Mi van az egészségügyi programtervekben?
Az országos intézetek elkészítették a népegészségügyi programterveket, amelyekben leginkább a betegségek megelőzésének hiányát, az ellátórendszer problémáit és önmaguk pozícióját erősítő javaslataikat rögzítették – derült ki a Népszavához eljutott dokumentumokból.
Az eredmény előre sejthető volt, a miniszter ugyanis nem az ellátástól, a rendszertől, a finanszírozástól független szakértőket kért fel a munkára, hanem a csúcsintézmények vezetőit, akik nem látnak rá a teljes rendszerre, viszont kifejezetten érdekeltek abban, hogy megoldás őket érintő eszközeit tolják előtérbe, írja a lap.
A keringési betegségek megelőzéséről szóló program egyebek mellett az alkohol-, a sófogyasztás, a dohányzás csökkentését, a magas vérnyomás, az anyagcsere betegségek mérséklését, a sportolási kedv növelését tűzte ki célul. A megvalósításhoz egyebek mellett központi intézkedéseket is javasolnak, köztük a kenyér sótartalmának csökkentését, a dohányáruk adótartalmának emelését. További megoldásként ajánlják a szerzők a kommunikáció és az oktatás célirányos fejlesztését valamint hangsúlyozzák a kreatív kampányok szerepét, megemlítve Szócska Miklós egykori egészségügyért felelős államtitkár által egyszer már meghirdetett – „A mozgás gyógyszer” – elnevezésű kampányát is. Ám az életmódváltást elősegítő környezet kialakításához már hiányoznak az elképzelt beavatkozási pontok.
A keringési betegségek megelőzéséről szóló szakmai tervezet hangsúlyos része a betegségek leírása, kezelése, az ellátási hiányosságok megszüntetése. Javasolják az ellátási szintek újraszervezését, az eltérő súlyosságú eseteknek megfelelő centrumok kialakítását. A legsúlyosabbak az országos intézetbe vagy a városmajori szívklinikára kerülhetnek, amelyeknek feladata a legkorszerűbb kezelések, köztük a szívátültetés végzése is. A szerzők azt is javasolják, hogy az országos intézetben működjön újra egy a szív- és keringési betegségek adatgyűjtésével, monitorizálásával foglalkozó módszertani központ. A másodlagos megelőzést, mint feladatot a háziorvosokhoz, a szakrendelésekhez és a kórházakhoz telepítenék. S bár bevezetnék az alapellátásban a prevenciós rendelést, köztudott, hogy orvoshoz panasz hiányában nem igen fordul senki.
Nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy betegségek kialakulásának megelőzésében csak összetett, sokszereplős, különböző szinten (helyi, megyei, országos) megvalósított, rendszerszintű programok hatásosak. A mozgásszervi program ebből a szempontból jobb, ebben már megjelenik a járásonkénti tanuszoda létesítése, az iskolai és iskolák közötti versenyek, nyári mozgástáborok szervezése és központi támogatása, "tömegsportolásra alkalmas helyek (például futópályák, edzőtermek, kerékpár kölcsönzés, uszodák, stb.) kötelező létrehozása", a helyes közétkeztetés biztosítása. A tömegsportok finanszírozásához forrásként használnák a TAO-pénzeket.
A Nemzeti Mozgásszervi Program készítői is erősítenék az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet szerepét, s javasolják, hogy az intézményben hozzanak létre egy mozgásszervi prevenciós központot. Az ellátórendszer bemutatása és fejlesztése hangsúlyos része e javaslatnak is. Ők 2,3 milliárd forintra becsülték programköltségeiket. A gyermekprogram hasonlít leginkább a nemzetközi elvárásoknak megfelelő népegészségügyi programokhoz. Ám még ez a javaslat is nagyon gyógyítás oldaláról közelít a problémákhoz. E területen négy év alatt 17 programot valósítanának meg 6,5 milliárd forintból. A pénzt egyebek mellett települési családtervezési programra, kamaszambulanciára fordítanák, továbbá az iskolákban alakítanának ki belőle kéz- és fogmosási lehetőségeket, mozgásra ösztönző plakátokat helyeznének el a gyermekorvosi rendelőkben, költenének baleset megelőzésre, a gyermekmentés fejlesztésre, komplex elhízás elleni programra, a fogászati betegségek megelőzésére is. Ebből is, mint a többiből hiányzik az elképzelés arról, hogy a javaslatokat hogyan ültetik át a gyakorlatba, miként veszik rá az egészségmegőrzésre, életmód váltásra a gyerekeket és a családjaikat.
