javaslatot a jelenlegi formájában fogadják el, akkor 2015-től a kamarai tisztségviselők túlnyomó többsége „mindörökre lecserélődik”, ami szerinte komoly zavart okozhat a köztestületek működésében.

Nem kis számban vannak azonban, akik örülnének a kamara demokratizálódásának. A rezidenseket képviselő Papp Magor érdeklődésünkre például azt jelezte: a fiatal orvosok körében rendkívül kedvezőtlen a kamara megítélése, holott mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a köztestület erős és hiteles legyen. Amennyiben kötelező a szervezetben a tagság, akkor véleménye szerint nemcsak vállalható, de el is várható, hogy a tagságnak a korábbinál nagyobb szava legyen. Súlytalanná teszi a szervezetet, ha a vezető pozíciókba kerülő személyeket csupán a tagok néhány százaléka választja meg. Ahhoz azonban, hogy a tagság magáénak érezze a szervezetet, alapvető strukturális változásokra is szükség van, s amíg ez a változás nem következik be, ő maga semmiképpen sem vállalna feladatot a MOK vezetőségében.