Merre tovább egészségügy?

Elérte a politika ingerküszöbét az egészségügyben tapasztalt problématömeg. A kormányzat ezért minden olyan változtatási szándékra nyitott, amely hosszú távú, kiszámítható eredményre vezethet – közölte a többi közt a Figyelő által szervezett XXVIII. Medicina konferencia záró előadásában dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának jelenlegi elnöke. Az egészségügyért felelős államtitkári poszt várományosa – aki a nap folyamán városában közgyűlésen vett részt, így csak a konferencián kialakult konszenzus összegző gondolatait hallhatta – egyebek között elmondta: mindez nem lesz egyszerű feladat, mert a technikai és szemléletbeli lemaradás mellett humánerőforrás krízis is jellemzi az ágazatot, épp ezért minden konszenzuson alapuló közös gondolatot kanalizálni szeretne, és azt a politika el is fogja fogadni. Mint megjegyezte, nem véletlenül lett eredeti előadásának címe az, hogy Új ciklus, régi kihívások; a sok jó szándékot jó lenne egyszer egy irányba terelni, s bár általában semmi nem megy áldozatok nélkül, lesznek viták, amelyeket le kell folytatni.

A konkrétumokra térve Zombor Gábor egyebek mellett emlékeztetett: a nagy ellátórendszerek 2010 környékén kerültek olyan helyzetbe, amelynek következtében államosítottak az egészségügyben is. Az elmúlt négy év során számos olyan információ gyűlt össze az egészségügyről és sok olyan lépés történt, amelyek jó alapot adhatnak a döntéshozatalra. Döntés-közeli helyzet van szerinte például a közfinanszírozás-magánfinanszírozás vitában, amelyben „furcsa dolgok kezdenek kialakulni”. Mint emlékeztetett, a kormány elkötelezett a szolidaritás alapú egészségügy mellett, ám jelezte: azokat a rendszereket, amelyek működőképesek, be lehetne csatornázni.

A leendő államtitkár szerint alapkérdés a kórházi adósság konszolidációja. Amíg azonban a rendszer nem kiszámítható, így amíg az a gyanú fennáll, hogy pazarlás is elképzelhető, nehéz meggyőzni a kassza felett őrködőket a teljes konszolidációról vagy a díjtételek emeléséről. Banai Péter Benőhöz, az NGM kinevezett államtitkárához hasonlóan  ő is arra hivatkozott, hogy egyes tanulmányok szerint hasonló nagyságú, profilú intézmények között is vannak nullszaldós és adósságot termelők, ami menedzsment-gondokra is utalhat. Mint elmondta, a nyár folyamán egyeztetni fog a kórházigazgatókkal, hogy őszre közös javaslat készülhessen a konszolidációról – amit ezt követően már hitelesen lehet képviselni a kormány előtt.

Az életpályamodellel, humánerőforrás helyzettel kapcsolatban is egy a többség által elfogadható alap kimunkálását javasolta, s szerinte a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) javaslatai ebben komoly kiinduló pontot jelenthetnek. Igaz ez az MRSZ azon javaslatára is, amely szerint elképzelhetőnek tartják, hogy a szabad orvosválasztásért fizetniük kelljen az ezzel a joggal élőknek. Zombor szerint a finanszírozási rendszert akkor kell komolyan átalakítani, ha „az alapvetéseket megtettük, s ebben konszenzus van”. Azt azonban szavai alapján gyors változás lesz, hogy a kórházigazgatók visszakapják korábbi függetlenségüket, döntési jogkörüket, melyek az intézményfenntartó Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) felállásával csorbultak. A kijelölt államtitkár, bár mint mondta, nem szeretne felelőtlennek látszani, a jogszabályok átvizsgálása után az adminisztráció, a túlszabályozottság, a bürokrácia csökkentését ígérte az alapellátásban, sőt az egész ellátórendszerben. Olyan helyzetben ugyanis, amikor a kórházak – az orvoshiány miatt – nagy pénzekért kényszerülnek elcsábítani egymástól a jó szakembereket, nem engedhető meg, hogy szaktudásuk alkalmazása helyett adminisztráljanak – vélekedett. Általában véve is radikális változást ígért az intézményfenntartásban, megfogalmazása szerint ugyanis ahhoz, hogy az állam professzionálisan működtesse rendszereit, ahhoz professzionális szervezetre van szükség.

Zombor Gábor arról is beszélt, hogy a mai ellátórendszerben a dolgozók és a betegek sem érzik jól magukat. Komoly erőfeszítések történtek és komoly eredmények is vannak az intézményrendszer átalakításban, ő azonban nem híve annak, hogy „bezárással indítson”. Régi gondolata viszont a geriátria, az idős- és krónikus ellátás fejlesztése, az egészségügyi és a szociális ellátórendszer közötti antagonisztikus ellentétek oldása, ami forrásokat is jelenthetne az ágazat számára. Ugyancsak gondnak nevezte a kórházhigiéné, azon belül is a takarítás helyzetét; szerinte nem megengedhető, hogy rossz minőségű szerrel vagy a nélkül takarítsanak a kórházakban, ezért elképzelhető, hogy ezzel kapcsolatban is javaslat készül majd a rendszer egységes megszervezésére. Ehhez kapcsolódva jelentette ki, hogy az ÁNTSZ is megerősítésre szorul, mert „az a kontroll, amit a szolgálat valaha jelentett a kórházakban, sokat ér.”

Az alapellátás élvezi a politika támogatását – utalt Zombor Gábor a miniszter által korábban már jelzettekre, közölve, ha ésszerű javaslatot tesz az asztalra az ágazat, akkor „forrásbevonás is lehetséges ezen a területen.” Ugyancsak „nyitott a kapu” a népegészségügyi programok, a jól megszervezett szűrések esetén – jelezte a leendő államtitkár, aki szerint érdemes folytatni az elődje, Szócska Miklós által vitt e-Health programokat is.

Bár az államtitkár nem hallhatta, hogy korábban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is jelezte a foglalkozás-egészségügy rendbetételének igényét, ő is elhanyagolt, nagy lehetőségeket rejtő területként említette a foglalkozás-egészségügyet. Szerepük lehetne a népegészségügyi programokban vagy akár a közfoglalkoztatás előtt elvégzendő, megfelelő és sok információt nyújtó állapotfelmérésekben – mondta.

Az ott feltett kérdések-hozzászólások kapcsán Zombor Gábor megerősítette: már az Alaptörvény vitájában jelezte, az a véleménye, hogy ott, vagy a sarkallatos törvények között kellene jogszabályba foglalni, hogy „ne lehessenek hálapénz típusú kifizetések”. Mint mondta, 50 éves, tudja már, hogy kétszer kell mérni, mielőtt vág az ember, így komoly egzisztenciákat nem lehet egy tollvonással tönkre tenni. Szerinte azonban ezt a kérdést viszonylag egyszerű eszközökkel rendezni lehet.

Zombor Gábor előadása előtt az egészségügy számos szereplője tartott előadást. Konszenzus látszott körvonalazódni abban, hogy emberközpontú, szükségletalapú egészségügyet kell kialakítani, amely nagyobb súlyt helyez a betegek biztonságára, amely figyelembe veszi és alkalmazza az e-egészségügy, a telemedicina, a különféle patient-Healt szolgáltatások adta lehetőségeket, s nem utolsó sorban kellő forrást (folytatódó béremelést, az amortizáció elismerését, emelt díjtételeket, a GDP-ből magasabb összeget, stb.) biztosít az ágazat által ellátott feladatokra, valamint szabályozottan bevonja a magánforrásokat. Bár az adatok szerint az intézmények adóssága már áprilisban meghaladta a 60 milliárdot, s az államadósság jelentős részét az egészségügy lejárt tartozásai adják, Banai Péter Benő egyelőre nem ígért forrásbővülést a jelenlévőknek. Mint a nemzetgazdasági tárca államtitkára közölte, az NGM nyitott a stratégiai együttműködésre, a várt gazdasági növekedés ellenére a kormány azonban nem gondolkodik abban, hogy a pluszforrásokat teljes mértékben „szétossza”, mert az adósságot csökkenteni kell. Szerinte annak ellenére nem lesz teljes körű a konszolidáció, hogy az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete már talált is 100 milliárdot ennek forrásául a költségvetésben – az állam kamat-megtakarításaiban.