Lopjuk egymástól a szakorvosokat

– Hogyan próbálják az szakorvosokat megnyerni, hiszen az egymástól történő csábítás napi gyakorlattá vált?

– Nem korrekt, de az az igazság, hogy lopjuk egymástól az orvosokat, és ez valami borzaszó. Mindenki megpróbál a felszínen maradni, a személyes kapcsolatrendszer, a pénz és a munkakörülmények, műszerek döntenek. Megtörtént eset. Egyik sebészkollégánk sajnos meghalt, és keresni kellett a helyére valakit. És tudja, mit csináltam? Felmentem az internetre, és elkezdtem keresgélni. Találtam egy hölgyet, felhívtam, azt hitte, telefonbetyárkodom… ma a kolléganőnk, nagyon jól érzi magát nálunk. Ez így zajlott, én hívtam a fél országot… ez nem egy normális megoldás.

– Hihetetlen! És tényleg nem normális megoldás… A munkakörülmények, a műszerezettség az elmondottak tükrében biztosan erősíti ebben a versenyben a szolgálatot… Mégis, mekkora támogatást kapnak évente az önkormányzattól?

– Nehéz pontos adatot mondani, mert kapunk például dolgozói bérre is és kiegészítésekre, a cafetériát tavaly száz százalékkal megemeltük az önkormányzati támogatásnak köszönhetően. Több milliárdot tett bele a kerület az évek során a fejlesztéseket nézve, ez biztos, de vannak olyan kiadások, amelyek nem a mi költségvetésünkben jelennek meg.

– Ha az egészségügyi szolgálat ilyen erős a fejlesztésekben, akkor nagy eséllyel nem fog a központi forrásokból kapni, nem beszélve arról, hogy itt nincs „politikai hátszél"…

– Amire csak lehet, mindenre pályázunk, az EBP-ben most rakunk össze anyagot, hogy mit szeretnénk. Kérdezem, persze leginkább is költői a kérdés: ha a CT és az MR üzemeltetésére nem kapunk egy fillért sem, akkor az EBP miként fogja a mi dolgainkat megoldani? Arra várni, hogy egyszer talán valaki valamit mond… Próbálkozunk, persze, de az önkormányzat a biztos pont…. És van egy elvem, ha megállunk, akkor visszafejlődünk, tehát ha kicsit is, de menjünk előre.

– Akkor már van következő lépés, mi az?

– Egy lézersebészetet szeretnénk beüzemelni, ami általában csak magánalapon működik. Itt a 13. kerületben a sebészet keretében de önálló rendelés lenne. Már idén elkezdtük a fejlesztést, most próbálunk beszerezni olyan műszereket, amivel el tudunk látni egy csomó bőrelváltozást, és más típusú problémát. Megszereztük azt az oktató szakembert, aki nem csak tanít, oktat, de részt is vesz a gyógyításban. Ez a rendelés megint egy újdonság , egy plusz ellátás lesz.

– Mostanában állandó téma az egynapos sebészet. Ezen területen terveznek fejlesztést?

– Nagyon szeretnénk bővíteni, méghozzá két szakmában: az egyik a traumatológia, a másik a kézsebészet. Ami a nagy kórházak traumatológiai osztályán apró munkának számít, például a fém kivétele, azt a mi baleseti sebészeink készséggel, örömmel megcsinálnák, s ehhez minden feltétel megvan. Ráadásul nem kérek hozzá pluszfinanszírozást, csak azt, hogy engedélyezzék a tevékenységet. A válasz: szó se lehet róla… adjunk be kérvényt a Többletkapacitás-befogadási Bizottsághoz, miközben nem kértünk egy fillért sem. Ennek nincs értelme. A másik a kézsebészet: kis műtétek, de ezt sem engedik. Olyan műtőszemélyzettel rendelkezünk, hogy egész nap lehetne a műtőnket üzemeltetni. Nem tudjuk a szabályozás miatt. Meg van szabva ugyanis a minimum műtétszám, az ehhez kapcsolódó finanszírozás, s nekünk úgy kell számolnunk, hogy egy nagy súlyszámú műtétre kell produkálnunk több kis súlyszámú műtétet… Én pedig úgy gondolom, hogy azt kellene operálni, amire a betegnek szüksége van, nem azt, amire jó finanszírozást adnak. Negyven százalékkal olcsóbban tudjuk a kis műtéteket megcsinálni, mintha kórházban látnák el a beteget, hotellel, infrastruktúrával. Miért kell ezt blokkolni? Kinek jó ez?

A teljes interjú az Orvosok Lapja novemberi számában olvasható.