hirdetés
2024. november. 24., vasárnap - Emma.

Kormány-Richter megállapodás: kinek lesz jobb?

Utólag kár azon elmélkedni, hogy vajon a kormány elsőként miért a Coca Colával, s miért nem az egyik legjelentősebb hazai céggel, az innováció, s a kutatás-fejlesztés egyik magyar zászlóshajójával, az egyébként 25 százalékban állami tulajdonban lévő Richter Gedeon Nyrt-vel kötött stratégiai partnerségi megállapodást. A lényeg, hogy megtörtént: november 2-án Orbán Viktor miniszterelnök, s Bogsch Erik vezérigazgató végül parafálta az említett szerződést.

Azt persze nem lehet tudni, hogy ettől a jövőben jobb lesz-e majd a Richternek, Bogsch Erik vezérigazgató azonban egy pillanatra sem titkolta: részükről a kiszámíthatóság és a stabilitás biztosítása a vezérlő elv, hiszen kizárólag ezek biztos tudatában lehet belevágni az általában 10-15 évig tartó gyógyszerkutatásokba. Kiszámíthatóságra és stabilitásra pedig égetően szükség van a Széll Kálmán Terv 1.0 illetve 2.0 által ugyancsak megtépázott iparágnak.

A Richter egyébként a hasonló megállapodásoknál szokásos általánosságokat messze túllépve nagyon is konkrét vállalásokat tett. Írásba foglalta például, hogy árbevételének legalább 8 százalékát kutatásra és fejlesztésre, illetve innovációs célokra fordítja, s hogy ezekben az egységeiben legalább 800 embert foglalkoztat. Ennél is jelentősebb az a felajánlása, hogy 2020-ig legalább öt biológiai készítményt kifejleszt, miközben létrehozza e medicinák ipari méretű előállításának technológiai feltételeit, kialakítja az ehhez szükséges szakembergárdát, s 2015-től elindítja e termékek ipari előállítását. S ha még ez sem lenne elég, igyekszik bővíteni a hazai gyártási tevékenységet. Vélhetően ennek keretében „tér haza” Spanyol- illetve Franciaországból egyes hatóanyagok előállítása, illetve Németországból a fogamzásgátló gyártása. 

A kormány ugyanakkor igen visszafogottan ígérget, bár a K+F-re legtöbbet költő hazai gyógyszergyár számára nyilván fontos az a megállapodásban lefektetett cél, miszerint hosszú távon fennmarad annak lehetősége, hogy a kutatás-fejlesztés közvetlen költségeivel csökkentsék a társasági adóalapot, illetve annak ígérete, hogy a magyarországi K+F tevékenységet folytató gyógyszergyártók kiszámítható és transzparens módon kedvezményt kapnak különböző befizetési kötelezettségeikből, s hogy e kedvezmény a soron következő gazdasági évre is átpörgethető.

K+F a középpontban

Ez utóbbi jelentőségét a K+F leírhatóságának eddigi zavaros és nehezen követhető története adja. Az innovációra fordított összegek egy részének leírhatósága még 2009-ben került be a gyógyszergazdaságossági törvénybe. Az akkori kormány ezzel talán kárpótolni akarta a két évvel korábban, 2007-ben bevezetett 12 százalékos különadó megfizetését erősen rosszalló gyógyszercégeket. Az eredeti elképzelés szerint – s ez akkor így is került be a törvénybe – a fizetési kötelezettség 20 százalékáig levonhatók a kutatásra-fejlesztésre fordított költségek. Közel sem apró szépséghibának tűnt, hogy a megvalósítást ténylegesen szabályozó végrehajtási rendelet megjelentetésével fél évet késlekedett a kormány, a törvényt ténylegesen 2010-ben hajtották végre.

Stratégiai partnerekA kormány még ugyanabban az évben úgy döntött, hogy 2011-től akár a különadó száz százaléka is leírható, vagyis aki sok pénzt fordít a K+F-re, az gyakorlatilag teljes egészében mentesülhet a 12 százalék befizetése alól.

Bár a rendelkezést magát érintetlenül hagyták, 2010 végén az egészségbiztosítási alap költségvetéséből „eltűnt” a K+F leírhatósága, s miközben a cégek hónapokig találgatták, vajon az állami költségvetés mely fejezetében bukkannak rá, a kormány folyamatosan igyekezett nyugtatgatni a kedélyeket, mondván: nem szünteti meg a rendszert, csak máshonnan lehet majd leírni. A 2010-es kutatás-fejlesztési ráfordításoknak egy részét végül 2011 vége felé lehetett elszámolni – a gyártói befizetésekből.

Visszafogott ígéretek

A III. negyedévi tőzsdei gyorsjelentés közzétételét követő sajtótájékoztatón a Richter a vezérigazgatója nem is titkolta: a kormánnyal kötött stratégiai megállapodás garanciát nyújt számukra arra, hogy K+F kiadásaikat a jövőben is visszaigényelhetik a különadókból. S mint hozzátette: nem számít arra, hogy „a Richtert érintő további megszorítások lépnének életbe”. A cég összforgalmának ma már csak 10 százalékát teszi ki a hazai piac, miközben az IMS adatai szerint a vényköteles patikai piacon ma már csak a 3. számú szereplő, míg egy évvel ezelőtt még a második helyet birtokolta. 2012-ben egyébként a vaklicites árleszorítás 5 milliárd forinttal csökkentette a vállalat idénre tervezett bevételét.

Nem véletlen tehát, hogy a Richter vezérigazgatója a kiszámíthatóságra és a stabilizációra helyezte nyilatkozatában a hangsúlyt. A kormány egyébként más ígéreteiben is igen visszafogott, a Széll Kálmán Terv 2.0-val kapcsolatban igen óvatosan csupán annyit hajlandó vállalni, hogy figyel a hazai gyógyszergyártók versenyképességére, igyekszik „nem rontani” azt.

 

A Richter Gedeon Nyrt. tulajdonosi szerkezete (2010)

Külföldi befektetők         63 %

Belföldi befektetők         12 %

MNV Zrt.                       25 %

(Forrás: Richter)

 

Horváth Judit
a szerző cikkei

Könyveink