Még kevesebb ápoló maradhat Magyarországon
A jövő hónap végéig kell aláírniuk az új szerződést az egészségügyi dolgozóknak, de már most sokan pedzegetik, ezt nem teszik meg, írja a Népszava.
Sokan nem a pályát hagyják el, mikor úgy érzik, kiégtek, hanem az országot. Ugyan már 2021-et írunk, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) jelentős lemaradásban van annak közzétételével, hogy pontosan mennyi orvos és szakdolgozó igényelte a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági igazolást. Bár a 2019-es adatok tavaly a központ számára már rendelkezésre álltak, de a közzétett statisztikában az előző évi, azaz a 2018-as a legfrissebb adat.
Jó hír, hogy 2014 óta folyamatosan csökken azok száma, akik elhagyták az országot, legutóbb 743 ilyen igazolást állítottak ki orvosok számára. Esetükben a mostani béremelés is visszatartó erő lehet, a szakdolgozóknál azonban nem ilyen rózsás a helyzet. A hivatalos mutatók szerint 2018-ban 494-en kérték a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolást, míg az ÁEEK egy, a lap által megismert tájékoztatója szerint 2019-ben ez a szám 478 volt. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke arról beszélt a Népszavának: a szakdolgozók között – az orvosokhoz képest – ritkább, hogy a korábban szerzett végzettségüknek megfelelő munkakörben helyezkednek el külföldön.
A nyelvtudás hiánya miatt zömében inkább alacsonyabb végzettséget igénylő munkákat vállalnak, de ez sem tartja vissza őket. Jelenleg a felmérések szerint átlagosan 15 százalék körül mozog a szakdolgozói létszámhiány – és minél nagyobb várost nézünk, ez az arány annál nagyobb. Budapesten akár a 20-30 százalékot is elérheti.
„Megbízható, országos adatsor nincs arról, hogy az utóbbi közel egy évben hányan döntöttek úgy, a jövőben külföldön folytatják a munkát. Ennek az az oka, hogy jelenleg a járványhelyzet miatt nem engedélyezett az egészségügyi dolgozóknak, hogy külföldre menjenek dolgozni” – mondja Balogh Zoltán. Évekkel ezelőtt tömegével hagyták el az egészségügyet a szakdolgozók, ez mára szerinte mérséklődött, mert „aki nagyon akart, az már elment”. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. Azonban a pandémia miatti túlterheltség, a kiégés, az extrém körülmények hatására sokakban épp most születik meg a döntés, hogy a járványhelyzet lezárultával inkább külföldre mennek. Erre lehet számítani.
A MESZK nemrégiben, 30 ezer szakdolgozó részvételével készült felmérése szerint közel 3000 ember menne inkább másik országba dolgozni, míg 3700-an húznak a magánegészségügy felé. Még ennél is riasztóbb, hogy 8758-an végleg elhagynák a pályát, ami rámutat arra, milyen óriási probléma a területen a túlterhelés miatti kiégés.
„A kollégák egy része ingázott Magyarország és Anglia vagy Németország között, de a korlátozások miatt ez most nem kivitelezhető. Ha a járványügyi helyzet miatti szankciókat feloldják, akkor szembesülünk majd igazán azzal, hogy az elmúlt egy-másfél évnek milyen hatása volt az egészségügyben dolgozókra, ápolókra. Néhány héttel ezelőtt a kollégák tömegével jelezték, hogy nem feltétlen itt akarják folytatni. A munkaerőhiány külföldön is óriási, ami miatt valószínű, hogy még több energiát fektetnek majd a munkaerő-toborzásra” – mondja a kamara elnöke. Vagyis: csábítóbb ajánlatokkal igyekeznek majd megnyerni maguknak azt a kevés hazai ápolót, aki akkor még a rendszerben lesz. Ahhoz, hogy ők itthon maradjanak, komoly lépéseket kell tennie a kormánynak.
Balogh Zoltán úgy véli, sokan választják majd Ausztriát vagy Németországot, mert közel van és nagyon jó a fizetés. De nemcsak a bér a fontos, hanem a napi, havi terhelés is, hogy mennyi feladatot kell ellátnia valakinek. „Nem ritka, hogy egy-egy kolléga 220-250 órát dolgozzon egy héten. Ez brutális napi terhelés nem csak fizikailag, de szellemileg is. Már az első hullám időszakában is tapasztaltuk, hogy valaki inkább elhagyta a pályát, mert nem tudta vállalni azt a mennyiségű munkát, amit kértek tőle, illetve nem tudott eleget tenni a kirendelésnek” – mondja az elnök. Mindezek mellett Balogh Zoltán hangsúlyozta, hogy már most látni olyan hazai kezdeményezéseket – pozitív példaként emelte ki a Semmelweis Egyetem konkrét életpályaelemeit –, amikkel kiszámítható jövőképet kívánnak biztosítani az ott foglalkoztatott szakdolgozóknak.
